SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék tisztelt Elnöke és kedves Munkatársai! Kedves Képviselőtársaim! A most megtárgyalásra kerülő állami számvevőszéki jelentés az elmúlt tizenöt év gyakorlatának megfelelően ismét színvonalas anyag. Nagyon hasznos jelentés mindannyiunk számára, és mondhatom azt, hogy ilyen magamfajta humán beállítottságú ember számára is érdekes, sőt megérthető. Bemutatja egy jól működő hazai intézmény éves munkáját, eredményeit és nem túlzás, ha azt mondom, küzdelmeit.
(11.00)
Küzdelmeit annak érdekében, hogy a vizsgált területeken, ezen belül elsősorban az államháztartás négy alrendszere területén, erősödjön a pénzügyi és gazdálkodási szabályszerű fegyelem, hogy a költségvetési fejezetek és az önkormányzatok a forrásokat a törvényekben meghatározott célokra használják fel, hogy az ellenőrzések következtében megfogalmazott számvevőszéki javaslatok, megállapítások ne legyenek pusztába kiáltott szavak, hogy a költségvetési és programfeladatok, célkitűzések, a biztosított források és a végrehajtási munka között legyen érzékelhető összhang.
A kép, amit a jelentés mutat, reális, tehát egyáltalában nem dicséretes sem a kormányra, sem az önkormányzatok összességére nézve. Ha áttekintjük az ÁSZ-nak a költségvetéshez vagy a zárszámadáshoz készített véleményeit több évre visszamenőleg, szinte mindegyikben ugyanazokat az ajánlásokat, megállapításokat, anomáliákat és javaslatokat látjuk felsorolva.
A kormány, a fejezetek és sajnos, több esetben a tisztelt Ház - pótköltségvetési kötelezettség, önkormányzati törvény, egészségbiztosítási alap - nem kezeli ezeket súlyuknak és a társadalom érdekeinek megfelelően. Az ÁSZ-jelentés ugyan megemlíti, hogy az elmúlt 15 évben egyre több ajánlás épült be az államháztartás szabályozórendszerébe, de azt hiszem, ennek mértékével nem lehetünk elégedettek.
Ebben a kérdésben a kormány a jelenlegi bizottsági viták során sem az ellenzéktől, sem a kormánykoalíciótól nem kapott dicséretet, elmarasztalást annál sűrűbben. Az ÁSZ jelentéseire, véleményeire jellemző, hogy kemény kritikáját mindig szakszerűen, kellően alátámasztva és kulturáltan tudja megfogalmazni, olyannyira, hogy ezek mind a kormánypártok, mind az ellenzék körében jó fogadtatásra találnak.
Mi ennek az oka? A jelentésben is tárgyalt 2004. évi költségvetési törvényjavaslatra alátámasztásként mondhatom - és mi ennek az oka; valószínűleg az, és ez az ÁSZ tevékenységével kapcsolatosan igen fontos tanulság -, hogy az ÁSZ különböző beosztású munkatársait nem cserélik le mindenféle szakmai meggondolás nélkül, hanem 15 éve itt átgondolt állományfejlesztés folyik párhuzamosan a munkatársak felkészültségének, tapasztaltságának folyamatos emelkedésével. Itt gyakorlott és szakterületük szakmai és formai kérdésében jól képzett köztisztviselők dolgoznak kiegyensúlyozott vezetés mellett.
A parlament feladata most elsősorban az, hogy véleményt mondjon az ÁSZ 2003. évi tevékenységéről, minősítse az elvégzett munkát, az intézmény működését, fejlesztési elképzeléseit. A jelentés jól áttekinthető, jól strukturált. Ebben a jelentésben a Számvevőszék tevékenysége a korábbiaknál rövidebben van értékelve, a vizsgálatok tanulságainak elemzése bővebb.
Ez utóbbiakat nem árt ilyen összefoglalt módon ismét áttekinteni, tanulsággal kell hogy szolgáljon mindannyiunknak, de a legfontosabb az lenne, hogy elsősorban a kormány tanulmányozza az elmondottakat. Az ÁSZ színvonalasan hajtotta végre, teljesítette a törvényekben előírt ellenőrzési feladatokat, kapacitásai 63 százalékát erre fordította. Az elnöki döntés keretében végrehajtott vizsgálatok indokoltak voltak.
Külön műfajt jelentenek az ÁSZ munkájában a nem jelentés típusú dokumentumok. Ilyenek készültek a korrupcióról, az egészségügyről, az önkormányzatok adóztatásáról és másokról. Ezek a dokumentumok nem szigorúan vett ellenőrzési jelentések, de a szokásosnál pontosabban tárják fel a vizsgált terület problémáit, a tapasztalható tendenciákat, és ebből eredően a politikának módjában áll a kellő következtetések levonása és a szükséges lépések megtétele.
A dokumentumok fogadtatása jó, ugyanakkor a hasznosítás kérdése nem megoldott. Új feladatként jelentkeztek az ÁSZ-nál az üvegzsebprogramból adódó teendők, és annak ellenére, hogy a szükséges pénzügyi feltételeket a kormány csak december 23-án biztosította, az ÁSZ a jelentés szerint felkészült erre a munkára, és zökkenőmentesen megkezdte a feladat elvégzését. Az eredményeket nagy érdeklődéssel várjuk.
A Számvevőszéket az elmúlt években nem a profiljába vágó feladatok elvégzésére is felkérte a kormány: nevezetesen, hogy lássa el a SAPARD-ügynökség akkreditációjához tartozó ellenőrzési feladatokat, valamint a program végrehajtásához tartozó igazoló szerv feladatait. Az ÁSZ ezt a munkát színvonalasan végezte, és most megkapta az EMOBA Garanciarészleggel kapcsolatos akkreditáció előtti tevékenységet is.
Jó dolog, hogy ezek a munkák jó kezekben vannak, de az ÁSZ tevékenységét nem szabadna oda nem illő profillal bővíteni; ez előbb-utóbb komoly zavarokhoz vezethet a közigazgatásban.
Még szokatlanabb felkérést kapott az ÁSZ a kormány gazdaságpolitikai sodródása és kaotikus költségvetés-készítési felfogása következtében. Mivel a költségvetés egyszer már a sarokszámok jóváhagyása után december elején, majd minden rekordot megdöntve január első hetében megbukott, a miniszterelnök a tapasztalt ÁSZ-hoz fordult, hogy a Draskovics-csomag kapcsán adjon tanácsot a költségvetés megkurtítására, a nehéz helyzet megoldására.
Az Állami Számvevőszék az állam legfőbb pénzügyi ellenőrző szerve, ami a kormánytól függetlenül végzi az államháztartás mind a négy alrendszerének ellenőrzését, tehát nem feladata a költségvetés készítése, legfeljebb annak véleményezése. Különösen egy olyan esetben nem, amikor a kormány feladata pótköltségvetés készítése lenne.
Az MDF minden kormány esetében fontosnak tartja, hogy az ÁSZ kellő távolságot tartson a kormánytól, és ne fordulhasson elő az az eset, hogy később társszerzőként tüntessék fel egy további módosításokat kívánó rossz költségvetés készítésénél. Ezekkel és hasonló feladatokkal az ÁSZ-t nem szabad terhelni.
Az MDF fontosnak tartja, támogatja azokat a fejlesztéseket, amelyeket a Számvevőszék javasol, illetve megkezdett: nevezetesen, hogy a zárszámadáshoz kapcsolódó, megbízhatósági típusú pénzügyi ellenőrzés - financial audit - mielőbb teljes körűvé váljék, ami nagy lépést jelent előre az ellenőrző munkában.
Fontos feladat, hogy a különböző költségvetési fejezetekhez tartozó belső ellenőrzés kiépüljön és a Számvevőszék módszertana alapján maguk is elvégezzék ezeket a megbízhatósági ellenőrzéseket, vagyis a mintegy 850, központi költségvetéshez tartozó intézmény financial auditja is megtörténjen. Ezzel a költségvetési rendszer ellenőrzésének ez a formája zárttá válik, válna. A kérdésben a kormánnyal egyetértés van, de a rendszer bevezetésének tárgyi, személyi feltételei hiányoznak, jó lenne ennek a részletes költségvetési kihatását is ismerni.
Nem fogadható el a jelenlegi gyakorlat, miszerint a Számvevőszéknek a kormány egészét érintő javaslataira nem születik válasz. Ennek a kérdésnek a kormányon belül nincs gazdája. Ezt a felelőst ki kell jelölni, mint ahogy az országgyűlési határozati javaslat is előterjeszti és az ÁSZ felvetéseire belátható időn belül a kormánynak reagálnia kell.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az államháztartáson kívülre áramló közpénzek kérdését újraszabályozzák, újraszabályozzuk, és helyesnek tartjuk az ÁSZ azon javaslatát, hogy ezeket a pénzeket utófinanszírozásra állítsák át. A költségvetés jelenlegi gyászos helyzetében különösen elfogadhatatlan az a gyakorlat, hogy ezeket a közpénzeket a kijelölt célokra történő azonnali felhasználás helyett az érintett társaságok kihelyezik, jogosulatlanul használják.
Reméljük, hogy például az autópálya-üzleteknek - amit némi eufemizmussal brókerbotrányként és nem kormánybotrányként emlegetünk - és más hasonlóknak véget vet a kormány. Az ÁSZ jelentéséből kiderül, hogy a korrupcióellenes csomagok ellenére a korrupció nem csökken. A nemzetközi rangsorban Magyarország egyre lejjebb csúszik, ma a 40. helyen van.
(11.10)
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Örvendetes, hogy a számvevőszéki jelentések egyre nagyobb köre kerül a nyilvánosság elé, és különösen fontosnak tartjuk, hogy ez az önkormányzatok területén is így van. Ebben a kérdésben sokat fog segíteni a Számvevőszékről szóló törvény módosítása, illetve ennek adatvédelmi paragrafusai, szabályai.
Fontos dolog, hogy a széles nyilvánosság biztosításához szükséges informatikai feltételeket a Számvevőszék megteremtette, és lehetőséget biztosít a társadalom számára, a nyilvánosság számára a Számvevőszékkel való internetes kapcsolatra is. Fontosnak tartjuk továbbá azokat a fejlesztéseket is, amelyeket az ÁSZ saját munkatársainak továbbképzéséhez nyújt, a belső minőségbiztosítás megvalósítását és a számvevők munkáját megkönnyíteni hivatott ellenőrzési módszertanok tervezett kidolgozását.
Az intézmény működéséről és gazdálkodásáról szóló fejezet üdítő olvasmány ebben a műfajban, hiszen elégedettséget, stabilitást sugároz, szemben a más területeken készült hasonló jelentések panaszáradatával. A jelentés szerint - idézem - „a rendelkezésre álló előirányzatok összességében biztosították az intézmény zavartalan feladatellátásához a működési, üzemeltetési feltételeket.” A feladatellátáshoz szükséges megfelelő felkészültségű munkatársi létszám a megtett intézkedések következtében a jelentés tanúsága szerint rendelkezésre áll. A feladatbővülésből adódó 35 fős létszámemelés nem okozott gondot, hiszen az intézmény szakmai, anyagi, légköri feltételei nagyon népszerűvé teszik az Állami Számvevőszéket.
Végül néhány megállapítást kívánok kiemelni, amelyek egyrészt megmutatják, hogy a kormány nem végzi jól a munkáját, másrészt szükséges lenne őket megfogadni - mármint a javaslatokat, megállapításokat - a kulturált költségvetés tervezés és végrehajtás, az ésszerű gazdálkodás és a közpénzek elszivárgásának csökkentése érdekében. A legsúlyosabb problémákat az MDF a költségvetés és a zárszámadás anomáliáiban látja.
Időszerű az államháztartási törvény felülvizsgálata és megújítása, a költségvetés alapszabályainak időtálló rögzítése, a költségvetés és a zárszámadás készítése ütemezésének a módosítása. A költségvetés, a makrogazdaság rossz helyzetét nagyban az államháztartási reform elmaradására vezethetjük vissza. Ennek megvalósítása a közigazgatás, az egészségügy, az intézményi struktúra, az adóztatás terén nem halasztható. A központi költségvetés által finanszírozott állami feladatok köre nem csökken, a költségvetés érdemi felülvizsgálata nem történik meg, a feladatok és források összehangolását az elmúlt két évben a fűnyíró elv segítségével oldotta meg a kormány.
A költségvetés tervezésében a költségvetési kockázatok súlypontja az összeállítás technikai megvalósításáról egyre inkább a tartalmi hiányosságokra, ezen belül is a fejezeti kezelésű előirányzatok erősödő szerepére, illetve a költségvetésen kívüli finanszírozási megoldásokra, az ahhoz történő kapcsolódásokra helyeződik át. A törvényjavaslatok mellé jellemzően nem készülnek a szabályozás indokoltságát és szükségességét megalapozó, illetve az elvárt hatásokat tükröző tanulmányok. Évről évre jelentkező probléma, hogy az egészségügyi alapot a költségvetésben alultervezik, ezen belül különösen a gyógyszerkasszát. Köztudott a bevételek és a kiadások közötti összhang hiánya, mégsem történik semmi a probléma megoldására.
A helyi önkormányzati feladatok és a rendelkezésre álló források között évek óta fennálló feszültségek oldása nem történik meg a költségvetésben, sőt, ezek egyre növekednek. Az önkormányzatok egyharmada forráshiányos és ez a kör nemhogy csökkenne, hanem egyre inkább bővül. Az állami támogatások, hozzájárulások, valamint a szja-ból származó önkormányzati bevétel növekménye nem nyújtott fedezetet a kormányprogramból adódó bér- és szociálpolitikai intézkedések körére, az önkormányzatoknál a működési kiadások növekednek, a fejlesztési kiadások pedig csökkennek, az eladósodás és a vagyonfelélés erősödik. Különösen nehéz helyzetet fog ez okozni az európai uniós pályázatok esetében, ahol az önkormányzati önrész szigorúan megkövetelt. Összességében tehát újra kellene gondolni az önkormányzatokról szóló törvényt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a feladatmegosztást és a finanszírozást, mert ezen a területen súlyos problémák gyűltek össze.
Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum frakciója nevében köszönetet mondok Kovács Árpád elnök úrnak és kedves munkatársainak elismerésre méltó munkájukért, és csak azt tudom mondani, hogy így, csak így tovább. Az ÁSZ-jelentést, illetve az országgyűlési határozati javaslatot az MDF támogatja és elfogadásra javasolja. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
