MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban, a kormányzat, ahogy az elmúlt nyolc-tíz évben történt, továbbra is a megelőzésre, a prevencióra helyezi a legnagyobb hangsúlyt, hiszen a leghatékonyabb és nem elhanyagolható módon a legolcsóbb megoldása annak, hogy ezt a problémát kezeljük, hiszen még a kialakulása előtt akadályozza meg ennek a társadalmi problémának a kialakulását. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy erre kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni.
A megelőzés nem jelent tulajdonképpen mást, mint azt, hogy információt és tájékoztatást adunk, oktatjuk a fiatalokat, hogy milyen veszélyekkel jár a különböző függőségi viszonyok kialakulása. Lehet ez kábítószer, lehet ez alkohol, lehet ez cigaretta vagy bármilyen más függőség.
Természetesen olyan helyen kell elvégezni ezt a munkát, ahol a fiatalok tipikusan szívesen vannak, olyan módszereket kell alkalmazni, amelyeknek mentén a fiatalok szívesen szívják föl ezeket az információkat, hiszen a fiatalok speciális közönség, ahogy az imént is mondtam, nagyon nehéz lekötni az ő figyelmüket, és ha azt érzik, hogy nem őszintén beszélnek velük, ha nem hiteles és nem fogyasztható információkat kapnak egy hiteles személytől, akkor nagymértékben csökkenhet ennek a munkának a hatékonysága.
Éppen ezért a minisztérium számos olyan programot támogat, ami a fiatalok szabadidejének aktív eltöltésével kapcsolatos, és azokon a terepeken próbálunk információkat adni civil szervezetek segítségével, ahol a fiatalok tipikusan szórakoznak, ahol a szabadidejüket töltik, így például fesztiválokon az idén nyáron is támogatjuk civil szervezetek kábítószer-prevenciós tevékenységét.
De nagyon fontos azt is hangsúlyozni, hogy nem elég a fiataloknak információt, ismeretet átadni, nem elég a kábítószer-probléma veszélyeire felhívni a figyelmet, hanem egy pozitív alternatívát is kell adni a fiataloknak, egy stabil értékrendet, életcélokat és a szabadidőnek olyan eltöltését, olyan alternatívákat ehhez, mint amilyen például a sport tud lenni, vagy egy művészeti képzés, ami azáltal tud hozzájárulni az ő életükhöz, hogy kitölti azt, és egy olyan közösségbe helyezi a tevékenységüket, ami egy stabil és kiszámítható közeget jelent. Éppen ezért az állam ezt a feladatát nem tudja egyedül ellátni, ehhez szükség van a családra és a civil szervezetekre is, ezért működünk velük együtt szorosan ebben a kérdésben.
Köszönöm szépen a figyelmet.
