DR. SEMJÉN ZSOLT
DR. SEMJÉN ZSOLT
DR. SEMJÉN ZSOLT, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Gondolom, sokunk előtt ismert még a régi irodalomórákról a József Attila-kötet végén lévő néhány szonett, amelyet Illyés Gyulával írt, mégpedig olyanformán, hogy Illyés Gyula kitalált néhány szót, és ezekhez a szavakhoz írt később József Attila egy szonettet. Azok voltak ezek a szavak, hogy: “parlament - balra ment” - ezt most nem az áthallás miatt mondom, tényleg ez volt -, “szemüveg - Lübeck”, “szivaros - villamos”, és ezekhez a rímekhez József Attila írt egy verset, egy szonettet. (Közbeszólások a kormánypárti képviselők soraiból.) Az a helyzet, hogy ez egy irodalmi bravúrnak kétségtelenül megáll, de üres formalizmus, tartalma nem sok van, hiszen nem egy életérzés diktálta, hanem ez a játék.
Hasonló az embernek az érzése ezzel a kormányprogrammal kapcsolatban is: azt látjuk, hogy van benne több tucat szó, amit PR alapon kitaláltak, ennek egy része ilyen kitalált, kedvenc szó, egy részét a Fidesz programjából csaklizták el (Moraj és közbeszólások a kormánypárti képviselők soraiból.), olyat, mint: “bátorság”, “siker”, “szolidaritás”, “lendületes fejlődés”, “társadalmi hidak”, “reform” - ez az egyik kedvenc -, “harmadik köztársaság”, és ezekkel a szavakkal teleraktak 84 oldalt, úgy, hogy lehetőleg minden sorba jusson belőle kettő, és utána szavakkal és mondatokkal kitöltötték a köztük lévő üres helyet. Persze nyelvtanilag megáll a dolog, mert vannak benne szavak, alany, állítmány, vessző, pont, írásjelek, de az egésznek a belső kohéziója, a szerves tartalma, a mögötte lévő valódi politikai akarat nincs benne (Podolák György: Két perc alatt nem mondtál semmit!); üres, semmitmondó.
(11.20)
A másik, ami szembeötlő, hogy valóban úgy van, ha megnézem a korábbi választási programokat, és később a kormányprogramokat, akkor, ha nem is volt teljesen ugyanaz, de volt egy törekvés arra, hogy legalább visszaköszönjön valami abból; volt törekvés arra, hogy ha hangsúlyáthelyezéssel is, de valami azért abból visszatükröződjön. Itt valóban az a helyzet, hogy a választási programnak és ennek a kormányprogramnak semmi összefüggése nincs egymással. Körülbelül olyasmi, mintha a miniszterelnök úr kedves családjával hátradől a kanapén, és különböző autómárkák reklámanyagát tanulmányozva választanak egy autót, kinéznek az ajánlatok alapján egy Mercedest, és ami megérkezik, az nem egy Mercedes, hanem egy Velorex, egy szakadt Trabant. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Melyik?) Hasonló érzése lehet az embereknek azzal, amit önök csináltak ennek a kormányprogramnak a tekintetében. És az a probléma, hogy ez a parlamentáris demokráciát korrodálja; az, hogy a kormányprogram nincs összefüggésben azokkal az ígéretekkel és azzal a választási programmal, amit meghirdettek.
S még egy szembeötlő dolog van. A miniszterelnök úr az üzleti életből jött, munkatársainak egy nagy része szintén az üzleti életből jött. S ami ebből kirajzolódik, az valójában nem egy kormányzati struktúra, hanem sokkal inkább egy holding felépítése, ahol a miniszterelnök áll a holding élén, a minisztériumok megfelelnek a cég vállalatainak, a miniszterek az ügyvezető igazgatók. Megvan a fejlesztési igazgató, a stratégiai igazgató - ha jól értem, ez Draskovics úr -, és az egész nem egy kormányzati struktúrát mutat, hanem egy holding felépítését. Jó-e Magyarországnak az, ha egy holding vezeti ezt az országot? Mert van egy döntő különbség egy holding és egy kormány között: az, hogy a holding a részvényesek, a befektetők érdekeit képviseli, a kormánynak pedig az ország érdekeit kell képviselnie.
Van egy kedvenc szlogen vagy lózung ebben a programban, ez a szolgáltató állam gondolata és a frazeológiája. Szeretném előrebocsátani, hogy mi, kereszténydemokraták elvileg szemben állunk a túlterjeszkedő állammal, elvileg szemben állunk a bürokrácia burjánzásával. (Gőgös Zoltán: És akkor mi a baj?) De azért, miniszterelnök úr, az államnak nem az az értelme és a célja, hogy kiállítsa a lakcímkártyákat! Az se baj, de van más célja is, van lényegibb és mélyebb értelme is, és ezért fel kell tennünk a kérdést, hogy mi az állam értelme egy nemzet életében. Végső soron egy állam értelme az, hogy a nemzet történelmi önkifejeződése legyen. A magyar állam értelme az, hogy a magyar nemzet életérdekeit intézményesen biztosítsa. Az állam értelme az, hogy megvédje azokat, akik nem tudják megvédeni önmagukat. Ezért van a munkavállalók és a munkaadók között szerepe az államnak, mert különben a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, és ez az értelme a magyar államnak e tekintetben is, hogy a magyar vállalkozókat igenis megvédje a multik erőfölénnyel való visszaélésétől.
Arra kérem önöket, és arra kérem a televízió nézőit is, hogy gondoljanak bele abba, hogy ha - elsősorban az SZDSZ intenciójára - teljesen relativizálják az államnak ezt a szerepét, akkor ugyan ki fogja megvédeni az embereket. Egy biztos: az Óperencián túli részvényeseket aligha fogja érdekelni, hogy mondjuk, mi történik Kovács Pistivel, Mari nénivel vagy Kovács Béla vállalkozásával. Az Óperencián túli részvényeseknek ez az ország se inge, se gatyája. Ezért az állam értelme az, a magyar állam egyik legfontosabb értelme az, hogy a magyar nemzeti érdekeket védje.
És kedves Kuncze Gábor! Ön mint országgyűlési képviselő (Kuncze Gábor nem tartózkodik az ülésteremben. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hol van?), a magyar nemzetnek felelős, az egyetemes magyar nemzetnek térben és időben, nem pedig a multinacionális cégeknek, nem pedig a bankoknak, nem pedig a Világbanknak, hanem az egyetemes magyar nemzetnek. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Kuncze Gábor visszatér az ülésterembe.)
Nehezen, de elismerték, hogy pénzügyi válság van. Új Bokros-csomagok készülődnek, amelyeket nemes egyszerűséggel reformoknak neveztek el. Alapvető különbség van természetesen a reform és a megszorítások között. A reformnak, mint a neve is mutatja, az az értelme, hogy egy intézménynek az olyan megújítása, hogy visszaálljon az eredeti értelme, az emberek szolgálata. Ez nem azonos a megfaragásokkal, nem azonos a megszorításokkal. De ahhoz, hogy a pénzügyi válságon úrrá lehessen az ország, mindenekelőtt tudnunk kell, hogyan áll ez az ország. Az ötpártinak nevezett négypárti találkozón miniszterelnök úr nem válaszolt arra a kérdésemre, hogy adjon számot arról, hogy valóban milyen az ország helyzete, mi a helyzet az államadóssággal, a deficittel, hová lett a felvett tengernyi hitel, hová lettek a privatizációs bevételek. Azt kell mondanom, hogy azt mondani, hogy a nyugdíjasok és a szegények tehetnek erről, mert ők élték ezt fel, ez egész egyszerűen arcátlanság. (Kuncze Gábor: Ki mondta ezt, hazudós?) Az ön miniszterelnöke, kedves Kuncze úr. És az ő nevükben utasítom vissza ezt. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ahhoz, hogy a pénzügyi válságon úrrá lehessen lenni, először meg kell mondani, hogyan áll az ország, mi a valós helyzet, és nem ártana megnevezni a felelősöket sem. Minderre nincs válasz.
A tekintetben is maszatolás folyik, hogy a konkrétumok tekintetében mi a kormányzat elképzelése a privatizáció vonatkozásában. Ilyen mondatok vannak, hogy “folytatjuk a privatizációt”, “a tömegközlekedés piacosítása”, és aztán az abszurditás csúcsa, amikor a honvédelemről szóló részben az van, hogy “a társadalom biztonságát az állami és magán biztonsági szolgáltatók együttes tevékenységével kívánja megvalósítani”. (Szórványos derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) Oda jutottunk, hogy a költségvetési törvényben 7 milliárd forint van arra, hogy működő laktanyákat civil őrző-védő cégekkel őriztessenek. Azokat a laktanyákat, amelyeknek a feladata lenne az ország megvédése. Ezeket őrző-védő kft.-k őrzik, azért, hogy a katona bácsik a sötétben ne féljenek, és jól aludjanak. (Szórványos derültség.) Elképesztő ez a fajta privatizáció! Szeretnék itt emlékeztetni arra, hogy az Európai Unióban többszöröse az állami tulajdon aránya, mint Magyarországon. És még ezt is privatizálni akarják. Ez a jövő nemzedék jövőjének a felélése.
A válságkezelésnek nyilván két területe van. Az egyik az azonnali válságkezelés, a másik pedig a bajok mélyebb gyökereinek a megvizsgálása. A második résszel önök egyáltalán nem foglalkoznak, én ezt is meg fogom tenni.
Az azonnali válságkezelés tekintetében az alapvető kérdés, hogy kik viseljék ezeket a terheket, az elmúlt rossz kormányzás terheit. Mi azt mondjuk, hogy az emberek már nem tudnak több terhet viselni. Nem lehet az, hogy csak az emberekkel, az állampolgárokkal fizettetnek meg mindent! Az elmúlt ciklus nyertesei a bankok és a multinacionális cégek. Arra kérem önt, miniszterelnök úr, hogy kezdjen tárgyalásokat, hogy a bankok és a multinacionális cégek is arányos részt vállaljanak ezekből a terhekből. Nem lehet mindent az emberekre terhelni!
Mondok egy példát. A bankoknak csak 2005-ben 320 milliárd forint tiszta hasznuk volt, elsősorban a lakáshitelezésből következően. Többek között azért, mert a kormány 2002-2005 között elfelejtette a profittartalmat szabályozni. Ezeket a terheket nem lehet megfizettetni azokkal az emberekkel, akik csak lakást szeretnének, akik azért szeretnének egy otthont, hogy a gyerekeiket felnevelhessék. Ezt egyszerűen morálisan nem lehet elvárni tőlük. Ezért alapvető fontosságú, miniszterelnök úr, hogy a bankokkal és a multinacionális cégekkel kezdjen tárgyalást, hogy arányosan ők is részt vállaljanak ezekből a terhekből. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
(11.30)
De mindennek, az egész problémahalmaznak van egy mélyebb oka, mélyebb rétege is. A bajok gyökereit is számba kell venni. Gazdasági tekintetben, noha azt írják, hogy szociális piacgazdaságot akarnak, valójában egy neoliberális gazdaságpolitikát folytatnak. Ennek megvannak a gazdasági következményei és a társadalomszerkezeti következményei is. Magyarország már nem úgy néz ki, mint egy európai ország társadalomszerkezet tekintetében, ahol erős középrétegekre épül a társadalom, hanem egyre inkább egy dél-amerikai típusú társadalom szerkezetét mutatja: fönn egy korlátlan anyagi lehetőségű elit, lent pedig az egyre inkább leszakadó szegény rétegek tömege. Ez Dél-Amerika társadalomszerkezete és nem Európáé.
A másik kérdés, és azt gondolom, ez a legfontosabb, valóban az, hogy demográfiai katasztrófa felé tántorog az ország. Miniszterelnök úr, erre nem válasz az, hogy akkor a fiatalok menjenek Nyugatra, és nem válasz az, hogy majd jöjjenek ide a kínaiak. Erre egyetlenegy válasz van, hogy olyan családtámogatást kell felépíteni, ami lehetővé teszi, hogy magyar gyerekek szülessenek, magyar kultúrában, magyar nyelvben, ebben az országban felnőve. Ennek pedig a lehetősége, és a Kereszténydemokrata Néppártnak ez a javaslata, hogy francia mintára tegyük lehetővé a családi adózás választhatóságát. Franciaországban ezzel a szisztémával megváltoztatták a demográfiai trendet, és egy fogyó, pusztuló, csökkenő országból egy népesedő, erősödő Franciaország jött létre. Egyszerűen nem igazságos az, hogy ugyanúgy adózik az az ember, aki önmagáról gondoskodik, mint az, aki eltartja a családját, gyermekeit, idős szüleit. Nem igazságos az, hogy csak azt vegyék figyelembe, hogy mekkora valakinek a jövedelme. Azt is figyelembe kell venni, hogy hány másik embert tart el ebből a jövedelemből.
És meg kell mondanom, hogy a válságokokba súlyosan belejátszik a morális értékvesztés kérdése. Tudom, hogy ez sokak számára már-már metafizikai dolognak tűnik. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) De nem így van! Közgazdászok is azt mondják, hogy a gazdaság működőképességét veszélyezteti, ha morális válság van egy országban. És itt kell különös fájdalommal azt mondanom, hogy ebben, miniszterelnök úr, az ön koalíciós partnere jár az élen. Amikor a kormányprogram például arról beszél, hogy drogmegelőzésre és a drogos betegek kezelésére milyen intézkedéseket kell tenni, akkor az SZDSZ Új Generációja drogliberalizálást követel és az enyhébb drogok legalizálását kendermagos felvonulások alkalmával. Ez az a morális értékválság, ami az összes többi válságjelenség mögött van. Azért tehát, hogy az ország kilábaljon a mostani válságból, nem lehet pusztán csak a pénzügytechnikai kérdésekre koncentrálni, hanem a dolgok mögé kell nézni. A morális válsággal és elsősorban a demográfiai kérdésekkel is foglalkoznunk kell.
Egyetlenegy mondatot szeretnék idézni a kormányprogramból. Ez található benne: “A köztársaság választott, felelős vezetőiként 10 millió magyar polgár nevében, 15 millió érdekében kívánunk kormányozni.” Derék mondat, helyes mondat, önmagában igaz mondat. (Közbeszólások.) Ezt egyetlen ember nem mondhatná; december 5-e után, miniszterelnök úr, ön ezt a mondatot nem írhatta volna le. (Taps az ellenzéki oldalon.) Miniszterelnök úr szeret abban a szerepben tetszelegni, hogy ő a bátor ember. Ha miniszterelnök úr olyan bátor, akkor jöjjön el egyszer Csíksomlyóra (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Hagyd abba, amíg nem figyel oda!), mint magyar ember a magyar emberek közé. Jöjjön el úgy, amikor nem egy luxusautó hűvösében üldögél, nem román protokollosoktól körülvéve és testőrök gyűrűjében, hanem jöjjön el úgy, ahogy mi elmegyünk, magyar emberként a magyar emberek közé. (Folyamatos zaj, közbeszólások.) És akkor nézzen azoknak az embereknek a szemébe! Azoknak az embereknek a szemébe nézzen, és akkor beszéljen szívre tett kézzel felelős hazafiságról meg patriotizmusról! (Közbeszólás az MSZP soraiból. - Taps az ellenzéki oldalon.)
Tisztelt Ház! Időt szeretnék spórolni kereszténydemokrata képviselőtársaim számára, ezért a szakkérdések tekintetében KDNP-s barátaim fogják kifejteni a szakkérdésekben a KDNP álláspontját. Összefoglalóan azt szeretném leszögezni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt az egyedüli történelmi pártként van ebben az Országgyűlésben. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Hatvankét év szellemi… (Az MSZP sorai felé:) Önök is történelmi pártnak tekintik magukat, kedves szocialista barátaim? (Derültség és taps az ellenzéki oldalon.) Hatvankét év szellemi és morális öröksége kötelez és jogosít fel minket arra, hogy a programunkat ellenzéki szerepből is - mint az Országgyűlés harmadik legnagyobb pártja -, markáns módon képviseljük. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem is indult a választásokon.)
Ez a programunk két alapvető pilléren nyugszik. Az egyik a történelemben kipróbált értékek védelme, a családok támogatása, a nemzeti identitás megerősítése, az egyház szabadságának biztosítása. A másik pillér legalább ilyen fontos és ugyanilyen hangsúlyos: ez a szociális igazságosság gondolata.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
