DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Úr, a Számvevőszék Munkatársai! Tisztelt Országgyűlés! A Számvevőszék 2003. évi munkájáról szóló beszámoló elfogadását javaslom a kormány nevében az Országgyűlésnek. Ez lenne a hozzászólásom tömör lényege, és van néhány olyan pont, amit egy kicsit részletesebben szeretnék érinteni.
Nagyon egyetértve az elnök úr itt szóban megtett kiegészítésének logikájával és gondolatmenetével, úgy vélem, hogy akkor áll a talpán a számvevőszéki munkáról, az ellenőrzési tevékenységgel kapcsolatos nézetekről alkotott véleménye kinek-kinek, ha azt az elvet, amelyet elnök úr a szóbeli expozéjának a kezdetén megfogalmazott, valamennyien a szemünk előtt tartjuk. Nevezetesen: ez a tevékenység is akkor szolgál jó célt, ha az ország versenyképességének érdekében történik valamennyi lépése.
Versenyképességről nemcsak a gazdaság piaci szereplőinek esetében kell és szabad beszélni, hanem az államháztartás, az állam egésze tekintetében érdemes és kell is beszélni. Erről szóltak az elmúlt hónapokban sok döntésében a kormány megnyilatkozásai, és szerencsére erről szóltak az elnök úr bevezetőjében megkezdett mondatainak első szavai is. Az expozé egész logikája is ezt érintette. Úgy vélem nagyon fontos dolog, hogy valamennyien fogadjuk ezt el zsinórmértékként.
Mint ahogyan az ÁSZ abban is példát mutatott, hogy az úgynevezett I-VIII. költségvetési fejezet intézményei közül a Számvevőszék a kormány kérésére azonnal pozitívan reagált, amikor is a kormány a saját maga működési területén takarékossági intézkedésekről döntött ez év februárjában. Akkor már megköszönhette a Számvevőszéknek azt a tételt, amelyet a Számvevőszék - ismerve az ország jelenlegi helyzetét - úgy ítélt meg, hogy a 2004. évi költségvetés előirányzatából a szükséges takarékossági intézkedések részeként szintén lehetségesnek tartott zárolni.
(9.40)
Fontosnak tartom azért is megemlíteni ezt, mert szerencsére ebben a kérdésben számvevőszéki elnök úrral, munkatársaival egy percig nem voltunk vitában, a kérést pozitívan reagálták le. Sajnos, van más olyan állami szervezet, amelynek vezetője erre a kérésre elutasító levelet küldött a pénzügyminiszternek.
Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy ugyanezen takarékossági intézkedéssorozat előkészítésekor a Számvevőszék megint csak az ország valós helyzetét, az ország realitásait megismerve szakított azzal a gyakorlattal, amelyet bürokratikus vagy hivatali gondolkodásnak szoktunk nevezni, nevezetesen, hogy ha egy olyan felkérést kap, amelyet korábban nem ismert, vagy korábban még nem kapott, akkor erre a felkérésre nem úgy reagált, hogy ez nem szerepel a törvény betűje szerinti feladatainak ellátása között, hanem arra a kérésére a pénzügyminiszternek, hogy vajon milyen pontokon látják a Számvevőszék részéről célszerűnek és kiegészíthetőnek a takarékossággal kapcsolatos gondolkodását a kormánynak, egy elég vaskos, elég alapos és sok területre kiterjedő listát kaptunk a Számvevőszéktől. Nyilvánvalóan a korábbi években elvégzett számvevőszéki vizsgálatok alapján voltak olyan megállapításaik, voltak olyan javaslataik, amelyek ebben a gondolkodási körben hasznosíthatóak voltak számunkra is.
Ezen javaslatokat is figyelembe vettük a február végi kormánydöntéseknél, például amikor a háttérszervezeteknek vagy a megszüntetéséről, vagy összevonásának a vizsgálatáról döntést hozott a kormány. Köszönöm szépen ezúton is, hogy a rendelkezésre álló rövid idő figyelembevételével a Számvevőszék munkatársai érdemi javaslattal tudtak hozzájárulni a kormány döntéséhez.
Az előző évi tevékenységgel kapcsolatban én még két dolgot tartok fontosnak a magunk részéről megemlíteni. Az egyik: ez volt az első teljes éve annak a tevékenységnek, amely a 2002. évben megváltoztatott feladatköreit érintette az Állami Számvevőszéknek, hiszen a 2002. évi jogalkotás során az Állami Számvevőszék az üvegzsebprogram részeként új feladatokat, új lehetőségeket kapott munkájának végzése során. Az elnök úr szintén szólt erről szóban elmondott expozéjában, illetve az írásos anyagban is érintik ezeket a feladatköröket. Nyilvánvalóan újszerű megközelítésekről van szó, a Számvevőszék újszerű lehetőségeiről, és természetesen az ellenőrzések egyes szereplői eltérő módon reagálták le ezt a helyzetet. És nem azt mondom, hogy zökkenőmentesen és gördülékenyen alkalmazkodott mindenki ehhez az új helyzethez, ugyanakkor mi úgy ítéljük meg, hogy a Számvevőszék a rendelkezésre álló rendkívül rövid időt figyelembe véve is igen gyorsan és rugalmasan látja az ebből a felhatalmazásból adódó lehetőségeinek kihasználását. Természetesen a következő időszakban még több olyan ellenőrzése lesz a Számvevőszéknek, ami ebben az irányban a közvetlen költségvetési körön kívüli állami pénzfelhasználás ellenőrzését fogja szélesebb körűen érinteni.
A második terület, amely szintén az elmúlt évek tágabb értelemben vett vagy kiterjedtebb értelmezését jelenti a számvevőszéki munkának - ebben is úgy vélem, hogy hasonló a gondolkodása a kormányzatnak, illetve a Számvevőszéknek -, hogy Magyarországon bizony a jelen kor követelményeit figyelembe véve kell megítélnünk mindazon nagy - ahogy az elnök úr itt fogalmazott - közösségi ellátórendszerek helyzetét, a közösségi ellátórendszerek pénzügyi gazdálkodásának feltételeit, illetve szervezeti struktúráinak stabilitását vagy kötött formában tartását, amelyek leginkább befolyásolják az államháztartás kiadási tételeit. Így, ahogyan az elnök úr szólt, ez az egészségügyi rendszerre is érvényes, érvényes az önkormányzati rendszerre, és érvényes az oktatási rendszerre is.
Látható, hogy mindezeken a területeken ezek a tételek érintik a magyar költségvetésnek hozzávetőlegesen a kétharmadát. Ezeken a területeken, ha nem tudunk érdemi változtatásokat szervezetben, struktúrában elérni, akkor nyilvánvalóan hiú ábránd bármifajta megtakarítási és tartós megtakarítási intézkedésekben bárkinek is reménykednie. Itt szintén teljes egyetértésben vagyunk akkor, amikor azt mondja az elnök úr is, hogy ezek átfogó korszerűsítése kell hogy megalapozza a takarékosabb gazdálkodás feltételeit.
Láthatóan a Számvevőszék is a korábbi években lefolytatott ellenőrzései alapján az úgynevezett gyógyszerkassza körüli anomáliákat rendszeresen meg szokta említeni. Mindannyiunk számára ismert az, hogy a kormány ebben a kérdésben határozott lépéseket kíván tenni a következő napokban, a következő hetekben. Egyértelmű, hogy valamennyiünk érdekében, a magyar lakosság érdekében és a magyar költségvetés egyensúlyának érdekében is nem kerülhetők meg azok a lépések, amelyekre a következő hetekben, napokban sor fog kerülni. Én úgy ítélem meg, hogy a beszámolóban szereplő megállapítások, illetve az elnök úr szavai is megalapozzák a kormánynak ebben a kérdésben hozott döntését.
Két dologról szeretnék még szólni, részben a határozat kapcsán is. Az egyik: úgy vélem, hogy a határozatban szereplő 2010-es határidő felülvizsgálatával kapcsolatos kérdést a Számvevőszék vezetői és a kormány tagjai a következő időszakban meg tudják beszélni, a lehetőségeket meg lehet ismerni. E lehetőségeken belül meggyőződésem szerint a Számvevőszék vezetőivel a kormány illetékesei, konkrétan pedig a miniszterelnök úr is, megfelelő megállapodásra tudnak jutni.
A másik kérdésben pedig szeretném azt mondani, hogy a kormányzaton belül mindig volt kialakult felelőse, mindig volt kialakult munkamegosztási felelőse annak, hogy kire is tartozik a kormányzat egészét érintő intézkedések megvalósítása, biztosítása. Úgy vélem, a Pénzügyminisztérium e tekintetben mindvégig megfelelő partnere volt az Állami Számvevőszéknek, ezt több alkalommal megerősítették vizsgálataik és jelentéseik során is, illetve a személyes találkozások során is, és bizonyos vagyok abban, hogy a megfelelő együttműködést a továbbiakban is megtaláljuk, a megfelelő együttműködés tartalma szerint fogjuk a kormányzaton belül és a kormányzattal együttműködve ezeket a feladatokat is megoldani.
Még egyszer, befejezésül a beszámoló elfogadását javasolom a kormány nevében az Országgyűlésnek.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
