GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hát, nem tudom, hogy akik néznek bennünket a Magyar Televízión keresztül, azok mit gondolnak erről a vitáról (Moraj az ellenzék soraiban. - Dr. Répássy Róbert: Mi sejtjük!), de azt gondolom (Dr. Répássy Róbert: Majd jövőre megtudjuk! - Derültség a Fidesz soraiban.), hogy abból a magatartásból, amit látnak, nem azt a következtetést vonják le, hogy Magyarországot a magyar parlamentben a “felelősség” szót oly sokszor a szájukra vevő és eszerint viselkedni tudó politikusok vezetik. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Üljél le!) Nem emlékszem, hogy önnel tegező viszonyban lennék, képviselő úr. (Taps az MSZP soraiban.) Hogyha kívánja, jöjjön be egy kávéra, megbeszélhetjük. (Moraj az ellenzéki padsorokban. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)
A helyzet, a magyar vidék helyzete, ha csak feleannyira is aggodalomra okot adó lenne, mint ahogyan önök is ezt mondják, meg mint ahogy egyébként azt gondolom, hogy mi magunk is elfogadjuk, sokkal több figyelmet érdemel és sokkal komolyabb annál, mint hogy azzal élcelődjek, hogy kérem szépen, nem én hívtam kormányomba Torgyán Józsefet, hanem önök. (Moraj a Fidesz soraiban.) Sokkal komolyabb ez annál, mint hogy arra emlékeztessem most önöket, hogy 2002 tavasza nem a mi kormányzásunk miatt jött el úgy, hogy nem fizettek ki egyetlenegy fillér SAPARD-támogatást, és nem volt egyetlenegy kifizetőhely sem akkreditálva, hanem önöknek sikerült így átadni a kormányt. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!)
Ez a helyzet lényegesen komolyabb annál, mint hogy ne némi csalódással hallgassam az intervenciós raktárakra vonatkozó megjegyzést. Megnéztem, hogy hány intervenciós raktárt sikerült építeni 1998 és 2000 között, amikor, azt gondolom, önök már tudták, hogy lesz európai uniós csatlakozás. Láss csodát: nem sikerült önöknek építeni egyetlenegyet sem. (Dr. Magda Sándor: Nem is akartak! - Folyamatos zaj.)
Szóval, lényegesen bonyolultabb a kép. Egészen nyilvánvalóan az egymást követő kormányoknak - és ebből semmi szándékom nincsen kivonni a saját kormányunkat sem - a felelőssége átfogó és összességében megkérdőjelezhetetlen. De nézzék, abból nem lesz okos és bölcs vita, ha nyilvánvalóan nagyon sok féligazság és hazugság és emberileg is elképesztő butaságok tömege az, ami a parlamentben elhangzik! Lehet szellemeseket kiabálni, lehet egymást sértegetni, lehet nyilvánvalóan nem igaz kijelentéseket tenni, de azt tudom mondani, hogy ebből sem jó Magyarország, sem felelős politika nem lesz.
Önök eldönthetik, hogy arra fogunk-e továbbmenni Magyarországon, hogy a magyar parlamentbe csak akkor érdemes bejönni, ha valaki azt szeretné, hogy lehetetlen és megemészthetetlen és megbocsáthatatlan sértéseket vágjanak a fejéhez, vagy esetleg érdemes azért is bejönni Magyarországon a parlamentbe, mert ellenzéki és kormánypárti képviselők egyformán úgy gondolják, hogy véget kell vetni ennek a tizenöt éves vircsaftnak, ami ebben az országban volt, és lehet Magyarország dolgairól értelmesen és okosan beszélgetni, lehet értelmes, felelős elemzéseket adni, hogy mi történt ebben az országban, és hogy melyikünknek mi a dolga. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hol a lé?) Ebből nem lesz, azt gondolom, normális, élhető, a többség számára is a közös felelősség napi megélését lehetővé tevő politika. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Még hogy vircsaft! - Dr. Juhos Katalin: Tessék leülni a gazdákkal tárgyalni! - Az elnök csenget.)
Ami a gazdáknak jár, hölgyeim és uraim, az jár, és azt ki kell fizetni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Na! Akkor fizessék ki! - Taps az ellenzék soraiban.) A magyar költségvetésben 328 milliárd forint áll rendelkezésre az agrár- és vidékfejlesztés támogatására. Ez a szám 2002-ben 200 milliárd forint volt, azt nem érte el, a kétéves költségvetésben talán 197 volt, hogy egészen pontosan mondjam. A 197 és a 328 milliárd forint között testvérek között is körülbelül 60 százaléknyi különbség van, ennyivel fizetünk ma többet, mint 2002-ben. (Moraj és közbeszólások az ellenzék és a függetlenek soraiban: Nem igaz! - Font Sándor: Intézményműködtetésre! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)
