HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Abban reménykedtem, hogy lesz alkalmam elmondani a hozzászólásomat, mielőtt az elnök urat leváltom. Erre ma már nincs alkalom, ezért most kétpercesben próbálok egy-két gondolatot ebből elmondani.
Nem a törvényről beszélek furcsa módon, hanem a mögötte lévő emberképről, családképről és társadalomképről. Valóban bennem is felmerült a kérdés, milyen családképe lehet annak az embernek, aki ilyen és hasonló propagandát végez e mellett az egyébként vitatható, de bizonyos elemeiben elfogadható törvénytervezet mellett. Szorítsuk vissza az erőszakot, ehhez jó kísérlet lehet a távoltartás intézménye - átütő eredményt ettől ne várjunk.
De ami igazán fontos, és én is azok között vagyok, akik a család fogalmát, annak pozitív tartalmát szeretnék megőrizni, nem szívesen ejtem ki, legfeljebb majd kénytelen leszek onnan, a pulpitusról: itt otthonon belüli erőszakról, nők elleni erőszakról, gyermekek elleni erőszakról, magánéletben elkövetett erőszakról vagy bármiről beszéljünk, de a család sokkal pozitívabb fogalom annál, hogy ezekkel a brutalitásokkal lejárassuk. Ha megjelent volna egy marslakó ma Magyarországon, és bekapcsolja a televíziót, az utóbbi hónapokban azt mondta volna: megismertem a családot mint fogalmat, az a hely, ahol megerőszakolják és megverik az embert. Miért tesszük ezt?
A másik gondolat, amit nem tudok elhallgatni, és nem szeretném, ha ez a vita enélkül zárulna le: a brutalitás elleni legjobb, leghatékonyabb eszköz a családnak mint közösségnek a megerősítése. Nincs jobb eszköz, ez az egyetlen. A nagy kohéziós erővel rendelkező, normális kapcsolatban élő emberek azok, akik védelmet adnak egymásnak mindenféle brutalitás ellen. A szétzilált, problémával küszködő családokban jelenik meg az erőszak, azt is mondhatnám, hogy a deviáns emberek problémás kapcsolatainak a sajátja.
Ezért az eszköz az, amit legjobban rombol az erőszak - ahogy Mátrai Márta mondta -: a család nem más, mint amit sérelem ér az egyénnel együtt a brutalitással, de ez a közösség adhat egyedül védelmet a brutalitás ellen. Ezért kételkedem én abban, hogy ez egy nagy eszköz lesz, és szeretném, ha továbbra is közösen dolgoznánk a családnak mint közösségnek a megerősítésén.
Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
