JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Unióban az első napunk - mint látszik - nagyon hasonlít arra, amilyen a legutolsó volt, hiszen a legutolsóban is számos alkalommal foglalkoztunk különböző fórumokon azzal, hogy a Magyar Köztársaság szerepvállalása Irakban mennyire helyénvaló, megfelel-e annak a parlamenti határozatnak, amit elfogadtunk, és általában megfelel-e a kormányok részvétele annak a szándéknak, ami létrehozta ezt a katonai akciót.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell mondanom, hogy az Unióban töltött első napunk is ugyanolyan figyelemmel telik el az iraki katonai akcióval kapcsolatosan, mint ahogy a tegnapelőttünk is. Folyamatosan elemezzük a helyzetet. Semmiféleképpen nem teszünk olyan lépést, amely indokolatlanul veszélyeztethetné a magyar katonák sorsát. Konzultálunk az Európai Unió tagállamaival, hiszen Herényi képviselő úr nem sorolta föl, de nagyon sok EU-s tagállam nagyon komoly erővel vesz részt ebben a katonai akcióban, folyamatosan konzultálunk a NATO-partnereinkkel, és mindent elkövetünk annak érdekében, hogy valóban megszülessen egy új ENSZ-határozat, amely nagyobb legitimitást jelent ebben a katonai akcióban, illetve biztosíthatja más országok konkrét részvételét is.
De, tisztelt képviselőtársam, tisztelt frakcióvezető úr, azt kell látni, hogy a magyar katonák nincsenek közvetlen életveszélyben. A magyar katonák azt a feladatot látják el, amely nem egy harci tevékenység, nem olyan feladat, amelyet mások végeztek, a parlament bölcsessége alapján végzik ezt a feladatot, és mi mindent elkövetünk annak érdekében, hogy honfitársaink messze Magyarországtól részint meg tudjanak felelni annak az elvárásnak, amelyet velük szemben támasztottunk, és ebben a stabilizációs erőkben való részvétel az elsődleges, és teljesen természetesen mellékesen lássák el azokat a feladatokat is, amelyek akár humanitárius segély továbbítására is szolgálhatnak. A sors kegyetlen fintora, hogy akkor ért bennünket nyílt színi támadás, amikor éppen humanitárius segélyt szállítottunk. Ez is jelzi azt, hogy a kinti helyzet ebben a pillanatban bonyolult, jelzi azt, hogy a magyar kormánynak figyelnie kell, és jelzi azt, hogy mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy ez a nemzetközi misszió sikeres legyen. Itt nem a Magyar Köztársaság presztízséről van szó csupán, nem arról van szó, hogy sok nemzet összefogva megpróbálja saját akaratát egy egyébként ennek ellenálló népre rákényszeríteni. Hiszen, ha végignézik a híradásokat, a kinti stabilizációnak számos jele van. Nagyon sok olyan helyen, Fallúdzsában és másutt veszik már át a helyiek a rend felügyeletét, amelyre korábban nem volt példa. Iskolák, óvodák működnek. Én azt gondolom, ez jó esélyt ad arra egy újabb ENSZ-határozattal, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk.
De szeretném leszögezni: mi elindultuk egy úton. Elindultunk egy olyan úton, mely a közösség együttműködését szolgálja. Elindultunk azon az úton, amely arról szól, hogy ebben az esztendőben ezt a feladatot végrehajtjuk. A magyar kormánynak nem áll szándékában az egyébként önkéntes alapon részt vevő katonák visszahívása idő előtt, de, ha és amennyiben a helyzet úgy indokolja, akkor az eseményeket elemezve a szükséges lépéseket meg fogjuk tenni.
Én azt kérem, hogy amikor az Európai Unióról gondolkodunk, arról gondolkodunk, hogy egy nagy közösségbe hazaértünk, akkor azokat az értékeket, amelyek az együttműködés irányába hatnak, ugyanolyan értékként kezeljük, mint ahogy egyébként a kétségeket, a kételyeket vagy a konfliktusokról szóló információkat. Így egész az az akció, amit ott végrehajtunk, és azt gondolom, hogy a Magyar Köztársaság minden egyes polgára büszke lehet azokra a katonákra, akik ott szerepet vállalnak, és semmi okunk arra, hogy ebben a feladatvállalásban elgyengüljünk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
