GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Éppen ma tizenöt esztendeje alakult meg a harmadik Magyar Köztársaság első kormánya, az Antall-kormány, a rendszerváltás utáni időszak első kormánya; mércét és mértéket teremtett.
(13.10)
Visszatekintve másfél évtizeddel ezelőttre, a rendszerváltásra, sajátos kettős véleményt mondhatunk: történelmi szempontból, azt hiszem, mindig azt fogják majd mondani, hogy sikeres az, ami a rendszerváltás hozadéka, szükségszerű volt, elkerülhetetlen volt, a magyar fejlődés szempontjából előremutató és haladó. A hétköznapok Magyarországa szempontjából persze vegyesebb a kép: mindaz a lelkesedés, amely áthatotta a rendszerváltás korát, az mára sokakban már lényegesen kisebb, sőt vannak, akik nem is titkoltan, nosztalgiával emlékeznek vissza a ’90 előtti időszakra, arra a biztonságra, vélten vagy valósan, amit nyújtott, amely jellemzője volt a ’90 előtti időszaknak.
Antall József kormánya európai kormány volt, hazafias kormány, demokraták kormánya. Antall József személy szerint olyan államférfi, aki nem egészen négyéves miniszterelnöki ténykedése alatt is maradandót alkotott. Maradandót alkotott, ahogyan Magyarországot képviselte és megjelenítette a változó Európában, maradandót alkotott stílusával, problémaérzékenységével, világlátásával, maradandót alkotott az európai konzervativizmus magas színvonalú képviseletével, azzal, ahogyan, amilyen módon és amilyen tartalommal védte önmaga és pártja demokratikus meggyőződését.
Nyilván volt is és van is, amivel ebből a politikai hagyatékból más gondolkodású, más politikai nézeteket valló emberek vitatkoznának, és talán vitatkoznak ma is. Egy dolgot azonban nem vitatnak: nem vitatják el azt a tiszteletet, amely kijár Antall Józsefnek személy szerint, és kijár történelmi kormányának, amely a rendszerváltás utáni időszak legnehezebb pillanatában valóságos történelmi teljesítményt tett le a nemzet asztalára. (Taps a kormánypártok és az MDF soraiban.)
Ha az elmúlt években időnként azt gondoltuk és azt gondoljuk, hogy van még mit megváltoztatni, ez nem elsősorban a rendszerváltó atyák adóssága. Ez a mi adósságunk, hogy mindazt a politikai keretet, amelyet az új, harmadik köztársaság alkotmányos rendje megteremtett, ezt nem tudtuk kellő bölcsességgel, érzékenységgel kitölteni, hogy nem tudtuk ezeket a lehetőségeket arra felhasználni, hogy egy igazságosabb országot hozzunk létre.
Antall József és kora a változások kora volt; van, amit megtettek ők, van, ami ránk maradt. Ránk maradt, hogy egy jobban élhető és igazságosabb országot csináljunk; ránk maradt az az üzenet és az a hagyaték, hogy önmagában abból, amit tizenöt évvel ezelőtt teljesítettünk, nem lehet megélni, tovább kell menni ezen az úton, tovább kell menni egy jobban élhető, igazságos Magyarország irányába.
Erről szólnak a törekvéseink, azok a törekvések, amelyeket bátran képviselünk, és őszintén hiszünk bennük; azok a törekvések, amelyeket persze mások meg vitatnak, de hát így van ez rendjén. A parlamenti demokráciában ez a normális, hogy állítás és állítás pörlekedik egymással, és a választóra bízza, hogy versengő állítások, versengő javaslatok közül melyikhez nyújt támogatást. A kormánynak az a dolga, hogy élve a választók felhatalmazásával, újabb és újabb lépésekkel, újabb és újabb javaslatokkal egy igazságosabb, egy jobban élhető, egy versenyképesebb Magyarország irányába mozduljon el.
Az elmúlt hetekben több alkalommal álltam itt, az Országgyűlés előtt egy-egy témában kifejtve kormányunk álláspontját, szándékait, hogy hol kívánjuk megváltoztatni Magyarországot annak érdekében, hogy ne csak kevesen, hanem milliók érezzék úgy, hogy otthonra találnak a harmadik Magyar Köztársaságban.
Tisztelettel tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a mai napon, ahogyan ezt korábban is jeleztem, az eddig megfogalmazott javaslatainkra vonatkozó törvénymódosító indítványokat benyújtottuk az Országgyűlésnek. Ezzel elkezdődött az a folyamat, amit hetekkel ezelőtt itt elkezdtünk, a kormány javaslatot tesz, azt megvitatjuk, ebből jogszabálytervezet készül, és amihez van jogunk, azt meghozzuk saját hatáskörben, amihez nincsen jogunk, azt ide terjesztjük az Országgyűlés elé, hogy a javaslatokból döntések, a döntésből cselekvés, a cselekvésből pedig egy igazságos, jobb Magyarország szülessen.
A mai nap figyelmünket egy másik kérdésre szeretném fordítani, olyan kérdésre, amely önmagában is rendkívüli jelentőséggel bír. De szeretném már most elmondani, hogy közvetlen kapcsolatban áll a korábbi napokban-hetekben elmondott részletekkel, összességében azzal az általános filozófiával, hogy Magyarországon lehessen dolgozni, érje meg dolgozni, a munkáért tisztességes jövedelem járjon, és valamennyi rendszerünk, az oktatástól a szociálpolitikán keresztül, igen, ezt a végső szándékot támogassa, mert erről szól az ország jövője: a munkáról, a munkásemberről, a parasztemberről, arról, hogy új értéket hoznak létre.
A mai nap az egyik napilap azzal a címmel közli Ferge Zsuzsa, a magyar szociálpolitika, a magyar társadalompolitika egyik talán legbefolyásosabb kutatójának tanulmányát, elemzését, hogy melyik gyermek mennyit ér. Melyik gyermek mennyit ér? - kérdezi Ferge Zsuzsa.
A mi válaszunk erre természetesen az - és azt gyanítom, hogy nagyon-nagyon sokan egyetértenek ezzel -, hogy minden gyerek egyformán fontos, hogy gyermek és gyermek között nem lehet különbség a tekintetben, hogy hova született; az állam azt semmiképpen nem teheti meg, hogy a már meglévő különbségeket családpolitikájával, szociálpolitikájával még tovább fokozza.
Ugyanakkor, hogy ha ránézünk a családtámogatás jelenlegi rendszerére, akkor azt látjuk, hogy van olyan gyermek ebben a rendszerben, aki egy hónapban 5100 forintot kap - 5100 forintot; más gyermek, aki máshova, más családba született, ő 17 800 forintot. Három és félszeres különbség! Tehet-e a gyermek arról, hogy milyen családba született?
Azt mondhatnám én szociáldemokrata politikusként (Derültség és moraj a Fidesz és a függetlenek soraiban.), talán még el is tudnám fogadni, hogy vannak ilyen különbségek, ha ezek a különbségek egyébként a jövedelemmel fordítottan arányosak lennének, ha az kapna többet, akinek egyébként kevesebb jutott, és az kapna kevesebbet, akinek több a lehetősége.
Úgy látom, hogy ebben a rendszerben igaz az az éppen Ferge Zsuzsától korábban megtanult mondás, hogy a magyar családtámogatás perverz elosztásra épül, az arra épül, hogy furcsa módon az állam annak ad többet, akinek e nélkül is több van, és annak ad kevesebbet, akinek egyébként pedig nagyon is szüksége lenne azokra a forintokra, ezer forintokra, amelyből a család és a gyermek nyugodtan élhet, és a szegénység nem kopog be mindennap a család ajtaján.
Ráadásul azért is érdekes ez a helyzet, mert egyébként úgy látom, úgy tapasztalom, hogy közös abban a kritikánk, hogy Magyarországon az elmúlt években növekedtek a különbségek, hogy a legszegényebbek és leggazdagabbak közötti távolság minden korábbit meghaladóan növekedett. Ha ez így van, akkor az állam miért növeli tovább ezt a különbséget? Miért nem azt teszi? Hiszen a képviselőtársak is sokszor ezt igényelték, hogy legalább mi az adófizetők pénzéből támogatást nyújtva ne növeljük ezeket a különbségeket. Mi azt gondoljuk, hogy úgy kell átalakítani a családtámogatást, hogy igaz legyen erre is, amit a kormányprogramban mondtunk: több lehetőség lent és több felelősség fent, mert ez egy igazi, tisztességes, igazságos társadalomnak a programja. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Szeretnék önöknek mutatni egy-két grafikont, szeretnék önöknek mutatni egy-két diagramot annak érdekében, hogy a száraznak tűnő szavak mellett - és helyenként helyett - azt lássák, hogy a mai rendszer milyen egészen furcsa módon működik.
(13.20)
Hadd mutassak egy ilyen grafikont (Felmutatja.), amely a családtámogatás havi összegét mutatja egy háromgyermekes családban, attól függően, hogy mennyi a jövedelem. Azt fogják látni, hogy nincs az a társadalompolitikai gondolat, nincs az a társadalompolitikai szándék, amelyet visszatükröz ez a vonal. Az látszik ezen a grafikonon, hogy szinte véletlenszerű, hogy a jövedelemskálán elhelyezkedve kinek mennyi támogatás jut.
Azt tudnám önöknek mondani, ha egy másik grafikont mutatnék, hogy nagyon sajátos helyzet alakult ki. Ott tartunk, hogy a mai rendszer kifejezetten nem támogatja a munkába állást. Ott tartunk, hogy a rendszer ahhoz nyújt támogatást, hogy a munka világán kívül maradjon valaki. A mai támogatási rendszer U alakú. (Grafikonokat tartalmazó lapot mutat fel.) Az egygyermekes, kétgyermekes és háromgyermekes családok támogatását látják itt, tisztelt hölgyeim és uraim. Mit látnak? A kék oszlop a munkával nem rendelkezők támogatását mutatja. Ha valaki elmegy dolgozni, kevesebb lesz a támogatása. Furcsa módon pedig, ha kisebb a jövedelme, kisebb a támogatása, mint ha nagyobb a jövedelme. Igaz ez a kettőgyermekesekre, és igaz a háromgyermekesekre is. Ennek a rendszernek mi a problémája?
1. Az a problémája, hogy nem ösztönzi a munkavállalást, kialakul a szociálpolitikusok által régen leírt úgynevezett szegénységcsapda. Érdemes kívül maradni a munka világán, mert a munkába állás elviszi a támogatás jelentős részét. Rosszul jár az, aki munkába áll egy ilyen támogatás mellett.
2. Mit látunk még? Azt látjuk még, hogy a magasabb jövedelemhez magasabb támogatás társul. Mi úgy gondoljuk - nyilván meg fogjuk majd vitatni ezt a következő hetekben-hónapokban -, hogy ez a rendszer nem igazságos rendszer.
Hogyan is néz ki a jelenlegi támogatás, tisztelt képviselők, hölgyeim és uraim? A 2005. évi költségvetésben 312 milliárd forintot költünk családtámogatásra. 312 milliárdot! Ebből családi pótlékra 196 milliárdot, családi adókedvezményre 70 milliárdot, rendszeres gyermekvédelmi támogatásra 46 milliárdot. Ez a háromelemű rendszer egyes elemeiben mást és mást kedvezményez, mást és mást preferál.
A családi pótlékra költünk minden 100 forintból 60-at ebben a rendszerben. A családi pótlék az, amely nagyon egyszerűen, gyermek és gyermek között nem válogatva, nem külön kérésre, hanem alanyi jogon eljut minden gyerekhez a lehető legegyszerűbb formában: ott találja minden szülő havonta a számláján, mert átutalják neki. Ez a családi pótlék ma attól függően, hogy hány gyermekes a család, 5000 forinttól 8000 forintig terjedő támogatást nyújt.
Adókedvezmény nyújtására fordítjuk az összes támogatásra fordítható összeg mintegy 25 százalékát, egy picivel kevesebbet, mint 25 százalékot. Hogyan viselkedik az adókedvezmény? Az adókedvezmény úgy viselkedik, hogy annak ad többet, akinek egyébként is több van. A pénz 25 százalékát tehát kifejezetten nem a társadalmi igazságosság alapján osztjuk el, hanem az alapján, hogy kinek van egyébként is több; még tovább fokozzuk a társadalmi különbségeket, még tovább fokozzuk a magas jövedelmű családok előnyét a társadalomban. Ez azoknak nyújt egyébként nyilvánvalóan többlettámogatást, akik egyébként is a saját jövedelmükből jól élnek, és el tudják tartani a családot.
Hogy mennyire igazságtalan ez a rendszer, mi sem mutatja jobban, hogy például a három- és többgyermekesek esetében az erre jogosultaknak kevesebb mint a negyede volt képes teljes egészében igénybe venni ezt a járandóságot, ebből a jogosultságból nem tudott keletkezni valóságos támogatás, mert az alacsony jövedelműek vagy a közepes jövedelműek természetesen gyorsan elérik azt a kedvezményplafont, ahol már nem lehet ezt igénybe venni.
Az adókedvezmény kifejezetten a legmódosabb, legvagyonosabb, legmagasabb jövedelmű családokat kedvezményezi. Mi ezzel természetesen nem értünk egyet.
A rendszeres gyermekvédelmi támogatásra, a legnehezebb sorban lévő családok és gyermekeik támogatására ugyanakkor csak az összes támogatás mintegy 15 százalékát fordítjuk, minden hatodik-hetedik forintot csak. Ráadásul mit látunk ebből? Hogy a támogatás nem jut el a jogosultak legalább egyharmadához, mert talán nem is tudják ezek a családok, ezek az emberek, hogy van ilyen támogatási forma. Ez ma 5430 forint gyermekenként. Ott, ahol nagy a szegénység, azért ez nem kevés pénz. Ráadásul ezt kérvényezni kell. Ismerjük, nagyon sok tapasztalatunk van arról, hogy a kérvényezés igényel egyfajta társadalmi tudást, ismeretet, arra való képességet, hogy kitöltsük ezeket a kérvényeket, és eljárjunk a magunk érdekében. Csak egy évre adják, minden évben újra kell kezdeni. És ami a legborzasztóbb ebben a támogatási formában, hogy ha akár csak 100 forinttal valaki túllépi a jogosultság határát - csak száz forinttal! -, akkor azonnal elveszik. Azaz miközben család és család között igen sok fajta ok miatt lehet nagy a különbség, ezen különbségek egyikét sem méri meg ez a rendszer, hanem azt mondja, hogy jár vagy nem jár. Érzéketlen a valóságos élet problémáira ez a rendszer.
Az a baj tehát ezzel a rendszerrel, hölgyeim és uraim, hogy a legszegényebbeket, a legrászorultabbakat differenciálatlanul egy segélyrendszerbe kényszeríti, nem pedig méltósággal nyújtott, alanyi jogú járandóságot képez.
Az a baj ezzel a rendszerrel másodsorban, hogy a munkavállalás esetén a támogatást csökkenti. Ez a rendszer nem munkavállalás-barát, éppen ellenkezőleg: munkától távol tartó; ráadásul különösen éppen abban a jövedelmi kategóriában, ahol tömegek kellene hogy belépjenek a munkaerőpiacra, az alacsony szakképzettséget igénylő, nem magas jövedelmet nyújtó állások esetében; 50-60-70 ezer forintért akik elmennének dolgozni, éppen őket tartja vissza a mai rendszer, mert rosszul járnak, ha elmennek. Ráadásul, mondom újra, a jelenlegi rendszer a magasabb jövedelmű családoknak ad többet.
Azt mondja erről Ferge Zsuzsa a már idézett cikkének egy mondatában: összegezve, a gyermekek utáni ellátásoknak három eleme van, ebből kettő mélyen igazságtalan. Azt tudom mondani, hogy én személy szerint és a kormányzó pártok egyetértenek Ferge Zsuzsával. Úgy látjuk, hogy a háromelemű rendszer két eleme - a családi pótlékon kívül lévő két eleme - igazságtalan. A családtámogatási rendszer megváltoztatása tehát e két elem hatásának csökkentésére irányul, arra irányul, hogy egységes, mindenkit egyformán elérő, igazságos és méltányos családtámogatási rendszerünk legyen.
Mi a cél? Mert természetesen erről a kérdésről nem lehet úgy általában vitatkozni; hogy ebben a kérdésben kinek mi az álláspontja, azt nagymértékben az befolyásolja, hogy ki hogyan gondolkodik Magyarországról, ki hogyan gondolkodik társadalomról. Mi azt gondoljuk, hogy a családtámogatási rendszer, a gyermektámogatási rendszer első számú célja a gyermekszegénység csökkentése. Ez vezet bennünket. Olyan javaslatot fogok az Országgyűlésnek most bemutatni, később a kormány jogszabálytervezetek formájában olyan módosításra tesz javaslatot, amelynek első számú prioritása az, hogy csökkenjen a gyermekszegénység.
A második az, hogy csökkenjenek ezek a semmivel nem indokolható különbségek a támogatási rendszerben annak érdekében, hogy növeljük a társadalmi együvé tartozást, az összetartozást; mert igenis a családtámogatási rendszernek fontos funkciója a társadalmi integráció növelése, hogy ne legyen még nagyobb a távolság szükségben szenvedő és lehetőségben tobzódó családok és személyek között.
Harmadrészt egy kiegészítő célt hadd mondjak, visszautalva a korábban mondottakra. Azt szeretnénk, ha az új családtámogatási rendszerrel csökkenne a mai rendszernek az a sajátossága, hogy távol tart a munkától, ha csökkenne az a sajátossága, hogy éppen ellenérdekeltséget teremt a munkába állással.
Ezek után, tisztelt elnök asszony, tisztelt parlament, tisztelt jelen lévő vendégeink, a javaslatról.
(13.30)
Igazságos és egységes családtámogatást szeretnénk kialakítani, amelynek a középpontjában a mainak mintegy kétszeresére emelt, egységes családi pótlék áll. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Egy gyermek után 11 ezer forint, két gyermek után 12 ezer forint gyermekenként, három gyermek után 14 ezer forint gyermekenként a mindenkinek alanyi jogon járó, jövedelemtől nem függő, sem alsó, sem felső korlátot nem tartalmazó, egységes családi pótlék. (Taps az MSZP soraiban.)
Valamennyi olyan család, ahol egy gyermek van, legyen ez a család szükségben szenvedő, tehát például rendszeres gyermekvédelmi támogatást kapó - emlékeznek rá: 5430 forint -, vagy legyen magas jövedelmű (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Milliárdos.), és ezért például a jelenlegi helyzetben adókedvezményt igénybe vevő, valamennyi egygyermekes család a 11 ezer forintos egységes családi pótlékkal jól jár.
Valamennyi olyan család, ahol két gyermek van, függetlenül attól, hogy ma kap rendszeres gyermekvédelmi támogatást vagy nem, jól jár. Hiszen az egységes családi pótlék összege, amely két gyermek esetén kétszer 12 ezer, azaz 24 ezer forint, több, mint bármely kétgyermekes családban bármely mai juttatás együttesen, legyen az családi pótlék és rendszeres gyermekvédelmi támogatás, és/vagy - egy kis helyen ez át is fed egymással - családi pótlék és adókedvezmény.
Amikor megnéztük ennek a rendszernek a hatását a háromgyermekes családokra, akkor bizony valamit láttunk. Olyat tapasztaltunk, ami miatt ezt a teljesen egységes rendet, úgy döntöttünk, nem szabad fenntartani. Mert mit láttunk? Azt láttuk, hogy a három- és többgyermekes családoknál olyan magas az adókedvezmény összege - ez gyermekenként 10 ezer forint, nyilván önök is emlékeznek rá és tudják -, hogy ha és amennyiben csak 14 ezer forintot, azaz három gyermeknél 42 ezer forintot adunk a három- és többgyermekes családoknak, akkor viszonylag korán, 75 ezer forint környéki bruttó jövedelmű kereső mellett élő család már nem járt volna jól, rosszul járt volna. Ezért azt mondtuk, hogy ez így nem jó. Ezért, bár azt gondoljuk, hogy a családi adókedvezmény igazságtalanságot szül, viszont méltánytalanságot szülne a három- és többgyermekesek esetén, ha ezt fognánk és eltörölnénk, ezért a három- és többgyermekesek esetén, azért, hogy méltánytalanság ne történhessen, nehogy bekövetkezzen az, hogy már átlag- és átlag alatti jövedelműek az új rendszerrel nem járnak jól, ezért a három- és többgyermekes családok esetén a gyermekenkénti 4 ezer forintnyi adókedvezményt fenntartjuk.
Mivel fog ez járni? Ez azzal fog járni, hogy valamennyi három- és többgyermekes család, amelynek átlagos jövedelme van, sőt a mai magyar világban az átlagot érdemben meghaladó jövedelme van, azaz 280 ezer havi bruttó jövedelme van, azaz évi 3,4 millió forint jövedelme van, az jól jár, vagy legalább olyan jól jár, mint ma. És miután a mai támogatási rendszernek az a jellegzetessége, hogy a két szülő választhat, melyikőjük veszi igénybe az adókedvezményt, ezért ez a rendszer csak a legmagasabb jövedelmű családoknál, ahol együttesen a 7 millió forintot meghaladja a jövedelem, ott kér megértést ezektől a családoktól.
De szeretném önöknek elmondani, áttanulmányozva a jövedelemstatisztikákat, a 3,4 millió forint felettiekhez, az adóhatóságnak benyújtottak alapján - és ebből a szempontból ez a mérvadó, hiszen ott lehet igénybe venni az adókedvezményt - kevesebb, mint 7 százaléka tartozik a magyar népességnek. Ha pedig azt mondjuk, hogy ebben a rendszerben mind a két szülőnek 3,4 millió forint felett kell keresnie, mind a kettőnek, a javaslat a családok kevesebb, mint 5 százalékától kéri azt a megértést, hogy ne jusson már nektek több, mint mindenki másnak. Tudniillik ez csak ezt jelenti. Mert ugye, az egységes családtámogatási rendszer azt mondja, hogy mindenkinek egyformán jut. Nem azt mondja, hogy kevesebb jut annak, aki egyébként három- vagy többgyermekes, nem azt mondja, hogy kevesebb jut annak, aki magas jövedelmű. Azt mondja, hogy ne jusson több csak azért, mert neked magasabb a jövedelmed.
Természetesen ennek a rendszernek meg kell tartani azt a jellegzetességét, amelyet a mai rendszerek is tartalmaznak, hogy az egyedül gyermeket nevelő szülők számára emelt szintű támogatást ad. Azaz: ha egygyermekes család esetén, mondjuk, egy gyerekre 11 ezer forint a családi pótlék, ha egyedül neveli valaki a gyermekét, akkor 12 ezer. Két gyermeknél 12 ezer forint a családi pótlék, ha egyedül neveli valaki, akkor 13 ezer. Három vagy több gyermeknél 14 ezer forint a családi pótlék, ha egyedül neveli, akkor 15 ezer forint.
Mutatok egy másik grafikont. (Körbemutatja.) Egygyermekes családok esetében tehát az fog történni, hölgyeim és uraim, hogy mindenkinek, függetlenül a jövedelmétől, a családi pótléka 11 ezer forint az új rendszerben. Kétgyermekes családoknál, függetlenül attól, hogy mennyi a jövedelem, mindenkinek 12 ezer forint gyermekenként. Háromgyermekeseknél egy dolgot megtettünk, hogy az átlagnál egyébként magasabb jövedelműeknél, de nem az átlagot lényegesen meghaladó jövedelmeknél, az átlagtól mintegy 280 ezer forintig engedtük, hogy magasabb támogatás legyen, azaz 18 ezer forint. Háromgyermekes, jól kereső családoknál továbbra is érdemben magasabb a családi pótlék. Hiszen azt gondoljuk, hogy aki több gyermeket nevel, annak több támogatást kell nyújtani.
Vessünk egy pillantást mindenképpen a legnehezebb helyzetben élőkre! Azok a gyermekek, sok van ilyen, akik az elmúlt egy-két évben rendszeres gyermekvédelmi támogatást kaptak. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás beépül természetesen az egységes családi pótlékba. Az egységes családi pótlék összege, szeretném, ha pontosan tudnánk itt fogalmazni, magasabb, mint a mai családi pótlék és a rendszeres gyermekvédelmi támogatás mai összege. Tehát növeljük ezen családok támogatását. De nem vagyunk ezzel elégedettek. Nem vagyunk elégedettek, mert úgy látjuk, hogy több százezer olyan gyermek van, amely gyerek érdemtelen sorban és sorsban él. Az a javaslatunk, hogy a szociális segélyezési rendszer átalakításánál, még ezen támogatáson is túl, a segélyezési rendszer részeként és külön megnevezetten, dedikáltan összesen 20 milliárd forintból olyan gyermeksegélyezés alapját képezzük, amely a legrosszabb helyzetben lévő egy-kétszázezer gyermek számára tud majd még további támogatást nyújtani, mert ez a legfontosabb cél. (Taps az MSZP soraiban.)
Az elmúlt hetekben sok vitát folytattunk a gyermekgondozási segélyről, a munkavállalási lehetőségről és másról. Sok kritika is érte egyes körökből a kormányt, hogy akkor, amikor lehetővé kívánja tenni, hogy gyermekgondozási segély mellett bizonyos feltételekkel lehessen legálisan is munkát vállalni, ezzel a munkavállalásra ösztönöz. Erről szó nincs. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Mit szeretnénk? Hogy ne kelljen hazudni. Azt szeretnénk, hogy ne kelljen hazudni. Azt szeretnénk, hogy ha valaki úgy dönt saját jószántából vagy a kényszerek hatása miatt, hogy el kell mennie dolgozni, akkor ne kelljen elhazudni a munkát, és megkaphassa továbbra is a gyermekgondozási segélyt.
(13.40)
Úgy döntöttünk, hogy követjük azt a példát, ami ma is létezik, hogy ezt csak egyéves kor után engedjük meg, egyéves kor után azonban ezt akár teljes munkaidőben is. A családnak szabad döntése és választása van, és nem kell titkolni a munkavégzést.
Megértettük a kritikának azt a részét, amikor azt mondták, hogy ha eltérítjük az egyes években adott támogatási összeget, és az első évben többet adunk, mint mondjuk, a harmadik évben, hát akkor azt mondhatják ránk, hogy mi valóban a munkába állást ösztönözzük. Nem szeretnénk ennek még a látszatát sem. Annak ellenére, hogy minden szociológiai felmérés azt mutatja, hogy a kisebb gyermekek körében nagyobb a szegénység, mint a nagyobb gyermekek körében, ezért a kisebb gyermekekhez több támogatást kellene nyújtani, eltekintünk ettől a javaslattól. Nem szeretnénk azt a vitát megnyitni - mert úgy láttuk az elmúlt két hétben, hogy ez a vita egyébként egy tisztán politikai és nem szakmai vita lenne -, hogy differenciáljunk a gyes mértéke között, attól függően, hogy a gyermek egy-, kettő- vagy hároméves. A gyes ilyen formán tehát nem munkára, hanem őszinteségre ösztönöz. Hozzáteszem, fenntartjuk azt a jelenlegi szabályozást is, hogy a gyes adóterhet önmagán nem viselő járandóság.
Ha már adóról beszélünk, volt még egy vita, amelyről szeretnék itt beszámolni, vita szakértők és politikusok között is, vita a nyilvánosságban is, az tudniillik, hogy a családi pótlék és a családi támogatások bruttósítása, további megemelése és adó alá vonása helyes vagy nem helyes. Azért merül fel természetesen ez a javaslat nagyon sok szakértő részéről is, mert ebben az esetben a magasabb jövedelműeknek adózás után kevesebb, a kisebb jövedelműeknek több maradna. Ugyanakkor úgy láttuk, hogy a magyar adórendszer sajátosságaiból fakadóan az minden bizonnyal több problémát okozna, ha adó alá vinnénk és bruttósítanánk a családtámogatást, mint amennyit most megold. Ezért minden ilyen szakértői javaslatot elutasítottunk, és megmarad a családtámogatásnak, a családi pótléknak az a rendszere, hogy természetesen nem esik adózás alá.
Végül beszéljünk a költségvetési hatásokról, hiszen természetesen arról is beszélni kell. Mint mondtam a hozzászólásom legelején, a mai családtámogatási rendszer 312 milliárd forintba kerül a költségvetésben. Az, amiről itt most beszéltem, tisztelt hölgyeim és uraim, 349 milliárdba, azaz 37 milliárddal többe. Szeretném azt is elmondani, hogy ez a 37 milliárd honnan származik. Miután a javaslat bevezetésének határideje 2006. január 1-je, ezért egy: kötelességünknek éreztük azt, hogy az inflációt kövesse a támogatás. Azaz a 37 milliárd forint különbségnek egy része valóban nem több, mint az inflációs növekmény, de érdemes erről beszélni, mert nagyon sok olyan év volt Magyarországon, amikor az éppen kormányzók úgy gondolták, hogy még inflációval sem kell emelni a családtámogatás összegét. (Moraj a Fidesz soraiban.) Kettő: 10 milliárd forint ebből a 37 milliárdból költségvetésen belüli átcsoportosítás, nem új pénz. Tizennégymilliárd forint az - ez összesen mintegy 4 százaléka a családtámogatásra fordított összegnek, azaz azonos a jövő évre várt gazdasági növekedéssel -, amellyel reálértékben, vásárlóértékben is bővíteni szeretnénk a forrásokat.
Miről szól tehát ez a rendszer? Hogy többet és igazságosabban. Többet és méltányosabban a gyermekszegénység ellen, egy olyan országért, amelyben érdemes dolgozni, és érdemes munka mellett is gyermeket vállalni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)
