ALFÖLDI ALBERT
ALFÖLDI ALBERT
ALFÖLDI ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Vendégek! Engedjenek meg néhány gondolatot tulajdonképpen a nemzetiségi lét egyik legfontosabb pilléréhez, a kisebbségek oktatási és kulturális autonómiájához.
(15.20)
Az 1993. évben létrejött kisebbségi törvény kimondta, hogy az Országgyűlés a kulturális autonómiát a kisebbségek sajátos jogérvényesítése egyik legfontosabb alapfeltételének tekinti. A kulturális autonómia megteremtéséhez garanciális keretek, jogok és kötelességek láncolata és egyfajta intézményesülés szükséges. Nézzük előbb az intézményesülést!
Az 1993-as deklaráció ellenére a kulturális autonómia megteremtését szolgáló intézményesülési folyamat - legjobb indulattal is - döcögött. Keresve ennek az okát, nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem a szándékban, hanem a szabályozás hiányosságában, a garanciális elemek teljes hiányában és persze a pénzügyi lehetőségek határaiban rejlett.
A jogi szabályozás hiányosságainak tudható be, hogy a 2003. évet megelőzően egyetlen valódi kisebbségi intézmény átvételére került sor, amelynek létrejötte, mint általában a rendezetlen jogi hátterű átszervezésnek, afféle állatorvosi ló szerepbe kényszerülve, egyáltalán nem segítette elő a hasonló kezdeményezések szaporodását. Az említett intézmény a hercegszántói horvát általános iskola, amely valóban minden szempontból megszenvedte a szabályozás hiányosságát.
A jelen tervezet azonban, legalábbis az intézményesülés tekintetében, nem az eredeti 1993. évi szabályozáson nyugszik, az oktatási tárca ugyanis - a közoktatási törvény 2003. évi módosításának keretei között - módosítási javaslatot készített a kisebbségi törvényhez, “A kisebbségek művelődési és oktatási önigazgatása” című fejezetben. A javaslat alapján a 2003. évi törvény - 2003. szeptember 1-jei hatállyal - az eredeti egymondatos rendelkezés helyébe egy részletes szabályozást illesztett. Ez az új 47. § a (16) bekezdésben kiegészül egy új 47. §-sal, összhangot kíván teremteni, átjárhatóságot kíván biztosítani a kisebbségi törvény és a közoktatási törvény között; így rögzíti, hogy a kisebbségi önkormányzat közoktatási intézmény létesítésekor vagy átvételekor a közoktatási törvény rendelkezései szerint köteles eljárni.
A szabályozás privilegizálja az országos önkormányzatokat, mert az intézményfenntartó helyi önkormányzat - meghatározott feltételek fennállása és meghatározott intézmények esetén - kötelezően adja át a fenntartói jogot az országos önkormányzatoknak; helyi kisebbségi önkormányzat esetén az átadás csak lehetőség, de nem kötelező. Az intézményátadásra-átvételre megállapodás alapján kerülhet sor, mely megállapodás fő elemeit a szabályozás rögzíti, így például azt, hogy a használatba adás minimum időtartama 10 év, és az átadás ingyenes s a többi.
A szabályozás kitér arra is, hogy milyen jogai és kötelességei vannak, illetve maradnak az átadó helyi önkormányzatnak, és melyek az átvevő jogai, kötelezettségei, illetőleg feladatai; továbbá milyen költségvetési és egyéb támogatást kaphat az átvevő kisebbségi önkormányzat. Csak kiegészítésként teszem hozzá, hogy a fentebb ismertetett módosításnak a közoktatási törvényben való megjelenését követően több országos kisebbségi önkormányzat intézményátvételi, illetőleg a kisebb létszámú kisebbségek esetében intézménylétesítési hajlandósága megnőtt, és azóta a kisebbségi fenntartásban lévő oktatási intézmények száma évről évre nő.
Az előzőekben a közoktatási intézmény átadási-átvételi szabályait, illetve a szabályok változásának következményeit azért kellett nagy vonalakban ismertetnem, mert jelen javaslat ezekkel a 2003. évi rendelkezésekkel összhangban igyekezett a kulturális intézmények alapításának, átvételének szabályait is megalkotni. A szabályozás jellegét, tartalmát, kereteit tehát mintegy predesztinálta a 2003. évi módosulás.
Előre szeretném bocsátani, hogy az országos kisebbségi önkormányzatok intézményalapítási hajlandósága kulturális területen az elmúlt két évben sokkal markánsabb volt, mint az oktatás területén. Ennek köszönhetően immár szinte valamennyi kisebbségnek van saját fenntartású kisebbségi kulturális intézménye, vagyis a szabályozás bizonyos értelemben kénytelen lényegében a létező helyzettel is összhangban haladni. Az összehangolás nem volt könnyű, hiszen nem azonos a mögöttes ágazati szabályozás.
A javaslat elvi éllel fogalmazza meg, hogy a kisebbségek jogosultak kisebbségi kulturális intézmény létesítésére, fenntartására, közművelődési feladat átvételére; illetve a kisebbségi önkormányzat részt vállalhat a kisebbséghez tartozók kulturális ellátásával összefüggő kötelező önkormányzati feladatok végrehajtásában. Meghatározott feltételek esetén a kizárólag kisebbségi kulturális feladatot ellátó kulturális intézmény átadása - az oktatási intézményekhez hasonlóan - szintén kötelező, de csak a kérelmező országos önkormányzat részére. A fenntartói jog átadása megállapodás alapján történhet; a megállapodás kötelező elemeit a javaslat rögzíti, azzal a céllal, hogy a feladatellátás folyamatossága és színvonala biztosított legyen. A kisebbségi kulturális intézményt érintő lényeges szervezeti döntés előtt ki kell kérni a nemzeti kulturális örökség miniszterének véleményét.
A kisebbségi önkormányzatok kulturális feladatainak támogatását a javaslat a mindenkori költségvetési törvény kompetenciájába utalja. Lényeges szabály, ami hasonlóan jelenik meg mind a közoktatási intézmény, mind pedig a kulturális intézmény esetében, hogy ha a jogszabály kisebbségi önkormányzat részére egyetértési vagy véleményezési jogot ad, e jog csak jogvesztő határidőben gyakorolható. Továbbá, ha a kisebbségi önkormányzat nem adja meg az egyetértését, külön egyeztető fórumot kell létrehozni, amely a hiányzó egyetértést pótolhatja.
Hozzászólásom elején elsőként említettem mint a kulturális autonómia megteremtésének első feltételét, a törvényi garanciákat, a jogokat és a kötelezettségeket. Nézzük meg, hogyan jelenik ez meg a javaslatban! Az állam, tekintet nélkül arra, hogy ki a fenntartó, támogatja a kisebbségek által használt nyelv alkalmazását a kisebbségi nevelésben, oktatásban. A feladatellátásra köteles helyi önkormányzatoknak meg kell szervezniük a kisebbségi oktatást, nevelést, ha ezt a meghatározott számú kisebbséghez tartozó tanulók szülei kérik. A kisebbségi oktatásban való részvétel - nem főszabályként - a kisebbségekhez nem tartozók részére is adott lehetőség. A javaslat a magyar nyelv oktatását a kisebbségi közoktatásban és a számszerű kisebbségben lévő magyar nyelvű vagy más kisebbségi nyelvű lakosság anyanyelvű oktatását is biztosítani rendeli.
Csak kiegészítésképpen teszem hozzá, hogy a javaslat - bizonyos lényeges pontosításokat, szóhasználati elemeket kivéve - lényegében átvette a korábbi, 2003-as szabályozást.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
