ÉLŐ NORBERT
ÉLŐ NORBERT
ÉLŐ NORBERT (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Számomra a törvény legfontosabb problémája az, hogy a rosszhiszeműséget és a jóhiszeműséget hogyan tudjuk kettéválasztani.
Ugyanis a cégeladás - mondjuk, egy ötéves időtartamban akár öt-hat vagy hét cégeladás is történhet; ugyanarról a cégről beszélek - általában jóhiszeműen kezdődik, mondjuk, egy olyan üzleti esemény történik, ami miatt a cég már nem megy olyan jól, esetleg adósságokat halmoz fel, de egy kisebb tőkeemeléssel még rendbe lehet rakni a működését, és ekkor a jóhiszemű tulajdonos eladja valakinek, aki úgy gondolja, hogy tovább tudja működtetni ezt a céget,
Úgy gondolom, hogy ha öt évre visszamenőleg akarjuk azt megállapítani, hogy egy cég mikor volt fizetésképtelen, ahhoz sokkal egzaktabb szabályokat kellene alkalmazni. Tehát öt évre visszamenőleg egy ilyen esetben nem lehet megmondani, hogy hiszen a cég gyakorlatilag, azt lehet mondani, hogy már a fizetésképtelenség határán volt vagy fizetésképtelen volt, viszont bevontak eladásra egy új tulajdonost, aki próbálja föltőkésíteni, majd utána mégsem megy, és a cég annak rendje és módja szerint jóhiszeműen megy csődbe, mert ilyen is van.
Erre a helyzetre nem ad megoldást ez a törvényjavaslat, és attól félek, hogy mivel a jóhiszeműséget nem határozza meg egzaktan, az fog történni, hogy sok olyan tulajdonos, aki jóhiszemű volt, mondjuk, 5 éve, 4 éve, 3 éve, 2 éve, úgy adta el a céget, és a végén egy rosszhiszemű tulajdonoshoz kerül, aki fantomizálja, a rosszhiszemű tulajdonos nyilvánvalóan vissza fog nyúlni az előzőekhez, hiszen a fizetésképtelenséget bármelyik cégre bármikor ki lehet mondani.
Ezért azt javaslom, hogy az ilyen egzakt meghatározásokban próbáljunk majd előrelépni, és például ennek egyik módja lehetne az, hogy cégeladás előtt az összes hitelezőt személyesen kell kiértesíteni, tehát levélben.
(20.40)
Nem hirdetés útján, hanem akár azt is el tudom képzelni, hogy a hitelezőknek hozzá kell járulni, mondjuk, egy ilyen eladáshoz, hiszen ebben az esetben a rosszhiszeműség fel sem merülhet.
Tehát a jóhiszeműséget azzal tudná valaki bizonyítani, hogy a hitelezők mind hozzájárultak az eladáshoz, mert vagy az új tulajdonos koncepcióját elfogadják, vagy azt mondják, hogy a régi tulajdonos tényleg jóhiszeműen adja el, hiszen az új tulajdonos végig tudja vinni a céget. Így, ha a végén fantomizálásra kerül, nem lesz olyan helyzet, hogy tényleg valakit amiatt hurcolnak meg, mert jóhiszemű volt, csak esetleg öt év után már nem tud a céggel foglalkozni, hiszen öt év után senki nem tudja, hogy mi történik egy céggel. Még a legnagyobb cégek esetében is nagyon nehéz megmondani, hogy öt év múlva hová jut az életciklusában.
Attól tartok, hogy a rosszhiszeműséget feltételező törvény a jóhiszeműséget nem veszi figyelembe, holott az emberek 96-99 százaléka általában jóhiszemű, és be akarja tartani a törvényeket. Úgyhogy nem tudom, hogy rendeletben vagy hogyan lehet ezt szabályozni, de abban biztos vagyok, hogy az eljárási rendet, hogy mikortól fizetésképtelen egy cég, azt meg kell határozni.
Köszönöm szépen.
