DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két, talán három kérdéssel szeretnék ebben a tíz percben foglalkozni, fenntartva magamnak azt a lehetőséget, hogy egy következő tíz percben másról is beszélhessek, amit, gondolom, nem zár ki a Házszabály. Mindezt azért teszem, mert azt gondolom, még az általános vitában kell elmondani olyan dolgokat, amelyek talán közelebb visznek a kompromisszumhoz.
Legyen igaza az előttem szóló képviselőtársamnak, aki a Fidesz álláspontjában olyan gondolatokat hallott, ami a megoldáshoz közelebb visz. Szerintem ilyeneket nem hallott, csak az ellenkezőjét hallhatta. Ennek az általános vitának akkor van értelme, ha itt álláspontok és álláspontok konfrontálódnak. Abban a sajátos helyzetben vagyok, hogy amikor bizonyos kérdésekben a saját álláspontomat kifejtem, akkor nem tudok konfrontálódni kormánypárti képviselőkkel, mert a kormánypárti képviselők ezeket a kérdéseket kikerülték. Fontos persze mindaz, amit önök elmondanak, de ezek olyan részletkérdések, amelyekben igazából vita sincs köztünk. Egy általános vitát persze lefolytathatunk úgy is, hogy az örökkévalóságnak - a jegyzőkönyvnek - elmondjuk azt, amit gondolunk, részben persze én is így fogok tenni, de ez a megoldást nem hozza közelebb.
Az a három kérdéskör, amiről beszélni kellene, az, amiben a Fidesz álláspontját Németh Zsolt, Farkas Flórián és Gruber Attila írta körül bizonyos mértékben. Ezek: a szabad identitásválasztás és névjegyzék kérdése, személyi hatály és európai uniós kisebbségi szabályok, valamint a területi szint kérdése. Ezek azok az ütközőpontok, amelyekben nem tudom, hogy ma ki mit képvisel; az én álláspontom változatlan ahhoz képest, amit egy évvel ezelőtt elmondtam.
Nézzük az első kérdést! Azt gondolom, a szabad identitásválasztás elve alatt itt a Házban sokan sokfélét értenek, pedig az Európai Unió keretegyezménye, az alkotmány 68. § (4) bekezdése és a kisebbségi törvény 7. § (1) bekezdése körülbelül megmondja, hogy mit kellene ez alatt gondolni. Németh Zsolt megszólalásából azt hallottam ki - és belső vitáinkat ismerve állíthatom, körülbelül ez is a gondolkodás lényege -, hogy a szabad identitásválasztás olyan valami, hogy mindenki azt mond magáról, amit akar, ha úgy tetszik, mindenki meghatározza, hogy milyen identitása van, és ebbe senkinek semmilyen beleszólása nincs.
(15.50)
Ha ezt a gondolkodást elfogadjuk, akkor persze máris felvetődik az, hogy a névjegyzék irányába elmehetünk-e, mert ha ekkora az egyén szabadsága, akkor valószínűnek gondolom, hogy egy névjegyzék igazán szóba se kerülhet. Csakhogy ezek a jogszabályi helyek, amiről beszélek, nem adnak ekkora szabadságot az egyénnek.
Miért gondoljuk azt, hogy ekkora az egyén szabadsága? Azért, mert Magyarországon volt egy olyan exlex helyzet vagy volt az alkotmánynak egy 68. § (4) bekezdése - ma is hatályos -, amely azt mondta, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek kik, még egyszer mondom: a nemzeti és etnikai kisebbségi közösségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre, de létezett tegnap még egy 70. § (1) bekezdés az alkotmányban, amely pedig azt mondta, hogy ezeken a választásokon, ami a nemzeti és etnikai kisebbségek ügye - derül ki a 68. § (4) bekezdéséből -, mindenkinek, minden magyar állampolgárnak aktív és passzív választójoga van. Ebből adódik ez az összevisszaság, ami a mi gondolatainkban is benne van.
Csakhogy most már egy új helyzet van, a 70. § (1) bekezdése azzal a tartalommal nincs benne az alkotmányban. Ma csak az alkotmány 68. § (4) bekezdése létezik, ami, még egyszer mondom: meghatároz egy kisebbséget, illetve a magyar jogszabály meghatároz jó néhány kisebbséget, és azt mondja, hogy ezeket a kisebbségeket ismerem el, ezeknek a kisebbségeknek, az ezekhez tartozó személyeknek - másként ezt nem lehet értelmezni - joguk van helyi és országos önkormányzatot létrehozni.
Ha egy európai tanácsi keretegyezményre hivatkozom, mint talán az egyik megfogható nemzetközi jogi dokumentumra, az szintén azt mondja, hogy a kisebbségi közösségekhez tartozóknak áll szabadságában bizonyos dolgot megtenni. Amikor azt mondom, hogy a kisebbségi közösségekhez tartozók, itt a jogalkotó valamilyen objektív, megfogható kritériumokra utal. Akik megfelelnek ezeknek a kritériumoknak, ezeknek szabadságában áll eldönteni azt, hogy őt, az egyént kisebbségiként kezeljék, ha ezt kívánja, akkor nyilvánvalóan részesedik azokból a speciális jogokból, amit bizonyos országok megadnak a kisebbségeknek, vagy ő ugyan tartozik egy kisebbséghez, de nem akarja, hogy odasorolják. Ebben van az egyénnek szabadsága, és ez szinkronban van az alkotmányunk 68. § (4) bekezdésével. De ha a kisebbségi törvényre hivatkozom, a kisebbségi törvény 7. § (1) bekezdése is szinte rímelve az Európai Tanács keretegyezményére, azt mondja, hogy valamely nemzeti, etnikai kisebbségi csoporthoz - még egyszer mondom: valamely nemzeti, etnikai csoporthoz -, kisebbséghez való tartozás, tehát oda tartozom, ennek a vállalása az én jogom - mondja a magyar törvény.
Tehát nem arról van szó, hogy mindenki, mindenfajta objektív tartalom nélkül besorolja valahová magát, valamilyen kisebbségi közösség alá. Tehát ekkora szabadsága a nemzetközi jogi szabályok szerint és a magyar törvények szerint nincs az egyénnek. Ha igaz ez az okfejtésem, akkor persze eljutok odáig, hogy nyilvánvalóan egy névjegyzék alkotmányosan megvalósítható. Mondandómnak csak ez volt a lényege.
Ha megvalósítunk egy névjegyzéket, a vezérszónoki vitában azt mondtam, hogy én jobb megoldást nem látok, mint amit a kormány beterjesztett, bár a részletszabályok kidolgozásához sok közöm nincs; az összes többihez jóval több van, de ehhez nincs, mert az új kormány erről akkor kezdett igazán gondolkodni, miután módosítottuk az alkotmányt.
Ha létrehozunk valamifajta névjegyzéket, akkor arra is tekintettel kell lennünk, hogy itt szenzitív jogokat, különösen érzékeny jogokat fogunk kezelni - mondja megint egy másik törvény, ami az adatkezelésre vonatkozó szabályokat fogalmazza meg. A kormány arra tett kísérletet, hogy a lehető legszűkebb körben maradjon ez a szenzitív adatkezelés lehetősége, mert az érintett kisebbség kezébe adta ennek a névjegyzéknek a létrehozását, célhoz kötötten tette. Nem összevissza vezetünk névjegyzéket, egy adott cél érdekében vezetnek névjegyzéket. Csak egy adott ideig létezhet ez a névjegyzék.
A Fidesz azt mondja, hogy ez a névjegyzék nem tetszik, viszont azt elképzelhetőnek tartja, hogy ott a választások napján már kevésbé zártan, mindenki előtt létrejöjjön egy másik névjegyzék, mert akkor, amikor ott regisztráltatom magam, aláírom azt, hogy én az adott kisebbséghez tartozónak gondolom magam, máris létrejön egy névjegyzék. Tehát a beterjesztett névjegyzékkel nem ért egyet Németh Zsolt, de azt mondja, hogy egy ilyen típusú névjegyzék létrehozását elfogadja. Az adatvédelmi törvénynek biztos, hogy jobban megfelel az, amit a kormány beterjesztett, mint amit itt nem egészen kiérlelten ilyen szempontból a Fidesz állít.
A másik kérdéskör a személyi hatály kérdése. Azzal az állítással nincs mit vitázni, hogy mondjak a saját képviselőtársaimnak - mint ahogy azt közölték velem - egy olyan európai uniós szabályt, ami minket valamire kötelezne. Mondjam el, hogy valamelyik európai nagykövet kérte valami ilyen típusú személyi hatálynak a kiterjesztését. Hát nyilvánvalóan senki nem kérte, már a kérdés feltevése is értelmetlen, mert azt mondani, hogy nincsen olyan európai uniós szabály, ami ezt elvárná tőlünk, ez persze igaz, de azért igaz, mert az Európai Uniónak semmilyen szabálya nincs ezen a területen. Az Európai Uniónak nincsen kisebbségi joga. Az európai uniós szerződésben egy mondat nem értelmezhető úgy, hogy az, mondjuk, egy kisebbségi szabály lenne. Egy nagyon áttételes és puha szabály lesz majd az Európai Unió szerződésében akkor, amikor az új szerződést - többek között magyar javaslatra - esetleg az összes tagállam ratifikálni fogja. Úgyhogy az Európai Unión belül egy ilyen típusú összevetést tenni már csak azért sem lehet, mert nincsenek ilyen típusú szabályok.
Most amikor én mégis azt mondom, hogy ha átgondoltan tesszük a dolgot, a magyar szabályokat ismerve, nincsen más lehetőségünk - persze én ezt nem kényszerként élem meg, hanem jó szívvel képviselem is -, mint hogy az európai uniós polgárokra terjesszük ki a kisebbségi törvény szabályát, ezt nem azért teszem, mert ugyan nem tudok tehát olyan jogszabályi helyet mondani az Európai Unió szabályrendszerében, ami ezt tőlünk elvárná, de tudok mondani olyan magyar szabályokat, aminek alapján ezt meg kell tennünk.
Itt a következőkre gondolok, amibe érdemben nincs is módom belekezdeni, elnök úr, mert letelik a tíz percem. Ha van más felszólaló, akkor nyilvánvalóan kivárom a felszólalók sorát, és akkor már most jelzem, hogy itt fogom folytatni.
Köszönöm.
