BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, ahogy előttem elmondta a képviselő asszony, nem volt nagy és hosszas vita a benyújtott törvényjavaslatról, inkább akörül ment a gondolkodás, illetve a hangos eszmecsere, hogy a benyújtott törvényjavaslat mennyiben szolgálja részint azt a célkitűzést, hogy a feketemunkát visszaszorítsa, részint pedig azok az életből vett példák, amelyeken keresztül próbáltuk megvilágítani, hogy milyen önkéntes munkát is végeznek ma a gyakorlatban akár a felnőtt korosztály tagjai, akár pedig a gyermekek, és ezekre milyen mértékben és hogyan vonatkozik a tervezett törvényjavaslat, erről szólt az ellenzéki képviselők hozzászólása.
Nos, a feltett kérdésünkre, hogy a feketemunkát érintően mi várható a törvénytől, illetve milyen gyakorlati tapasztalatok voltak arról, hogy önkéntes munkavégzés címmel vagy ennek igénybevételével mégiscsak feketén dolgoztatnak akár gyermekeket, akár felnőtteket, konkrét választ nem kaptunk. Azt a választ kaptuk a minisztérium képviselőjétől, ezt az ismert számot mondta el nekünk, hogy 400 ezren dolgoznak körülbelül az önkéntes munkavégzés területén, de hogy ebből a 400 ezerből hány embert foglalkoztatnak feketén, erre nézvést nincs különösebb konkrét tapasztalat vagy megbízható adat, hiszen ennek a tevékenységnek, ha önkéntesen is végzik, nincs járulékfizetési kötelezettsége és nincs jogszerzési vonatkozása sem, tehát ez nem bizonyul biztosítotti jogviszonynak. Ezt most igyekeztem a jegyzőkönyvből szó szerint ismertetni önökkel. Az a cél tehát, amit a törvény megjelöl, hogy a feketemunkát nem engedni, vagy ha van ilyen, visszaszorítani, nem igazán kaptunk arra választ, hogy ez Magyarországon milyen gyakorisággal fordulhat elő.
Egyet azért hadd említsek meg, tisztelt miniszter asszony, hogy ha Magyarországon gyermekmunka lenne, és ezt feketén végeztetik, akkor nagyon remélem, hogy a sajtó útján, amely az ilyen esetekre mindig nagyon odafigyel - emlékeztetnék a makói hagymaszedők ügyére -, akkor ha másként nem, mi, politikusok így azért már csak hírt kaptunk volna. Ez volt tehát az egyik oka annak, hogy mivel ebben a témában vagy ezen a területen nem láttuk kristálytisztán az érveket és az okokat, ezért tartózkodással fogadtuk a benyújtott törvényjavaslatot.
(17.50)
Ezen túlmenően felmerült még az a vélemény is, hogy jelenleg is van olyan törvényi szabályozás - részben a polgári törvénykönyv, részben pedig az egyesülésről szóló törvény -, amelynek alapján ez a fajta munkavégzés akár szabályozottnak is tekinthető. Rendben van, ha az európai joggyakorlat is ebbe az irányba elmozdult, nincs kifogásunk természetesen az ellen, hogy akkor itt a hazai jogban is szabályozásra kerüljön, de azért szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy vannak olyan tevékenységek a napi életben, amelyeket nem tudom, hogy ez a törvény hogyan fog szabályozni.
Gondolok én például itt olyan tevékenységekre, amelyekbe egyébként számos gyermeket is bevonnak, mint amikor egy parkot, egy játszóteret egy iskola vagy egy önkormányzat felhívására rendbe tesznek vagy a gyermekek, vagy a szülőkkel együtt, közösen, de mondhatnék még más ilyen, a környezetvédelemmel kapcsolatos munkákat is. Egy konkrét veszprémi példát hadd idézzek ide: az egyik helyi televízió évente parlagfűirtási akcióra hívja fel a város lakóit. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát ezekkel a tevékenységekkel kapcsolatban, amiket itt felsoroltam - és nincs időm már teljeskörűen ismertetni -, nem kaptunk megnyugtató választ, hogy vajon idekerülnek, vagy maradnak az eddigi hagyományos munkavégzés mellett. Köszönöm a figyelmüket és az elnök asszony megértését.
