FARKAS FLÓRIÁN
FARKAS FLÓRIÁN
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A hazai kisebbségi politika első, Európában egyedülálló eredménye volt, hogy a Magyar Országgyűlés 1993-ban, csaknem egyhangú döntéssel, a Kisebbségi Kerekasztal támogatásával, létrehozta a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó törvényt.
(15.30)
Lehetővé tette a kisebbségi önkormányzatok megválasztását. Azóta, immár a harmadik választás után, egyre nagyobb számban működnek a helyi kisebbségi önkormányzatok a települési önkormányzatok partnereként. A helyi közélet formálásában aktívan vesznek részt. Valamennyi nemzeti és etnikai kisebbség rendelkezik országos önkormányzattal is.
A törvény megalkotása óta eltelt idő két fontos dolgot jelent. Egyrészt - és ez az örömtelibb - a kisebbségek megtanultak élni törvény adta jogaikkal. A legtöbb településen valódi partnerei a helyi önkormányzatoknak. Másrészt azonban - és ez sem baj - egyre inkább nyilvánvaló, hogy a törvényt most elengedhetetlen módosítani. Évek óta folynak megbeszélések, egyeztetések a módosítás irányára, terjedelmére, tartalmára vonatkozóan. Az álláspontok ütköznek, és amikor megtorpan a vita, akkor egy időre abbahagyjuk a munkát. Jelenleg azt a tervezetet tartjuk a kezünkben, amelyet a kormány hónapokkal ezelőtt nyújtott be, és amelyhez mindenki, így a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség is nagyszámú módosító javaslatot készített.
A magam részéről, egybehangzóan a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség kiérlelt álláspontjával, az előzetes választói névjegyzékkel kapcsolatban, illetve a kormány által bevezetni javasolt területi szintről fejtem ki véleményemet. Az előzetes választói névjegyzék bevezetését csaknem valamennyi kisebbség elvetni javasolja azért, mert felesleges, félelmeket ébreszt, drága és bürokratikus, és nem kevés antidemokratikus elemet tartalmaz. Felesleges, nem teljesíti az előterjesztő céljait, azaz nem szűri ki a nem kisebbségekhez tartozó szavazási lehetőségét. Félelmeket ébreszt, hiszen a magyarországi cigányságnak, a németeknek és több más kisebbségnek szomorú tapasztalata van a történelem során arról, hogy mit jelent, ha összeírják őket. Ezek a sebek még élnek. Igen, vannak a holokausztnak, a kitelepítéseknek még közöttünk élő elszenvedői, a tőlük fiatalabb generációk is zsigereikben őrzik a rettegést.
Drága és bürokratikus a javaslati eljárás, hiszen tetemes előzetes munkát igényel mind a választási szervektől, mind az önkormányzatoktól. Meggyőződésem az is, hogy a bonyolult eljárás éppen a valódi jogosultakat riasztja el a szavazástól. Azokat azonban, akik szándékosan vissza akarnak élni a lehetőséggel, ez nem tartja vissza.
Demokratikus alapelveket sért a javaslat, amikor az előzetes névjegyzék összeállításához az újraválasztásukban érdekelt országos önkormányzatoknak kulcsszerepet ad. Mi olyan választási technikát keresünk, amely valóságosan kiszűri az etnobiznisznek minősülő botrányokat. Ezeket a jelenségeket úgy iktatja ki, hogy közben nem tartja távol a valódi kisebbségi szavazópolgárt, de nem sérti az identitásválasztás szabadságának elvét sem.
A módosító indítványaink egy része arra irányul, hogy a kisebbségi önkormányzati jelöltek nyilatkozatát konkréttá kívánjuk tenni. Itt elvárjuk, hogy a nyilatkozattevő deklarálja kisebbségi hovatartozását, tanúságot tegyen nyelvismeretéről, igazolja otthonosságát az illető kisebbség kulturális hagyományőrző munkájában. Az előzetes névjegyzékkel szemben azt fogjuk javasolni, hogy a kisebbségi önkormányzati választásra szóló szavazólapot aláírásával igazoltan vegye át az állampolgár, ezzel kinyilvánítva, hogy az illető kisebbségi közösséghez tartozik. Részünkről ez nagyon erős kompromisszum, többet nem tudunk vállalni.
Az elmondottakból kitűnik, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elfogadja a választások szigorításának elvét azzal, hogy nem a választópolgárokat, hanem a jelölteket kívánjuk szigorúan szűrni. A legfontosabb feltételünk az, hogy a jelölt írásban nyilvánítsa ki, hogy ahhoz a kisebbséghez tartozik, amelynek képviseletére vállalkozik. Kell, hogy a jelöltek beszéljék az adott kisebbség nyelvét, amely adott esetben cigányoknál a magyar. A területi megyei szint beiktatása ellen több érv szól. Elsősorban az, hogy kevés olyan kötelező feladat van, amelyet a kisebbségi önkormányzatoknak kell ellátni. Ilyenek az átvett intézmények. Ha áttekintjük ezeket a 13 hazai kisebbségre vonatkoztatva, akkor azt látjuk, hogy ez egy-egy színház, középiskola, kultúrház. A megyei szint elhagyásával megtakarított pénz sokkal inkább ezekre az oktatási, kulturális célokra fordítandó, mint egy újabb hivatal személyi költségeire.
Tapasztalataim alapján hangsúlyozni tudom azt is, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok a nagy létszámú kisebbségek esetében eddig is létrehozták az önkormányzati szövetségeiket, társulásaikat egy-egy térségben, megyében. Egyébként is az Európai Unió rendszerével szinkronban a közigazgatási szervezők már dolgoznak a regionális rendszeren. Érdemes volna ezzel a módosítással éppen emiatt várni, mert lehet, hogy nem is lesz rá szükség.
Frakciónk más tagjai a tervezet kapcsán kialakított álláspontunk egyéb elemeit ismertetni fogják. Az általános vita lezárásáig benyújtjuk módosító indítványainkat. Szeretnék azonban eloszlatni egy illúziót. Ahogyan 1993-ban, most sem tudunk olyan megoldást, olyan jogszabályrendszert alkotni, amelyhez hosszú ideig nem kell hozzányúlni, és amely mindenkit kielégít. Mi folyamatosan tanulunk. Egyre inkább hozzáértő résztvevői leszünk a helyi és országos közéletnek. Egyre több kötelezettséget tudunk vállalni, ehhez egyre szélesebb körű jogosítványokra van szükségünk. Ezt a folyamatosan bővülő feladatvállalást velünk együtt tanulja a mindenkori kormányzat is.
Kérem önöket, ne szaladjunk úgy előre, hogy fontos lépéseket kihagyjunk.
Kérem, fogadják el, e módosításcsomagra is érvényes az az igazság, hogy a kevesebb több.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)
