DR. RÁKOS TIBOR
DR. RÁKOS TIBOR
DR. RÁKOS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Gúr képviselő urat hallgatva az a kép idéződött fel bennem, amikor megyünk a sűrű sötét erdőben, és folyamatosan mondjuk, hogy nem félek, nem félek, nem félek.
Párttársa nagyon helyesen elmondta, hogy komoly foglalkoztatási problémák vannak. Nem vitatom, hogy nőtt a foglalkoztatottság, de nem olyan mértékben, mint ahogy kellett volna. Hiszen nap mint nap szembesülünk azzal, és úgy érzem, hogy az embereknek is ez az érzete - nemcsak azért, mert a híradások szívesebben számolnak be nagyobb oldalakon arról, hogy bezár egy gyár, és kevésbé fontos az, hogy nyílik esetleg egy más struktúrájú, más munkamorált, más képzettséget feltételező új munkahely. De ha a szaldót megnézzük, akkor azt látjuk, hogy bizony ennek nagyon komoly vesztesei vannak, hiszen pontosan azok az alacsonyabb képzettségű emberek, akik talán kevésbé rugalmasak, mind valóban a lakóhely-megválasztást tekintve, mind pedig a képzettség és a későbbi tanulás tekintetében nehezebben mozognak, rugalmatlanok, ezek vannak most a rendszerben. Ez a törvényjavaslat-csomag erre nem ad választ.
Nyilván nem óhajtom önöktől számon kérni azt, hogy miért van az - és nagyon helyesen ön is utalt rá -, hogy például hentes szakmában hiányunk van. Azért, mert az Európai Unióban kint többet fizetnek. Ilyen egyszerű a kérdés. Mi hiába képezzük őket, és valóban igaz, hogy ez a keresztmetszetünk szűk. Egyszerűen, ha nem fizetjük meg az embereket, akkor nem fognak ilyen képzést választani, és ugyanott vagyunk, egy helyben topogunk. Nem vitatom, hogy nagyon komoly előrelépés volt, hogy a regisztrálással számos olyan embert elértünk, akit korábban nem. Viszont most már többet kell nekik nyújtanunk. Tehát az, hogy elértük, rendben van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de most már valami irányt is kellene mutatni, és ezt hiányolom ebből a törvényjavaslatból. Köszönöm.
