KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége a 2002-es választásokra is liberális programot dolgozott ki, amelynek egyik lényeges pontja éppen a gazdaság körül csúcsosodott: mi egész egyszerűen azt akartuk, hogy olcsóbb, kisebb legyen az állam, annak érdekében, hogy a másik oldalon a polgárainak és a gazdaságnak pedig több lehetőséget legyen képes biztosítani.
Ez többek között, tisztelt képviselőtársaim, már csak azért is szükséges lenne, hogy az ilyen típusú parlamenti vitákban a szónokok - mint ahogy azt az előbb is láthattuk - ne azt kérjék számon a másikon, hogy mennyi mindent nem osztogatott ingyen, hogy mennyi helyre nem adott jó sok támogatást, hogy mennyi helyen nem avatkozott be a különböző folyamatokba, mert valójában ez az a szemlélet igazán, ami árt az országnak, és ami szétveri az egészséges fejlődés lehetőségeit.
Ehhez képest mi azt gondoljuk - és gondoltuk akkor is -, hogy normális kereteket kell teremteni mind az egyes emberek számára, mind pedig a gazdaság számára, és aztán ezen keretek között az emberek majd tudnak élni, mert tudnak élni a lehetőségekkel, a gazdaság pedig normálisan képes működni, mert nem nehezedik rá az állam. Ezért mondtuk azt, hogy ilyen szemléletben az adók csökkentése az, ami a versenyképességhez, a megfelelő működéshez és végül az ország folyamatos fejlődéséhez vezethet. Ha nem abban lenne verseny, hogy ki mennyivel több támogatást ígérget, meg ha nem abban lenne verseny, hogy ki mennyi mindent ad majd ingyen, akkor ez lenne az a politika, ami valójában az ország javát szolgálná.
Persze, más területeken is a liberális szemléletnek megfelelően gondolkodtunk, például akartuk a sorkötelezettség eltörlését, annak érdekében, hogy a kényszerek helyére az önkéntesség lépjen, hogy a baka helyére pedig a professzionális katona lépjen - ez a program megvalósult, a kormány a koalíció támogatásával ezt végrehajtja.
Azt akartuk, hogy becsüljük meg a tudást, mert ez tesz minket valójában versenyképessé, ez a jövő. Ezt úgy is akartuk jelezni, hogy szakítsunk azzal a gyakorlattal, ami azt eredményezte, hogy ha valakinek diplomája van és pályakezdő, az ugyanannyit keres, mint akinek iskolai végzettsége sincs, és elkezd dolgozni. Ezért akartuk a diplomás-minimálbért - ez 2002-ben már megvalósult.
Annak érdekében, hogy a magyar polgárok magasabb színvonalú egészségügyi szolgáltatást kapjanak, miközben jobban megbecsüljük az egészségügyben dolgozókat is, hirdettünk egészségügyi reformot, aminek az egyik eleme az volt, hogy felelősek vagyunk magunkért, erősíteni akartuk az öngondoskodás szemléletét; a másik eleme pedig az volt, hogy több pénz kell az egészségügybe, de nem a járulékok és az adók emelése árán, vagyis nem a költségvetési többlettámogatások növelése révén, hanem a megtakarítások, a befektetések bevonásán keresztül, mert ez az az egyetlen járható út, ami képes a magyar egészség ügyét rendbe tenni.
Azt akartuk, hogy legyen tisztább a közélet, fel akarunk lépni a korrupciós jelenségek ellen. Erről szólt a beterjesztett és a parlament által elfogadott úgynevezett üvegzsebtörvény, és ezért kell a továbbiakban is minden politikai erőnek törekednie ezen nemkívánatos jelenség visszaszorítására. Ezek közül az elképzelések közül volt, ami megvalósult, volt, aminek a megvalósítása folyamatban van, és van olyan is, aminek a megvalósítása az elkövetkezendő két év feladata.
Mi a kormányt egységesnek látjuk természetesen, de hozzá kell tennem, hogy persze a kormányt két koalíciós párt alkotja, ezek a pártok egyrészt elfogadtak közösen egy kormányprogramot, ennek a megvalósítására törekszenek, másrészt persze ezen két párt között is van különbség, hiszen máshonnan indulnak, más a filozófiájuk, más a jövőképük, más-más programokkal indultak. A leglényegesebb különbséget én abban látom, hogy másként viszonyulunk az állam szerepéhez; megjegyzem: ahogy az iménti felszólalást hallottam, ezek szerint másként viszonyulunk jelentősen, mint ahogy a Fidesz is, de ezzel nincsen semmi baj, szocialista, konzervatív, liberális másként gondolkodik ezekről a kérdésekről.
Mi - ahogy elmondtam az imént - azt gondoljuk, hogy kereteket kell teremteni, és ott megél az egyén is és megél a gazdaság is, aki pedig nem, azokról kötelessége az államnak gondoskodnia. Mások meg azt mondják, hogy gondoskodó állam kell, és ennek terjedelmét akarják növelni, annak érdekében, hogy az állam egyre többeket, egyre többeket fogadjon be; miközben mi persze úgy látjuk, hogy erre sajnos nem képes, mert ennek a gyakorlatnak a folytatásához arra lenne szüksége, hogy egyre több és több pénzt szedjen el az állampolgároktól, a polgáraitól, hogy aztán a későbbiek során őket megtámogassa. Azok a viták, amelyek - szerintem egyébként helyesen - vannak a koalíción belül, erről a kérdéskörről szólnak.
(10.30)
Ez valóban érdemi kérdéscsoport, ezek valóban érdemi viták, és azt gondolom, nagyon helyes, ha ezekről a vitákról a közvélemény is értesül.
Noha a kormányt egységesnek látom, engedjék meg, hogy néhány területet kiemeljek a kormányzati munkából, természetesen azokat a területeket, amelyeket a liberális párt által delegált miniszterek vezetnek.
Szeretném kezdeni a környezetvédelmi tárcával, már csak azért is, mert igaz az a mondás, hogy a természetet, a környezetünket nem a nagyapáinktól örököltük, hanem az unokáinktól vettük kölcsön, és ezért vagyunk felelősek érte. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy ez volt az egyik botrányterület az elmúlt négyéves kormányzati ciklusban, csak erről az iménti felszólalásban nem nagyon hallottunk. Én még emlékszem, hogy hetekig a szarvaspástétom minőségéről lehetett vitatkozni, ha a környezetvédelemről volt szó, egyébként pedig a területen az égvilágon semmi nem történt. (Zaj az ellenzék padsoraiban.)
Ezzel szemben viszont most egyre inkább erősödik a környezettudatos gondolkodás és szemlélet, illetve erősödik az is, hogy a civil szervezeteknek igenis hálásak lehetünk azért a munkáért, amit végeznek, még akkor is, ha vannak velük viták, és még akkor is, ha persze az összes elképzelésük nem valósítható meg. De lám, erre utal például a Zengő körüli vita is. Eljutottunk odáig, hogy egy-egy fontos ügyben még akár igazuk is lehet.
Hadd emeljem ki a környezetvédelmi tárca területéről azokat a környezetvédelmi nagyberuházásokat, amelyek valóban új helyzetet teremthetnek; elsőként a Vásárhelyi-tervet, amely nemcsak árvízvédelmi beruházásfejlesztés lesz, hanem egyúttal egy nagyszabású ökológiai program is. Végig a Tisza mentén ökorégió alakul majd ki, különböző vidékfejlesztési programokkal is párosulva, vagyis alkalmas arra, hogy akár több mint egymillió ember számára is jobb életfeltételeket és megélhetési lehetőségeket biztosítson.
Több tucat helyszínen indulnak meg a hulladéklerakó-beruházások, -építések. Ezek következményeként fokozatosan felszámolódnak majd az illegális hulladéklerakók, és szabályozott módon történik a hulladékok kezelése. Itt hadd jegyezzem meg, hogy míg 2001-ben mintegy 300 ezer ember élt olyan településeken, ahol a szelektív hulladékgyűjtés lehetősége adott volt, 2003-ban már 1 millió 200 ezren éltek ilyen területeken.
Nagymértékű csatornázási és szennyvíztisztítási programok indulnak. Ezek között a legnagyobb, sőt e tekintetben Európában is a legnagyobb a Budapest szennyvízkezelését megoldani hivatott beruházás.
Végül áttört a szemléletváltás, nevezetesen a szennyező fizet elvének az érvényesülése. Ekörül persze megint csak nagyon nagy viták vannak, hiszen ez többletköltségeket jelent, ugyanakkor azonban közelebb vitt minket ahhoz a kívánatos törekvéshez vagy annak a célnak az eléréséhez, hogy valóban jobban képesek legyünk törődni a környezetünkkel a jövő generációi érdekében.
Az oktatással kapcsolatban hallottuk már Magyar Bálint miniszter úr felszólalását, amely szintén a tudás fontosságáról szólt. Én a versenyképes tudás megszerzésére helyezném a hangsúlyt. Ezt célozták azok a reformok, amelyeket a minisztérium elindított. Ami pedig a nyelvoktatás területén elindított programokat illeti, ezek pedig a lemaradást szándékoztak behozni. Az iménti felszólalásban megint csak semmit nem hallottunk arról, hogy vajon a nyelvtanulás területén, annak elősegítése területén mi történt az elmúlt kormányzati ciklusban.
Szeretném említeni a Sulinet Expressz programot, amelynek a célja elterjeszteni mindenütt az iskolákban a számítógépet, a számítógép használatát. Itt megint csak lemaradást kellett behozni, megint nem hallottunk arról, hogy mi is történt itt az elmúlt négyéves ciklusban.
Külön ki szeretném emelni az iskolai szegregáció elleni tudatos és nagyon következetes fellépést, ami a minisztérium munkáját jellemzi, aminek következtében akár több ezer roma vagy fogyatékos gyermek kerülhet ki az elkülönítésből, és kerülhet be azok közé, akikkel együtt tanulva valóban biztosítható a fejlődésük.
A gazdaságról már nagyon sokat vitatkoztunk a parlamentben. Természetesen azok, amelyeket Áder János képviselőtársam említett, egész egyszerűen nem igazak, nem tükrözik azokat a folyamatokat, amelyek az elmúlt kormányzati ciklus utolsó két évét jellemezték, és nem számol azzal, hogy mindezek következményeivel kellett az új kormányzatnak szembenéznie. Az más kérdés, hogy a száznapos programok nem javították a gazdaság pozícióját, azonban ezzel együtt is igaz az, hogy a gazdaságot leszállópályára az előző kormányzat indította el az utolsó két évében, amelynek a következményeivel ennek a kormánynak kellett szembenéznie. Ez ráolvasással, tisztelt képviselőtársaim, nem fog megváltozni.
Ugyanakkor azonban másrészt most meg azt lehet elmondani, hogy a gazdaság új pályára állt, hiszen az elmúlt év közepétől kezdődően gyorsuló gazdasági növekedést figyelhetünk meg. Ebben nyilván szerepe volt azoknak a különböző programoknak, támogatásoknak, amelyeket a gazdaság kapott akár az adórendszeren keresztül, akár célzott támogatásokkal, és amelyek közül kiemelném a kis- és középvállalkozások részére pályázati úton idén elérhető 60 milliárd forintnyi összeget.
Külön említést érdemel az autópálya-építés, már csak azért is, mert itt hallottunk ezzel kapcsolatos megjegyzéseket. Áder János képviselőtársam talán nem cáfolja, hogy az elmúlt kormányzati ciklusban a Vegyépszer volt a nagy magyar autópálya-építő cég, gondolom, ezt mindenki elismeri. Talán azt sem cáfolja mindenki, mert tény, hogy a 2003 elején kiírt közbeszerzési pályázaton azért nem tudott a Vegyépszer elindulni, mert ott volt egy olyan feltétel, hogy 15 kilométernyi átadott autópályát kell a pályázónak bizonyítania, és a Vegyépszer nem tudott 15 kilométernyi átadott autópályát az előző kormányzati ciklus teljes egészét követően felmutatni. (Font Sándor: Ilyen feltételt írtatok ki!) A képviselőtársam most azt mondja, ilyen feltételt írtunk ki. A helyzet az, kedves képviselőtársam, hogy aki autópálya-építésre jelentkezik, annak valamilyen befejezett beruházással talán már rendelkeznie kellene, különben esetleg a cukrászok indulnának el. (Zaj az ellenzék padsoraiban.) Ezzel szemben viszont az elmúlt négyéves kormányzati ciklusban - én csak erről beszélek - 15 kilométernyi átadott autópálya sem készült el. Ezt azért annyira fantasztikus autópálya-építési programnak nem nevezném az önök helyében. Ezzel szemben viszont hamarosan az M0-áson, az M3-ason, az M5-ösön… (Font Sándor: Ezzel szemben a Medgyessy átadta azt, amit az Orbán-kormány épített!) Kedves képviselőtársam, hamarosan ön következik, a rohamát majd kiélheti, itt most próbáljon megnyugodni. Az M6-oson és az M7-es autópályán egyszerre történik majd az építkezés, mindez annak érdekében, hogy az ország egyre nagyobb területeit legyünk képesek bekapcsolni a gazdaság vérkeringésébe.
Az informatika területén, megint csak azt kell mondanom, lemaradást kellett behoznunk. Az elmúlt négyéves kormányzati ciklusban az elsők közül az utolsók közé csúsztunk le az informatika területén. Ezt a lemaradást kellett bepótolni. Lehetővé kellett tenni az internet elérését az ország minél nagyobb része számára, ráadásul ennek a gyors változatát, a széles sávú internet elérését. Itt érdemes megemlíteni, hogy idén már több mint 2000 e-Magyarország pontot építünk ki, ami azt jelenti, hogy ennyi településen lesz az internet elérhető, az internet, amely egyrészt az európai felzárkózásunk, másrészt pedig az esélyegyenlőség megteremtésének nagyon fontos eszköze lehet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a kormányzati munka összességében lényegesen jobb annál, mint amilyennek be akarják állítani. Lényegesen több pozitívum történt az elmúlt két évben, mint ahogyan azt egyesek a választópolgárokkal láttatni szeretnék. Azt gondolom például, hogy a 2002. és a 2003. évi igen jelentős, több mint 20 százalékos reálbér-növekedés következményeként a mostani kisebb, de szintén meglévő reálnövekedéssel együtt az életszínvonal a kormányzati ciklus ezen időszakában igenis növekedett Magyarországon.
(10.40)
Hozzá kell tennem, hogy ennek persze ára van. Ebben benne van az 50 százalékos béremelés is, ezt az árat meg kell fizetnünk, nem tehetünk úgy, mintha ehhez semmi közünk nem lenne. Ennek figyelembevételével is azonban azt kell mondanom, hogy lehetőségünk van a gyorsabb gazdasági növekedésre, lehetőségünk van arra, hogy a felzárkózásunk gyorsabb legyen, mert már most gyorsabb, mint akkor, amikor a kormányzást átvettük 2002-ben.
A hátralévő két évben éppen ezért a Szabad Demokraták Szövetsége azt várja a kormányzattól, hogy határozott intézkedéseket tegyen, hozza meg időben a döntéseket, és a döntései tartalmazzanak kellő politikai bátorságot annak érdekében, hogy ahol kell, a szükséges változtatásokat elindítsa vagy végrehajtsa. Mi ilyennek tekintjük elsősorban az adóreformot, az adórendszer kérdését. A Szabad Demokraták Szövetsége azt akarja, hogy jövőre érdemi adócsökkentés legyen. Volt eddig is, megjegyzem, ezen is lehet vitatkozni, tisztelt képviselőtársaim, de a személyi jövedelemadó-terhelés csökkent (Babák Mihály: Mégis kevesebbet visznek haza!), a társaságiadó-terhelés csökkent, a különböző befektetési, beruházási támogatások ezt a csökkenést tovább növelték, de mi azt szeretnénk, ha a kormányzati ciklus egészét jellemezné mindez; azzal együtt is, hogy egyszerűsödjön az adórendszer, és a szociálpolitikától tisztítsuk meg az adózás rendszerét, mert nem odavaló. Csináljunk egy jó szociálpolitikát, ami a rászorulókat valóban támogatja, az adózást pedig hagyjuk meg annak, ami annak a feladata. (Mozgás, moraj.)
Induljon meg az egészségügy reformja, átalakítása, érdemi vitákkal, ne hőzöngéssel, ahogy azt most is látom, hanem érdemi vitákkal. Megérdemlik a betegek, és megérdemlik az egészségügyben dolgozók is (Zaj. - Az elnök csenget.), hogy mindegyikük számára jobb helyzetet teremtsünk. És induljon meg a közigazgatás átalakítása is, annak érdekében, hogy Magyarország jobban illeszkedjen a regionális módon szerveződő Európába, de különösen annak érdekében, hogy a különböző településeken élő polgárok ott is magasabb színvonalú szolgáltatásokban részesüljenek. A reformok biztosítják a hatékonyabb pénzfelhasználást, a magasabb színvonalú szolgáltatást, és teremtik meg a hosszú távú lehetőségét az adók és terhek csökkentésének, annak, hogy mindnyájan mindig egy kicsit jobban éljünk. Szerintem a kormányzati ciklus egészében mindez elérhető.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
