LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csak hogy később ne kelljen a megemlékezéshez méltatlan polémiába belemennem, engedjék meg, hogy gyorsan az elején tisztázzak két dolgot.
Az első: miniszterelnök úrnak nincs oka bocsánatot kérni, de Pokorni Zoltán úrnak lehet, hogy van. (Taps a kormánypárti oldalon. - Derültség az ellenzéki oldalon.) Miniszterelnök úr tudniillik azt mondta, és igaza volt, hogy szólni kötelesség a rasszizmus ellen egy olyan országban, ahol egy ilyen bűncselekmény után a legtöbbünk akaratlanul rasszista okra gondol. Pokorni Zoltán úr viszont - próbálom idézni - valami olyasmit mondott, hogy a miniszterelnök ahelyett, hogy itt beszélne, szólítsa fel a rendőrségét, hogy ne takargasson egy rasszista bűntettet. Csókolom! (Taps a kormánypárti oldalon.) Megjegyzem, nem szidom ezért Pokorni képviselő urat, ugyanabban az indulatban osztozott, mint mindnyájan, s lehet, hogy én szolidárasabb vagyok vele, mint ön, aki másfél méterre ül tőle. (Derültség a kormánypárti oldalon.)
A második megjegyzés: igen, Dávid Ibolya elnök asszonynak van igazsága, mi is jobb szerettünk volna ünnepélyesebb körülmények között megemlékezni, de sajnos a kormány ez irányú kezdeményezését tudtommal a Fidesz-frakció elutasította. (Zaj a kormánypárti oldalon.)
Akkor most rátérnék arra, amiről a vita valóban folyik. A megemlékezés körülményeiről szóló polémia ellenére azt hiszem, hogy végül is nem baj, sőt jelképes ereje van annak, hogy egyszerre, egy időben emlékezhetünk meg a rendszerváltás egy fontos évfordulójáról, és beszélhetünk a mai szociális rendszerek szükséges átalakításáról. A különböző kormányoknak mind megvoltak az érdemei a rendszerváltás végrehajtásában, kétségkívül az első dolgozott a legnehezebb körülmények között.
Mindnyájan elismerjük azonban, hogy az ország lakóin múlt elsősorban, hogy a politikai és gazdasági rendszerváltást sikerrel megvalósították. Ennek következtében Magyarország szabadabbá és modernebbé vált, de abban is egyet szoktunk érteni, hogy nem vált mindenki számára boldogabbá és igazságosabbá. A modern társadalmak alapelvei közül lett demokrácia és lett verseny, erős verseny, és ez jó dolog. De nem lett hasonlóan erős a modern társadalmak másik lába, a szolidaritás. Ez így eddig féllábas rendszerváltás. Az így kialakult rendszer nem véletlenül bicegve halad előre.
Pedig a magyarok többsége a francia Jospinnel egyetértésben a rendszerváltáskor a piacgazdaságra mondott igent, de nem mondott igent a piaci társadalomra, vagy - egy másik kelet-európai politikust idézve - piacot akart és nem bazárt. Egészen biztos, hogy nem akart például olyan családtámogatást, ahol két, hasonló korú gyermekeket nevelő háromgyerekes család közül az egyik havi - nem évi, havi! - 30 ezer forinttal többet kap, mint a minimálbéren élő, és még akkor is havi 14 ezer forinttal többet kap, ha a szegényebb család részesül gyermekvédelmi támogatásban. Biztos, hogy nem akart az ország olyan családtámogatást, ahol az amúgy jó szándékú, jó indítékú rendszeres gyermekvédelmi támogatás éppen a legszegényebbek harmadához-feléhez nem jut el, mert nem tudnak róla, mert nem tudnak űrlapot kitölteni, mert nem ismerik a folyamodás technikáját.
De nem az állampolgárok hibája, hogy az új társadalmi rendszer szolidaritási lába rövidebb lett a kelletnél. Minden ellenkező híresztelés ellenére Magyarország egy megszólítható szívű és szolidáris ország. Itt özönlenek az adományok, ha a világ egy távoli részét természeti katasztrófa sújtja, és özönlenek az adományok például a hazai Aranyág-akcióban is. De az embereknek több eszük van, mint a politikának. Még soha senki nem akart adományozni a nála gazdagabbaknak. Szembe is nevetnének minket és joggal, ha például holnap adománygyűjtést hirdetnénk, mondjuk, a nyugdíjasok és a minimálbéresek körében azért, hogy adakozzanak a viszonylag jobb jövedelmű családoknak. Ezen mindenki nevetne. Ez abszurd! De a mi családtámogatási rendszerünk jelenleg éppen ilyen. Ez az abszurd rendszer nem maradhat fenn. Itt az ideje annak, hogy a politikai és gazdasági rendszerek változása után a szociális rendszert is megváltoztassuk.
Annak idején éppen a Fidesz alkalmazott egy jól megjegyezhető, szellemes szlogent. Azt mondták, amit akarnak, több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás. Mi most fordítva szeretnénk eljárni. Amit most tervezünk, a természetesen kevesebb, mint kormányváltás, hiszen eszünk ágában sincs eldobni magunktól 2006-ban a kormányzás lehetőségét, sőt új bizalmat kérünk. (Varga Mihály: Az önbizalmuk már megvan, a bizalom nem lesz meg.) Ne tessék előre jósolgatni, a választás tudniillik nem olyan, mint az önök utcai aláírásgyűjtő akciója, ahol bedobom a rendszer elején a Fidesz kívánságát, és nagy csodára kijön a végén ugyanaz a kívánság. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.)
Ugyanakkor amit most akarunk, az több, mint rendszerváltás, mert hozzá kell nyúlni ahhoz is, amit 1990-ben vagy 1989-ben még nem tudtunk végiggondolni. Mert a száznapos intézkedések ugyan enyhítették a mai társadalmi igazságtalanságokat, de nem tudták meggátolni újratermelődésüket. Jó, hogy ingyen ebédhez juthattak a szegény gyerekek, de most azt kell meggátolni, hogy az ingyen ebédhez jutó gyereknek a gyereke és az unokája is ingyen ebédre és segítségre szoruljon. (Taps a kormánypárti oldalon.) Ehhez három dolog kell: legális munkaalkalom - ez irányban léptünk -, jobb oktatás és szakképzés - ez irányban lépni fogunk - és igazságosabb családtámogatás - ezt tesszük most -, olyan, amelyben a családi pótlék megkétszereződik, amelyben a korábban rgyt-re szorulók eleve többet kapnak, mint régen a családi pótlék és az rgyt volt, olyan, ahol nem ér kevesebbet a közösségnek a minimálbéren élő szülő gyereke, mint a gazdagabb szülő gyereke. Olyan, ahol mindenki otthon maradhat a gyerek hároméves koráig, de ha mégsem engedhetik meg maguknak a kismama jövedelmének kiesését, hát van pénz arra, hogy továbbra is családias körülmények között, szomszédasszonyi, másik kismamai segítséggel neveljék a kisbabát.
Ehhez kérünk, ha kell, okos kritikát, ha lehet, támogatást. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
