SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, nagyon sok állampolgár, honfitársunk nézi ma ezt a vitát. Egy kicsit úgy gondolom, azon is elgondolkodnak, hogy ellenzéki képviselőtársaink között vannak olyanok, akik már megint ijesztgetik az embereket, például a közszféra béremelését irigylik el az ott dolgozóktól - nagyon sajnálom. És most örülök igazán annak, hogy a Medgyessy-kormány az első két évében a közszféra jelentős béremelésével is hozzájárult ahhoz, hogy a reálbérek 24 százalékkal tudtak növekedni. (Dr. Kovács Zoltán: Hozzászámoljátok ehhez az Orbán-kormány 13 százalékát! - Csizmár Gábor: KSH!)
Tulajdonképpen, kedves képviselőtársaim, örülhetünk is az önök kezdeményezésének, hiszen van arra lehetőség, hogy itt most néhány olyan dolgot közösen felidézzünk, amely a parlamenti plenáris ülések során nem mindig tehető meg.
Félidőben vagyunk, teljesítettük a munka világa területén a részidős vállalásainkat, és mindezt nehezebb feltételek között értük el, mint ahogy azt önök annak idején a saját négy évük alatt megtehették. Egy gazdag, erős, és a foglalkoztatásban bővülő területet látunk magunk előtt, ahol igazságosabb, versenyképesebb és hatékonyabb viszonyokat találunk.
De mivel önök, hogy a tényekről beszéljünk, a tényeket kérik, akkor nézzünk öt területet, amiken keresztül kicsit a számokat is látjuk: a keresetek növekedése, ez ma már sokszor felidéződött. Nem árt elégszer elmondani, hogy 24 százalékkal növekedtek a reálbérek, és 50 százalékkal emelkedett a közszférában dolgozók bére. Idézzük fel közösen ezeket a számokat! Beszélnék a bővülő foglalkoztatásról, a munkahelyteremtésről - szerencsére a kormánynak ezen a téren nem kell szégyenkeznie. Beszélnék az esélyteremtés kapcsán a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok támogatásáról, a felnőttképzésről, hiszen itt rengeteg olyan új lehetőség van, amiről érdemes beszélni; és egy olyan pontról is, ami önöknek bizonyára nagyon fájó, hiszen a kormány kormányra kerülését követően, az új foglalkoztatási tárca első lépéseként, közösen döntöttünk itt egy képviselői előterjesztésről, amely a szociális párbeszédnek és érdekegyeztetésnek a jogosítványaiba, jogaiba való visszahelyezését eredményezte. Önök valamilyen oknál fogva nagyon nem szerették az érdekegyeztetést - akarták ezt a munkavállalók, akarták ezt a munkaadók, akarták ezt a parlament ezen oldalán ülők is. Önök nem akarták, mégis úgy látom, hogy sikerült ezt a helyzetet megoldani.
Nézzük akkor, merthogy itt sok mindenről kell szólni... - a bérekről beszéltünk már. Nem baj, ha azt is felidézzük, hogy önök a kormányzásuk első két évében, '99-ben és 2000-ben mindössze 4 százalékkal emelték a béreket. Hasonlítsuk össze a 24 százalékot a 4 százalékkal! Talán az önök számára is világosan érezhető a különbség. Ugyanakkor adómentessé tettük a minimálbért. És ha a közszférában dolgozó honfitársainkra gondolunk, akkor azt látjuk, hogy ennek a béremelésnek a következtében egy 38 százalékos reálbér-növekedés volt a közszférában dolgozók számára. Ezt ne irigyeljük el az emberektől! Örüljünk annak, önök is örüljenek annak, hogy a pedagógusok és más közszférában dolgozó közalkalmazottak bére növekedett, mert ez közös siker, kedves képviselőtársaim.
(A jegyzői széket dr. Füle István foglalja el.)
A kormány vállalta a programjában azt is, hogy több foglalkoztatást, bővülő munkalehetőségeket teremt. Immáron két éve vitázunk arról, hogy ez mit is jelent a számok területén. Én felidéznék önöknek néhány számot, hogy egy picit közösen elmélkedjünk ezen a dolgon. 2001 negyedik negyedévében, amikor szárnyalt a gazdaság, és önök kormányon voltak, 50 ezer fővel kevesebb embernek volt munkája, mint az azt megelőző év azonos időszakában. Ezt a romló helyzetet, tendenciát vette át a Medgyessy-kormány, és fordította vissza, aminek eredményeként már 2002-ben elindult felfelé a foglalkoztatottság növekedése, és 2003 negyedik negyedévében a foglalkoztattak száma 89 ezerrel növekedett a két évvel korábbi mélyponthoz képest. Ennyit arról a vitáról, amit önök az elmúlt időszakban velünk ezen a téren folytattak.
De még egy számot ide idéznék, az inaktívok számának a csökkenését, mert ez nagyon fontos. Az elmúlt másfél évben újra 140 ezerrel többen dolgoznak közülük - örüljünk ennek is, kedves képviselőtársaim. És annak is, hogy a munkanélküliséget ez alatt az időszak alatt sikerült tartósan alacsony szinten, 6 százalék körül tartani, miközben az Európai Unióban jelen pillanatban 8,4 százalék a munkanélküliségi ráta.
És így érkezünk el oda, hogy egy picit arról is beszéljünk, hogy milyen támogatásokat adunk a munkahelyteremtéshez. Az elmúlt időszakban, 2002-ben és 2003-ban évenként 150 ezer nehéz sorsú embernek segítettünk bértámogatással, hogy újra munkához jussanak, hogy a foglalkoztatásba vissza tudjanak kerülni.
Van egy nagyon fontos elem, amit szeretnék az önök számára elmondani, és amiben állandóan vitázunk: ez a közmunka megítélése. 2002-ben 2 milliárd forintról 4,5 milliárd forintra emeltük, 2003-ban 5,6 milliárd forintot fordítottunk erre, mert úgy gondoljuk, a családoknak ez egy lehetőség, hogy foglalkoztatáshoz, munkához jussanak, és a munka világába újra visszakerüljenek. Mi ezeket a családokat támogatásra szoruló családként kezeltük, míg önök - és ezt a választási kampányban sokszor elismételték - gyanús elemként kezelték a munkanélkülieket. Ezt se felejtsük el! Ez egy filozófiai különbség az önök és a mi kormányzati elképzeléseink között.
És szeretnék még néhány számot mondani. A hátrányos helyzetű térségek támogatására 2002-ben 2 milliárd forintot fordítottunk, aminek a segítségével 2300 új munkahely jött létre. 2003-ban 5,6 milliárdot fordítottunk erre, aminek a segítségével 5500 új munkahely jött létre - hadd ne folytassam. Programokat indítottunk, a távmunka, az élhető falu és az élethosszig tartó tanulás programját.
És ezzel el is érkeztem az utolsó gondolatkörhöz, képviselőtársaim, a felnőttképzés programjához. Évente 5 milliárd forintos keretből kívánjuk a magyar munkaerő, a magyar munkavállaló versenyképességét támogatni, segíteni. Ennek a segítségével nagyon sok honfitársunk tudott képzéshez hozzájutni.
A szociális párbeszédről az elején beszéltem. Higgyék el nekem, képviselőtársaim, hogy ez is hozzátartozik az európai gondolkodáshoz. És végül, kedves, szigorúan néző ellenzéki képviselőtársaim, szeretnék az önök számára egy régi bölcsességet felidézni - talán segít a következő időszak elviselésében az önök számára is -, amely így szól: először magadban kell létrehozni a változást, amit a világtól követelsz.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
