KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a parlamenti vitákat, persze nem meglepődve, látja az ember, hogy az egyik oldalon, legyen szó bármely kérdésről is, elhangzanak a követelések arról, hogy több pénzt, több pénzt, több pénzt, persze a kormányzati oldalról meg elhangzik, hogy hát azt azért adóból fizetjük, bizonyos felelősségünk mégiscsak van a tekintetben, hogy mire használjuk fel az adófizetők pénzét.
Aztán ezzel úgy jól elvagyunk, tisztelt képviselőtársaim, a probléma azonban az, hogy persze a világ sem így működik, meg Magyarország sem így működik. Nem lehet a kérdéseket kormányzati ciklusokra szaggatni. Vannak olyan ügyek, amelyek átívelnek a kormányzati ciklusokon, és azokkal szintén a politika felelőssége kezdeni valamit.
Azért tartottam szükségesnek ezt elmondani, mert mostanában, 2005 márciusában lesz tíz éve annak, hogy 1995-ben az akkori kormánynak volt bátorsága szembenézni az akkori helyzettel, és volt bátorsága elfogadni egy olyan gazdasági stabilizációs programot, amely végül is megfordította a rendkívül negatív folyamatokat, és amely lehetővé tette, hogy nagyon rövid időn belül Magyarország egy fenntartható növekedési pályára álljon, amely növekedés egyébként lényegesen meghaladta akkor is az Európai Unió átlagát, és amely növekedés lehetővé tette aztán, hogy számos területen legyen előrelépés, persze sajnos azt is lehetővé tette, hogy ezeket a többleteket eltékozoljuk.
A Bokros-csomag elfogadása és végrehajtása, amely egyébként persze a társadalommal megfizettette az árát a stabilizációnak, ugyanakkor a másik oldalon meghozta a reményét és a lehetőségét a felzárkózásnak, a helyzeten való javításnak; szóval, arról győzi meg az embert a Bokros-csomag akkori elfogadása és végigvitele, hogy akarat és bátorság kérdése az, hogy változtassunk a helyzeten; akarat és bátorság, mégpedig politikai akarat és politikai bátorság kérdése. És akkor volt egy politikus, Bokros Lajos, aki képes volt és bátor volt szembemenni az árral, és volt egy kormány és egy miniszterelnök, amelyik felismerte a felelősségét, és ennek megfelelően cselekedett.
Azért érdemes, tisztelt képviselőtársaim, erre visszaemlékeznünk nekünk, politikusoknak, különösen, ha még államférfiak is szeretnénk lenni (Szórványos derültség a Fidesz soraiban.), mert számos olyan területünk van ma is, amellyel valamit kezdenünk kellene, de amely megbeszélésére képtelenek vagyunk, és ennek az a következménye aztán, hogy bármely jó szándékú legyen is egy javaslat, az elbukik azokban a napi csatákban, amelyeket mi a napi politikai pozíciók megszerzése érdekében folytatunk, és amelyeknek következményeként aztán olyan rendszereket hagyunk változatlanul, amelyek már finanszírozhatatlanok, amelyek gátjai a gazdaság további fejlesztésének, amelyek mindennek következtében persze egyre rosszabb helyzetbe kerülnek, amelyek mindennek következtében egyre rosszabb szolgáltatásokat nyújtanak a lakosság számára, akik minket megválasztottak, és akik azt várják el tőlünk, hogy tegyünk minden lehetséges módon a közjó érdekében, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy Magyarországon az élet egyre jobb legyen, hogy Magyarország egyre jobban felzárkózzon.
Csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, ehhez például a gazdaság versenyképességének fokozására van szükség az adó- és járulékterhek csökkentésével, de ehhez ennek meg kell teremteni a feltételrendszerét, például az egészségügy átalakításával, például a közigazgatás megreformálásával, például az önkormányzati finanszírozási rendszer megreformálásával és így tovább, és így tovább. Ha nem vagyunk képesek arra, hogy ezekben a kérdésekben legalább valamilyen minimális konszenzust keressünk, és megpróbáljuk közösen megjavítani ezek helyzetét, akkor politikusok vagyunk, nem államférfiak. Erről szól a Bokros-csomagról való megemlékezés, és ezt érdemes egy politikusnak észben tartania. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
