DIÓSSY GÁBOR
DIÓSSY GÁBOR
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Úgy vélem, képviselő úr sem gondolhatja komolyan azt, hogy ez a kormány vagy bármelyik másik kormány a MÁV Rt. kiárusításához, sőt, ahogy ön fogalmazott, akár felszámolásához fogna hozzá. A Magyar Államvasutakra szükség van, olyan vasúttársaságként van rá szükség, amely költségeivel hatékonyan gazdálkodik, európai színvonalú, megbízható szolgáltatást nyújt az utazóközönség számára. E követelmények jegyében a MÁV folyamatos feladatát képezi a forgalomésszerűsítési intézkedések megtétele, a teljesítményekhez igazodó foglalkoztatás megvalósítása, az alaptevékenységekhez közvetlenül nem tartozó feladatok gazdaságosabb ellátása kiszervezés útján.
Ami a létszámcsökkentést illeti, arról a részvénytársaság természetesen folyamatosan egyeztetett a reprezentatív vasutas-szakszervezetekkel. 2004. április 23-án pedig foglalkoztatási megállapodást kötött e szervezetekkel. A megállapodás szerint a 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban megvalósításra kerülő mintegy 20 százalékos mértékű létszámcsökkentés - amely közel 11 ezer munkavállalót érint - szociális gondoskodás mellett, többlet-végkielégítéssel, aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök igénybevételével, az újrafoglalkoztatás lehető legnagyobb mértékű és példamutató biztosításával valósul meg. Nem arról van tehát szó, hogy a MÁV Rt. úgymond megszabadítja az egyszerű embereket munkahelyeiktől - ahogy ön fogalmaz -, hanem arról, hogy saját jövője érdekében olyan racionalizáló intézkedéseket tesz meg, amelyeket egyébként már az előző kormányok is meg kellett volna hogy tegyenek.
A veszteséges gazdálkodásnak és az ezzel összefüggő adósságnak egyébként régebbre visszanyúló okai vannak, amelyeket természetesen nem lehet egy-két év alatt megoldani. Így elég csak utalnom például az áruszállítási piac kilencvenes évek elején történt összeomlására, ezzel kapcsolatban s ezzel párhuzamosan az áruszállítási teljesítmény drasztikus visszaesésére, amely valamennyi kelet-európai vasútra jellemző, illetve a bevételekkel és a támogatásokkal nem fedezhető személyszállítási költségekre.
(15.20)
A hitelállomány növekedéséhez pedig az is hozzájárult, hogy az európai uniós csatlakozás kapcsán az uniós elvekkel összhangban felül kellett vizsgálni a társaság finanszírozási szerkezetét. A támogatási igény és a ténylegesen adott támogatások közötti rést, a korábbi szanálási megoldásokkal szemben, a kormányzati garanciavállalással felvett hitelek hidalják át. A hosszabb távú megoldás érdekében a kormány elé visszük az új vasúti stratégiát, amely a vasúti közlekedés megújítását, újraszabályozását tartalmazza, a szükséges fejlesztésekkel együtt.
Határozottan vissza kell utasítanom a képviselő úr azon sommás és igaztalan megállapítását, miszerint a vasút kiárusítása lenne a végcél. Szó nincs erről. Miről van szó? Arról, hogy a társaság nehéz pénzügyi helyzetének javítása érdekében a vasúti alaptevékenységhez közvetlenül nem kötődő feladatok kiszervezése van folyamatban. Ez a folyamat egyébként immár megközelítőleg tíz éve tart. A vasúti stratégia számol az árufuvarozás önálló társaságba vitelével, későbbi privatizációjával, amit szinte valamennyi európai vasút egyébként már megtett, illetve megtesz.
Végül reagálnék a képviselő úr utolsó megjegyzésére, amely szintén nem fedi a valóságot, miszerint a MÁV Rt. az elmúlt években, ahogy ön állítja, 50 darab vállalatot alapított volna. Ebben a kormányzati ciklusban a MÁV Rt. mindösszesen két társaságot alapított többségi tulajdonhányaddal, és csupán egyetlen kft.-ben szerzett tulajdonjogot. Mindez összesen 112 főt érintett, amely a társaság munkavállalóinak kevesebb mint fél százalékát teszi ki.
Kérem a képviselő urat és a tisztelt Házat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
