DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Ha szabad tanácsot adni egy képviselő székéből, én azt tanácsolnám, hogy Göncz Kinga miniszter asszony és Béki Gabriella képviselő asszony beszélgessenek. (Derültség.) Azt is kívánnám, ha Béki Gabriella képviselő asszony ott ülne a költségvetési bizottságában ennek az Országgyűlésnek, ahol én vagyok. (Béki Gabriella: Szívesen!) Ugyanis ezt az értelmezését az adónak, amit most hallottunk, olyan jó volna, ha többen hallanák! Nevezetesen azt mondta a képviselő asszony - én tudom, hogy ő tudja, de újrafogalmazom, ha szabad -, hogy ha valakinek adókedvezményt adunk, bármilyen nemes célból, annak értéke van, és azt valaki adja, valaki megkapja - az kapja meg, akit ösztönözni, jutalmazni, bátorítani kívánunk. De ez nem valamiféle immaculata conceptio, ami jön a légtérből, hanem ezt az adófizető adja, mi pedig az a tízmillió magyar vagyunk, aki adót fizetünk. Ha nekünk kedvünk van ahhoz, hogy ezt tegyük, akkor tegyük, azonban mondjuk ki, hogy itt egy transzfer, egy tranzakció van, hogy valakit megjutalmaz az adófizető; mi, a kincstár vagyunk ennek a menedzsere. Tehát ez a fogalom tisztán megfogalmazható, tisztán kimondható.
Az önkéntes juttatások és tranzakciók dolgában ez rendkívül fontos, mert szerte a világon ezen vitatkoznak, másoktól tanulhatunk. Nagyon jó, hogy ez itt most nyomban előjött képviselőtársaim között, mert amit Pettkó képviselő úr mondott, az lehet, hogy kívánatos, de akkor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ez fogalmazódjék meg, és tudjuk, hogy mit csinálunk, és ne az legyen, hogy az okosabb rábeszéli a bambábbat arra, hogy sötétbe ugorjon.
Köszönöm a meghallgatást.
