HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nem gondoltam volna, hogy egyszer itt az Országgyűlés vagy a Parlament falai között egy szocialista választási nagygyűlés hallgatója leszek - hát most meg kellett élnem ezt az élményt is. (Moraj az MSZP soraiban.)
Minősítette az elmúlt négy esztendőt a miniszterelnök úr is, minősítette tegnap Orbán Viktor elnök úr, de az igazi minősítés a nemzetközi pénzvilágtól, a nemzetközi hitelminősítőktől, a nemzetközi befektetőktől jön, és ez a minősítés bizony az országra nézve rendkívül lehangoló. Talán nem lepem meg miniszterelnök urat, hogy az elmúlt négy esztendőt egészen másképp ítéljük meg, mint ahogy ön ezt beszédében megtette. Ez a négy esztendő az elszalasztott lehetőségek négy esztendeje volt, hiszen olyan történelmi esemény részesei lehettünk, mint az európai uniós csatlakozás, és ennek a csatlakozásnak a lehetőségeivel ez idáig nem nagyon tudtunk élni. Az elmúlt négy esztendő azt jelentette, hogy a kormány 2002-ben, beváltva választási ígéreteit, egy olyan adósságsodorba állította az országot, amelyből azóta sem tud kivergődni, kievickélni. A kormány elvesztette a kontrollt az államháztartási folyamatok felett, elvesztette a kontrollt a költségvetés felett, és négy esztendeje sodródik.
A miniszterelnök 66 percen keresztül beszélt, és mindösszesen 6 olyan perc volt, ami a lényeget, a problémák megoldását jelentette volna, ha erről többet beszél, hiszen a többi sokkal inkább a tünetekről és a tünetek kezeléséről beszél, mint az okokról.
Fordulatra van szükség, változásra, ahogy mondta ön is, és ahogy mondta Orbán Viktor is, de konzervatív fordulatra van szükség, amely mindig a problémák okát akarja megoldani, és nem elégszik meg a tünetek kezelésével. Nemcsak a szegénységet kell kezelni, hanem a szegénység okát kell megszüntetni. Ennek pedig egyetlenegy oka és módja, illetve lehetősége van: ha azokat, akik a magyar költségvetés befizetői, akik a nemzetgazdaság befizetői, jobb helyzetbe hozzuk. A hazai kis- és középvállalkozókról, a magyar vállalkozókról beszélek. Mindösszesen a 42. perctől a 48. percig beszélt a hazai vállalkozások helyzetéről a miniszterelnök úr, ami nagyon kevés, mert a megoldás ez; a konzervatív politika, a konzervatív gazdaságpolitika mindig először azt vizsgálja és azt keresi, hogy az elosztható pénzek forrása hogyan növelhető, az elosztható források hogyan növelhetők, és ez egyetlenegy úton és módon tehető meg, ha a hazai vállalkozói réteg helyzetét javítjuk. Ezért volt nagyon nagy hiba 2002 nyarán a kétszer száznapos program megvalósításával, igaz, hogy olyan jogos szociális igényeket kielégíteni, amelyek megalapozottak voltak, de ezzel a jövő felélését kezdtük meg. A jövő felélését kezdtük meg, hiszen ezt ön is elmondta a beszédében, hogy a mostani jóléti intézkedések, a mostani fejlesztések zömét hitelből valósították meg, hitelből valósítottuk meg, ami nem mást jelent, mint azt, hogy a jövőt elzálogosítottuk.
Arra vártam volna választ, illetve arra vártam volna néhány mondatot az ön beszédéből, mit tett a kormány azért, hogy az államháztartás helyzete jobb legyen vagy javuljon; mit tett a kormány azért, hogy a költségvetés helyzete ne legyen ilyen siralmas, hiszen az elmúlt négy esztendőben volt olyan év, amikor majdnem 10 százalék volt a költségvetési hiány, ebben az esztendőben is 4,7 százalék a tervezett, de legalább másfélszeresére fog ez növekedni, hiszen ez minden évben így történt. Hogyan fogjuk teljesíteni azt a legfontosabb célt - ami minden normálisan gondolkodó magyar ember számára az kell hogy legyen -, a 2010-es eurózónához történő csatlakozást, ha ezeket a feltételeket nem tudjuk megvalósítani? Vártam volna arra néhány mondatot beszédében a miniszterelnök úrtól, hogy mit tett a hazai vállalkozók tőkehelyzetének javítása érdekében, mit tett az elmúlt négy esztendőben a kormány a hazai piac védelme érdekében, vagy mit tett a kormány azért, hogy a hazai vállalkozók piacra jutását könnyítse; vagy mit tett a kormány annak érdekében, ami nem kerül pénzbe, hogy a vállalkozók adminisztratív terhein valamit változtasson, csökkentsen. Ez sem pénz, hanem politikai akarat és politikai szándék kérdése.
Sajnos ebben a hat percben sok mindenre nem jutott idő, de az, ami a jövőt illeti, nem sok biztatót hallottunk. Azt, amit a miniszterelnök úr mondott a magyar vállalkozók bankjáról, remélem, hogy nem gondolta komolyan. Egy olyan pénzügyi világban, ahol túlkínálat van a pénz vonatkozásában, ahol számos bank áll rendelkezésre, ott azt kell megtenni, hogy a hazai kis- és középvállalkozók a hitelminősítők szempontjából kedvező hitelfelvevőnek minősüljenek. Az a pénz, amit az előbb ismertetett, hogy 62 ezer vállalkozó 421 milliárd forinthoz jutott, az rendben van - de mi van a többivel? Ha 800 ezer vállalkozót veszek alapul, akkor ez 7 százalékot tesz ki, és 90 százalékuk semmihez nem fért hozzá. Nem lenne baj, ha egy olyan állami garanciaalapot hoznának létre, ami ennek a pénznek egy sokkal szélesebb körű felhasználását tenné lehetővé, és egy olyan alapot állítanának a vállalkozók mögé, amely őket a hitelminősítők szempontjából jobb helyzetbe, kedvezőbb helyzetbe hozná.
Nem lett volna baj, ha arról beszél, hogy a következő esztendőkben mit kívánnak tenni a magyar piac védelme érdekében, mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy a hazai vállalkozók, kis- és középvállalkozók, termelők, mezőgazdasági vállalkozók piacra jutása kedvezőbb és eredményesebb legyen. Mit kívánnak tenni az adminisztratív terhek csökkentése érdekében? Sajnos ezekről vajmi keveset hallottunk.
Az a baj, hogy a jövő tervezése és a jövő építése nem mindig esik egybe a voksok megszerzésével. Azt kívánom, hogy a következő időszak, a választási kampány még hátralévő közel két hónapja a programoktól legyen visszhangos, a programok versenye, és ne az ígérgetések versenye legyen, hiszen mindenféle ígéret megalapozatlan, ha azoknak a forrásait nem jelöljük meg, ha a forrásairól nem gondolkodunk. Az ilyenfajta választási kampány lehet, hogy egy párt érdekeit, voksszerző érdekeit szolgálja, de hogy a magyar nemzetét és a magyar nemzetgazdaságét nem, abban bizonyos vagyok.
Bízom abban, hogy a hátralévő két hónap fordulatot és változást hoz, elsősorban ebben, mert ez a jövő záloga.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)
