SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Gazdaságunk jelenlegi helyzetéről tárgyalunk, és azt hiszem, jelentős elfogultságok és előítéletek mentén kezeli ezt a kérdést sok felszólaló.
A tények azt mutatják, hogy az elmúlt egy évben, az elmúlt esztendőben, mondjuk, 2003 második félévétől kezdődően jelentős élénkülés mutatkozott a gazdaságban, azaz a perspektívánk jóval kedvezőbb, mint azt esetleg egy évvel ezelőtt láttuk, ezért bizakodók lehetünk. Ugyanakkor jelentős egyensúlytalanságok vannak: pénzügyi egyensúlyromlások, magas államháztartási hiány, magas költségvetési hiány, a külkereskedelmi mérleg hiánya is még jelentős. Ezért tehát, bár vannak a reálgazdaság biztató jelei miatt jó kilátásaink, megspórolhatatlanok azok a szorító intézkedések, amelyeket a kormányzat tervezett.
A biztató jelek között szerepel gyakorlatilag az összes makrogazdasági mutató: a sokat emlegetett GDP, a beruházások, az ipari termelés, a külkereskedelmi forgalom. Mind-mind igen kedvező változást mutat az elmúlt esztendőben, az összes erre vonatkozó szám tehát azt mutatja, hogy végre valami ismét elindult a gazdaságban. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a jelentős államháztartási hiány, a költségvetési hiány, a folyó fizetési mérleg hiánya, a külföldi adósság és az infláció legutóbbi inflexiós pontot követő kedvezőtlen változása mind azt mutatják, a kedvező perspektíva mellett megkerülhetetlen és megspórolhatatlan, hogy megszorító intézkedésekről rendelkezzen a kormány, mint ahogyan ez megtörtént.
De azt, hogy itt tulajdonképpen egymás mellett párhuzamos síneken fut el a vita, és tulajdonképpen süket fülekre talál mindegyik oldal érvelése, hadd mutassam be egy jellemző példán, és ez a GDP, a nemzeti termék tényszáma. Tudjuk, hogy az elmúlt esztendőben - a 2003-at gondolom ezen - az éves GDP értéke 2,9 százalék volt. Ez egy tényszám. Ez jó vagy rossz? Sok vagy kevés? Hogyan kell viszonyulni hozzá?
Mondhatjuk azt, hogy bizony nagyon rossz, mert jóval alatta van a 2000. évinek, amikor 5,2 százalék volt, annak nem éri el a 60 százalékát, tehát nagyon rossz. Ugyanakkor mondhatjuk azt, hogy ez a szám bizony nagyon jó, mert 2000 óta csak a 60 százalékára csökkent le, miközben az Európai Unióban ugyanezen időtáv alatt egyhatodára csökkent a GDP. Mondhatjuk, hogy a 2,9 százalékos GDP-érték bizony rossz, mert alatta van a tíz európai uniós újonnan csatlakozó ország átlagának, ami 3,7 százalékot mutat. Ugyanakkor mondhatjuk azt, hogy bizony ez jó, mert a tíz csatlakozó ország három lefejlettebbjének a GDP-átlaga az elmúlt esztendőben csak 2-2,3 százalék között volt, aminél ez tehát jóval magasabb. De jó azért is, mert körülbelül négyszerese az EU átlagának, és jó azért is, mert tendenciájában emelkedő trendet mutat, hiszen az elmúlt év második negyedévében 2,4 volt, azután 2,9, végül 3,6, így jött ki a 2,9 százalékos évi átlag.
Tehát ezzel összesen csak azt akartam bemutatni, hogy rengeteg viszonyítás, rengeteg szám létezik, és az a végzetes egyoldalúság, ahogyan ezeket a számokat az egyes felszólalók itt csoportosítják, tulajdonképpen semmire nem vezet...
