HALÁSZ JÁNOS
HALÁSZ JÁNOS
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni a miniszter asszonynak, hogy személyesen vesz részt a vitában, ez nem jellemző a kormány minisztereire, és most is itt van. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
Valóban nagyszerű, hogy épp az önkéntesség hetében kerül a parlament elé ez az önkéntes munkáról szóló törvényjavaslat. A civil társadalom reneszánszának és a nonprofit szektor igen gyors kiépülésének lehettünk tanúi az elmúlt tizenöt évben. Az önkéntesen vállalt, anyagi érdekektől mentes, de mindenkor mások javát szolgáló tevékenység hazai befogadását a rendszerváltás politikai változásai tették lehetővé. Az önkéntesség, a másokért ellenszolgáltatás nélkül végzett munka elválaszthatatlan a keresztény szellemiségtől is. Nem csodálkozhatunk azon, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy szabadon lehetett vállalni az önkéntes munkát, hihetetlen energiák szabadultak fel.
Az együttérzés bölcsebbé is tesz, ahogyan ma Sólyom László, Magyarország megválasztott köztársasági elnöke mondta a beszédében; nemcsak a fejünket kell felemelni, hanem a szívünket is. Ezért nem meglepő, hogy arra a kérdésre, miért vállalják sokan az önkéntes segítést, gyakran ezt a választ adják: mert szeretnék teljesebbé tenni az életüket. Az életünket igenis azzal tehetjük teljesebbé, ha támogatjuk a gyengéket, elesetteket, a rászorulókat. A mások segítésére létrejött civil szervezetek sokaságának szüksége van munkája támogatásához az állam segítésére, de legalább a jóindulatú semlegességére. Hiszen a növekedés eredményei nyilvánvalóan csak akkor válnak társadalmi és közgazdasági értelemben is elfogadottá, ha még inkább megerősödhetnek ezek a szervezetek, amennyiben megerősödik a civil szektor önkéntes tevékenységének a szolgáltató szerepe. A kormányzatnak elkötelezettnek kell lennie a jóléti szolgáltatások vegyes rendszere mellett, és ösztönöznie kell a nonprofit szervezeteket a szolidaritáson alapuló karitatív tevékenységükben is.
A nemzetközi gyakorlatban többféle meghatározása van az állampolgárok által végzett önkéntes tevékenységnek. Az önkéntes munka olyan szabadon választott, kényszer és ellenszolgáltatás nélkül mások javára végzett tevékenység, amely anyagi érdekektől mentes. Ugyanakkor az önkéntességen alapuló munkavégzés azt is jelenti, hogy a segíteni szándékozó állampolgár vagy polgárok közössége szabad akaratából oda ajánlja fel térítésmentesen a munkáját, oda csatlakozik, ahová önkéntesen akar. A mai hatályos szabályozás - az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény feltételei mellett - a társadalmi szervezetek tagjainak tevékenységi részvételt biztosít a másoknak, de a szervezet érdekében végzett önkéntes segítésre.
Felvetődik a kérdés, miért kell - ha egyáltalán kell - az önkéntes munkavégzést, az önkéntes segítő tevékenységet külön törvényben szabályozni. Alapvetően talán kettős oka lehet ennek a szabályozásnak. Egyrészről a társadalmi szervezetekben végzett önkéntes segítés elsősorban a társadalmi szervezet érdekében végzett munkavégzés, tehát az önkéntes segítők egy meghatározott szervezeti cél biztosítására végzik tevékenységüket. Másrészt az állampolgári öntevékenység mások javára történő gyakorlása a mai magyar jogban ismeretlen, ugyanakkor több törvénybe ütközik az önkéntes segítés mint nem tipikus munkavégzés.
Változtatni kell, kellett tehát ezen a helyzeten. Az önkéntesen vállalt munkát végzők mozgósítása, az önkéntes munka igénybevétele a '90-es évek elején a civil szerveződéseknél jelenik meg, de erre a nem tipikus munkavégzési formára szükség van az állam által fenntartott intézményekben, így a szociális, az egészségügyi, a polgári védelmi, a tűzvédelmi vagy a kulturális ellátás területén.
(19.10)
Az önként végzett munkát preventívnek is tekinthetjük, hiszen megelőző, gyógyító hatást gyakorol az állampolgárra mint egyénre, de egyéni hasznosságán túl jelentős társadalmi haszna is van, hiszen széles társadalmi körben intézményesíti az önkéntes segítés jogviszonyát. Az önkéntességben juthat kifejezésre az állampolgári elkötelezettség és felelősségvállalás, melyben jelentős szerepe van az egymás közti bizalomnak. Az önkéntes segítés olyan emberi erőforrás, amelyet a nemzetgazdaság egyre több ágazatában használni kell.
A polgári kormány már 2001-ben, az önkéntesek nemzetközi éve alkalmából rendezvénysorozatot indított, és kiterjedt kutatásokat végzett az önkéntes tevékenységről. Ugyanakkor elsősorban a Szociális és Családügyi Minisztérium vezetésével és koordinálásával elkezdődhetett az önkéntes tevékenység jogszabályi feltételeinek kidolgozása, valamint annak a költségtérítési rendszernek a tervezése is, amely a nemzeti fejlesztési tervben jelenítette volna meg az önkéntes munkavégzésre fordítható pénzügyi forrásokat.
A törvény most elkészült így ebben a formában, ahogyan itt van előttünk, ezt üdvözlöm, ezt üdvözöljük. A nyitott jogalkotás keretében most beterjesztett javaslat létrehoz egy olyan jogviszonyt, amely az önkéntes munkát végzőt a hagyományoshoz hasonló munkavállalói védelemben részesíti - ezt az önkéntes munkát -, tehát lényegében megszünteti a hatósági ellenőrzésekből származó ellentmondásokat és a fogadó szervezetek kiszolgáltatottságát. Ez nagyon fontos elv, fontos lépés, fontos dolog ebben a törvényben.
Engedjék meg, hogy néhány kérdésre, dilemmára is felhívjam a figyelmet. Azt hiszem, az fontos kérdés, hogy jó-e, hogy együtt szabályozza ez a törvény az intézményeknél végzett önkéntes munkát és a civil szervezeteknél végzett önkéntes munkát. Azért érdekes ez a kérdés, mert állnak rendelkezésünkre adatok, és nagyon jó, hogy vannak adatok - jobb, mint ha nem lennének, ahogy Horváth János képviselő úr is mondta -, és tudjuk, hogy 400 ezer önkéntes munkát végző van egy évben Magyarországon, talán 17-18 milliárd forint az a nemzetgazdasági bevétel, ami ebből származik, de olyan adatok nem állnak rendelkezésünkre, amelyek megmondanák azt, hogy ebből, ezekből a számokból vajon mekkora arány az, amely az intézményeknél, államilag fenntartott intézményeknél végzett önkéntes tevékenységre jutna, és mekkora az a hányad, amely civil szervezeteknél végzett önkéntes tevékenységre jut.
Esetleg azt gondoljuk, hogy a civil szervezetek esetében jelentősebb, nagyobb ez az arány, de nem tudjuk, hogy hogy viszonyul ez az arányszám egymáshoz. Vajon 60-40 százalék vagy 90-10 százalék? Vajon kinek a javára? Azért lenne érdekes ezt tudni, mert akkor talán választ tudnánk adni arra a kérdésre, hogy érdemes-e egy törvényben szabályozni így ezt a két területet. Nem tudjuk ezt feloldani, mert nem áll rendelkezésünkre ilyen szám, de a törvény hatályosulása folyamán - ez ugyanis, úgy gondolom, nem gátja annak, hogy ezt a törvényt elfogadjuk -, a későbbiekben érdemes lenne erre az oldalra is figyelni, pontosan azért, hogy esetleg árnyaltabban lehessen szabályozni, amennyiben kell szabályozni az intézményi önkéntes és a civil szervezeteknél végzett önkéntes munkát is.
Azért is érdekes lenne ez a kérdés, mert az a dilemma, ami fölvetődött másoknál, hogy vajon helyes-e az, hogy csak a közhasznú minősítéssel rendelkező szervezetek esetében szabályoz ez a törvény, és azoknál a civil szervezeteknél, ahol nagyon sok önkéntes munkát folytatnak emberek, de nem közhasznú szervezetek, ott ez nem lesz érvényes. Ez egy következő dilemma az intézményi és közhasznú szervezet esetén, illetve a civil szervezetek körében a közhasznú és nem közhasznú minősítéssel rendelkező szervezetek esetén. Én is szeretném hangsúlyozni azt, hogy a későbbiekben erre is fontos lenne és fontos lehet figyelni.
Azért sem fontatlan ez a dolog, mert vannak olyan civil szervezetek - nem is kevés olyan civil szervezet van -, ami most azt mondja, hogy kicsit csalódott; kicsit csalódott, mert ő nem közhasznú minősítéssel rendelkező szervezet, esetleg olyan ernyőszervezet, amely nagyon sok nem közhasznú, kicsi civil szervezettel van kapcsolatban, és ő azt a jelzést kapta, hogy rájuk ez nem lesz érvényes, és ennek nem örülnek a szervezetek, és van egy félelem, ami mindig fölvetődik, amikor az állam és a civil szervezetek közti viszony van. Mégpedig az, hogy nem történik-e az, hogy az alulfinanszírozott költségvetési szervek és önkormányzatok az ellátandó feladatok egy részét majd ezután önkéntes munkával fogják kiváltani. Nehogy ez történjen, nem lenne ez jó. Erre is oda kell figyelnünk a törvény hatályosulásánál.
A törvényhez több módosító indítványt nyújtottunk be, akár az itt elmondott dilemmák feloldására is. Azt szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimtól, a kormányoldaltól, hogy módosító indítványainkat tárgyalják érdemben, és együttgondolkodásunkat kínáljuk ez ügyben is ahhoz, hogy ezt a törvényt itt a parlamentben akár egyhangúlag fogadhassuk el.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
