DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, higgyék el nekem, hogy a Magyar Demokrata Fórum komolyan gondolta, hogy felelős, konstruktív ellenzéki pártként kíván működni. Nem kenyerünk, hogy csak azért is ellenkezünk, és csak azért is kritikát fogalmazunk meg, mert mi ellenzéki párt vagyunk. Mi ellentmondunk az öncélú szembeszegülésnek, és mi magunk ajánlottunk fel együttműködést azokban a kérdésekben, amelyek valóban a nemzet sorsát meghatározó kérdések. Mi magunk tettünk javaslatot a párbeszédre, a kompromisszumokra, a valós megoldások keresésére.
A Magyar Demokrata Fórum tudja, hogy mi a kormányzati felelősség, és tisztában van azzal, hogy az ország előtt álló feladatok többsége jogalkotás útján valósulhat meg, gondolok itt elsősorban a kétharmados törvényekre. Komolyan vettük a munkát, a választójogi rendszer átalakítását, a kisebb létszámú parlamentet, az önkormányzati reformot, a gazdaság korszerűsítését, az egészségügy átfogó megújítását. Az előttünk lévő kormányprogram azonban azt bizonyítja, hogy a kormány nem veszi komolyan ugyanezt.
Ezzel az anyaggal nem tudunk mást tenni, mint bírálni, felhívni a figyelmet a korábbi ígéretek és a várható beteljesülés közötti óriási különbségre, és rámutatni a hibákra. Ezzel párhuzamosan Gyurcsány Ferenc kijelölt miniszterelnök nem veszi komolyan a parlamentet, a kormánypártokat sem és az ellenzéki képviselőket sem. Ugyanazokat a hibákat követi el, amit oly sokszor Orbán Viktornak rótt fel. Gyurcsány Ferenc nem vette komolyan a parlamenti képviselőket, sem az ellenzékieket, sem a kormánypártiakat, és nem tisztelte meg az Országgyűlést, amikor a kormányprogramot előbb ismertette meg a sajtó képviselőivel, mint az ellenzékkel. Nem vette komolyan a parlamentet, amikor úgy beszélt a múlt héten a kormányprogramról, hogy a képviselők kezében még nem volt ott a kormányprogram.
Nem vette komolyan a parlamenti képviselőket a miniszterelnök úr ma sem, amikor megint az elkövetkezendő hónapok valódi intézkedéseiről szóló vita helyett egy kilúgozott programról beszélt, amit ilyen mondatok kísérnek: “vegyük fel a kesztyűt”, “kezdjünk reformokat”, “kapjuk össze magunkat”, “kapaszkodjunk össze”, és “a határon túliak ne álljanak szembe az anyaországiakkal, az anyaországiak a határon túliakkal”.
Azt már tudjuk, hogy célkitűzéseiben a kormányfő mit akar, hogy mi a célja. De azt, amire egyébként választ kellene egy kormányprogramnak adni, hogy hogyan, mikor és mit, azt nem tudjuk.
(11.40)
Miniszterelnök Úr! Mikor ismerhetjük meg mi, parlamenti képviselők az elkövetkező hónapok valódi cselekvési programját? Ugye, nem szombaton, az Érdekegyeztető Tanács előtt hangzanak majd el először egyes konkrét lépések? Mert ha ez így lesz, ez a parlament megcsúfolása.
Mikor tudhatjuk meg, hogy mi lesz a koalíciós partner, az SZDSZ vállalásaival? Az SZDSZ a kampányban koalíciós feltételül szabta az adócsökkentést, az egykulcsos adót és a több-biztosítós egészségügyet. Ehelyett mindenki adóemelésről és a több-biztosítós modell elhalasztásáról beszél. Az állampolgárok tudni akarják, hogy mikor mi a helyzet, például borul-e a koalíció, az SZDSZ megalkudott-e a kormányalakítás kapcsán, beváltják-e a liberálisok az ígéreteiket. De ha ez így van, akkor miért nincs ez benne a programban?
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, a Magyar Demokrata Fórumnak igaza volt akkor, amikor a választási kampányban óva intette a polgárokat attól, hogy elhiggyék a gyurcsányi kommunikáció ígéreteit. Sajnálom, hogy a kormány hamis képet festett hónapokon keresztül a választók elé.
A tavaszi kampány másról nem szólt, mint teljesíthetetlen ígéretekről, béremelésekről, dübörgő gazdaságról, nincs szükség a megszorításokra, és a nyilvánosság előtt tett ígéretek arról szóltak, hogy csökkennek az adók, hogy megmaradnak az eddig bevezetett juttatások és támogatások, nem változnak kedvezőtlen irányba a különböző kedvezmények. És folytathatnám a sort, de azt hiszem, hogy kifutnék az időből.
A Magyar Demokrata Fórum felhívta a figyelmet, hogy a kormánypártok kizárólag a választási esélyeiket akarták növelni hangzatos ígéreteikkel. A Magyar Demokrata Fórum egy józan hang volt a kampányban, a realitásokról beszéltünk. Felhívtuk a figyelmet, hogy a gazdaságpolitikában jelentős változásokra van szükség, hogy legkésőbb szeptemberben választ kell adni a költségvetési hiány lefaragására, és hogy nem lehet sem balról, sem jobbról jövő felelőtlen ígérgetésekkel lekenyerezni a polgárokat, hogy elég a populizmusból. Szerencsére volt jó néhány olyan polgár, aki meghallgatta a Magyar Demokrata Fórum hangját, és nem hitt az ígéretdömpingnek. A Magyar Demokrata Fórum az ő szavazataik és bizalmuk alapján itt a parlamentben is felszólítja a leendő miniszterelnök urat és kormányát, hogy hagyjon fel a polgárok lekezelésével. Ne tekintse kiskorúnak a lakosságot, akik előtt el kell titkolni a rossz híreket, és ne fokozza a bizonytalanságot és a rossz társadalmi környezetet azzal, hogy mást ígért és mást tesz. Talán ilyen távol, ekkora különbség még soha nem volt a rendszerváltozás óta a választási kampányban elhangzott ígéretek, az írott választási programok és a kormányprogram között.
A Magyar Demokrata Fórum arra készült, hogy építő és előrevivő javaslatokat fogalmazzon meg a kormányprogram kapcsán, erre azonban nincsen módunk és nincsen lehetőségünk, mert ez a program nem program, miniszterelnök úr. Hiányoznak belőle azok az elemek, amelyek egy programot valóban programmá tesznek; a megalapozott szakmai érvek, a kézzelfogható intézkedések, a dátumok, az egyes programpontok várható végrehajtásának teljesülése, magyarán: mikor és mit tesz a kormány, és annak mi a költségvetési vonzata?
Sajnos, tisztelt leendő miniszterelnök úr, nem attól program egy program, hogy elhangzik benne laponként a reform szó, de ha már ennyire kedveli ezt a kifejezést, akkor tartalommal kellett volna megtöltenie, olyan tartalommal, amelyből mi majd magunk eldöntjük, hogy az reform, vagy pedig a deform útját választotta a kormányzat. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ez az írás csak politikai retorika, mivel nem vállalja azt, hogy milyen költségvetési megszorítások várhatóak. Továbbra is abba az illúzióba ringatja az állampolgárokat, hogy minden jól van úgy, ahogy ebben van.
Az írás új Magyarországot, új politikát hirdet, csak azt nem mondja meg, hogy mikor, hogyan és milyen eszközökkel kívánjuk elérni mindezt. Elhallgatja és eltagadja, hogy mekkora bajban van a költségvetés, nem beszél arról, hogy milyen terheket akar még a polgárok vállára tenni. Elhallgatja, hogy a vállalkozásokra milyen megszorítások várnak, és ezek következményeként mekkora lesz Magyarországon az infláció, és mennyivel nő a munkanélküliség. Biankóra szavaznak azok a képviselők, akik ma a kormányprogramra szavaznak, hiszen a kormány úgy akarja elfogadtatni ezt a kormányprogramot, hogy a konkrét tartalom, legyen az pozitív vagy negatív, de majd csak később jön elő. Ebben a bizonytalan helyzetben a polgárok csak találgathatnak, hogy mi vár rájuk. Ez a felelőtlenség, tisztelt képviselőtársaim, amire a bevezetőmben utaltam.
A Magyar Demokrata Fórum ezért azt javasolja, hogy az Országgyűlés módosítsa az alkotmányt és a Házszabályt, amely deklarálja, hogy a jövőben a kormányok csak úgy terjeszthessenek be kormányprogramot, hogy abban évenkénti bontásban, így az első alkalommal fél évre, majd évenként megadják a várható intézkedéseket és azoknak dátumát, hívhatjuk csupán cselekvési programnak vagy cselekvési tervnek, amelyet minden következő kormánynak bele kell foglalnia a programjába.
Mégiscsak egy olyan dokumentum elfogadásáról dönt majd a Ház, amelyik négy éven keresztül jelenti a kormányzati munka irányultságát, és négy évig jelenti a Magyar Országgyűlés jogalkotási programját. Az alkotmány ma csak azt mondja ki, hogy program nélkül nem jöhet létre a kormány. Ez azonban édeskevés. Túl tág teret ad a populizmusnak, a demagógiának, és lehetőséget ad arra, hogy a konkrét intézkedések helyett a választási kampány folytatódjon, valós program helyett pedig csak célok és szóvirággyűjtemények születhessenek.
A Magyar Demokrata Fórum kiszámítható és számon kérhető helyzetet kíván teremteni. Szükségesnek tartjuk, hogy az emberek tudják, hogy milyen változások várhatók az életükben. Ne csak azt lássák, hogy kik ülnek be a bársonyszékbe, ne csak azt lássák, hogy a miniszterek mellett egy parlamenti kontroll nélküli árnyékkormány is megalakulhat, és ne csak azt lássák, hogy hogyan töltődik fel az új klientúra. Nélkülözhetetlen, hogy a kormányprogram a polgároknak szóljon. Erre lenne biztosíték a Magyar Demokrata Fórum által javasolt cselekvési program az alkotmánymódosításban. Ez kötelezne minden politikai erőt arra, hogy kormányra kerülve valós programot alkothasson, határidőkkel, költségvetési következményekkel kiegészítve terjessze az Országgyűlés elé.
Míg azonban nem születik meg ez a módosítás, tisztelt képviselőtársaim, addig olyan emberekre van szükség, akik képesek megfejteni a szóvirágokat, a szóvirágok mögé bújtatott tartalmat. Kódfejtőkre van szükség, akik felismerik és bemutatják, hogy pontosan miről is szól ez a kormányprogram.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most arra vállalkozom, hogy megpróbálok a sorok mögé bújni és bemutatni, hogy mi rejtőzik a retorika mögött. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kérem, bólintson, hogyha eltalálom a tervezett intézkedést. Néhány idézetet mondok a kormányprogramból.
“Az új kormány megalakulását követően azonnali intézkedéseket hoz az államháztartás egyensúlyának helyreállítására, a ciklus közepére teljesíteni kívánjuk a költségvetéssel kapcsolatos maastrichti követelményt. Ehhez rövid távon az állam kiadásainak jelentős csökkentésére, bevételeinek érdemi növelésére van szükségünk. Mi nem várunk tovább.” Ezek adóemelést, illetve adókedvezmények kurtítását jelentik? Sajnálatos, hogy a választási kampányban erről nem tett említést, miniszterelnök úr. Tulajdonképpen szerencse is, hogy léteznek a maastrichti kritériumok, mert ezek nélkül a kormány valóban beválthatta volna a teljesíthetetlen ígéreteit a választási kampányban.
De más idézetet mondanék: “Az euró fontos, de nem cél, hanem eszköz.” A kormány ezzel virágnyelven, de világossá tette, hogy lemondott az euró 2010-es bevezetéséről, ezzel növeli a külföldi befektetők, devizaalapú kölcsönt felvevők bizonytalanságát, rontja a magyar gazdaság és a magyar politika hitelességét.
Újabb idézet: “A magyar egészségügy egyre nehezebben birkózik meg azzal az alapvető feladatával, hogy szolgáltatásait egyenlően, átláthatóan és hatékonyan nyújtsa.” Mit jelent ez, miniszterelnök úr? A szolidaritási elv felrúgását, vagy a vizitdíj bevezetését átfogó reform nélkül?
Újabb idézet: “A felsőoktatási intézmények fenntartható és a mainál igazságosabb finanszírozása érdekében az államilag támogatott képzésben bevezetjük a tanulmányi költségekhez való utólagos képzési hozzájárulást.” Itt semmiféle szóvirág nem takarja el, hogy a kormány már nem is a tandíj bevezetését szorgalmazza a rászorultság vagy nem rászorultság elvén, hanem fűnyíróelven, utólagosan, esetleg már több gyermeket nevelő, szegényebb családoktól hajtja be utólag a taníttatási költségek egy részét.
(11.50)
De újabb idézet: kistelepüléseken - ahol lehetséges - alsó tagozatok megőrzése tagintézményként működve; iskolabuszok. - szól az idézet. Itt a kistelepülések iskoláinak a bezárására gondolt, miniszterelnök úr? De ha ezt így tartják, akkor írják le, hogy mit jelent a tagintézmény, hogy ki és milyen formában vásárolja és működteti az iskolabuszokat, hogy egyáltalán elfogadhatóvá válhasson a falvak népének bármilyen hasonló kormányzati intézkedés.
Egy újabb idézet: “A Tisza vidékén élők érdekében új Vásárhelyi-terv keretében folytatjuk a töltéshálózat gyenge pontjainak megerősítését.” Ezzel arra utal a kormány, hogy a korábbi Vásárhelyi-program megbukott, és nem történt semmi érdemi intézkedés a korábbi Vásárhelyi-program alapján? Most is fenyeget az árvíz, tisztelt miniszterelnök úr. Mit óhajt most tenni az elkövetkező hetekben? Újabb idézet: “Felülvizsgáljuk a pedagógusok és nem pedagógiai munkát végzők foglalkoztatásának (kötelező óraszám, tanórán kívüli tevékenység, közalkalmazotti jogviszony) rendjét és szabályait.” Ez a mondat a Magyar Demokrata Fórum értelmezésében azt jelenti, hogy a kormány ismét fűnyíróelvet fog érvényesíteni, és elbocsátásokat tervez a tanárok körében. Ha igen, és ez virágnyelven ezt jelenti, akkor miért nincs bátorsága világosan egy kormányprogramban mindezt megfogalmazni?
Tisztelt kijelölt Miniszterelnök Úr! Még hosszasan bólogathatna, ha folytatnám a sort, de itt és most ennyivel lezárom a felsorolást és az ön szembesítését, de a Magyar Demokrata Fórum ezzel ezt nem fejezte be, hiszen a felszólaló képviselőtársaim is ezt fogják tenni, és ezt tesszük a továbbiakban is a nyilvánosság előtt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt kijelölt Miniszterelnök Úr! Kívánom, hogy az eddigi ígéretek és elmismásolások helyett legyen végre őszintesége és legyen végre bátorsága a kormánynak ahhoz, hogy előálljon konkrét elképzeléseivel és cselekvési tervével. Arra is kérem önöket, hogy a demokrácia szabályai szerint mindezt a parlamentben tegyék, és ne máshol. A Magyar Demokrata Fórum a korszerű, a nemzet felemelkedését valóban szolgáló intézkedések esetében továbbra is hajlandó párbeszédre, kompromisszumok keresésére, sőt az ország javát szolgáló programok támogatására is. Ajánlom a tisztelt kormánynak, hogy ne vegye félvállról ezt az ígéretet, de ne vegye félvállról a polgárok és az ország érdekeit sem. Mutassanak példát négy év után felelősségből, mértékletességből, és nyissanak egy új fejezetet, amelyben végre a valós, az előremutató, a társadalom gazdasági és kulturális felemelkedését szolgáló, számon kérhető program jelenhet meg az Országgyűlés előtt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
