ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A napirend utáni hozzászólása címe alapján nagy várakozásokkal néztem az elé az esélyegyenlőségről szóló vita elé, amely ma valószínűleg az oktatásügy legfontosabb vitája. Képviselő úr, sajnos csalódást keltett a hozzászólásával, már csak azért is, mert az esélyegyenlőség kérdését az ötperces hozzászólásból mindössze egy percben érintette, és egyébként a hozzászólás többi idejét a pedagógusok munkaidő-nyilvántartásának szintén lényeges és fontos, ám ide nem tartozó kérdésével töltötte. De hát kezdjük akkor ezzel!
A képviselő úr szemére veti a kormánynak, hogy nem egyeztet a szakszervezetekkel, ám amikor a szakszervezetekkel egyeztetve egy könnyítést vezetünk be a munkaidő adminisztrálásában - ugye ez történt a kormányrendelet-módosítással -, akkor meg azt mondja, hogy megijedtünk, megszaladtunk, elfutottunk az Alkotmánybíróság elől, és egyébként is micsoda gondot okozunk azzal, hogy aki már beírta az szmsz-be, annak most benne van, pedig nem is lenne kötelező. De hát, képviselő úr, én meg azt gondolom, hogy ha valami rossz, és ezt jelzik a partnereink, akkor az a minimum, hogy megbeszéljük velük, megegyezünk velük, és azt végrehajtjuk. Ez történt ebben az esetben. Azért könnyítettünk az iskolai munkaidő-adminisztráció terhein, mert úgy ítéltük meg, egyeztetve a szakszervezetekkel, mert azzal a szakszervezettel, amely akar tárgyalni, azzal mi szívesen tárgyalunk, tehát velük egyeztetve ebben maradtunk. Ezt végrehajtottuk.
A képviselő úr felveti a kéthavi időkeret kiszámításával kapcsolatos anomáliákat. A képviselő úr figyelmét talán elkerülte, de az Országgyűlés egy héttel ezelőtt szavazott erről a kérdésről. Módosította ebben az ügyben a közoktatási törvényt. Sajnálom, hogy a képviselő úr ezt a módosítást nem szavazta meg. Tehát nem támogatta azt, hogy megszűnjön az ön által is jelzett probléma. (Babák Mihály: Skandalum!)
Tisztelt Képviselő Úr! Ugyanakkor beszéljünk a lényeges kérdésről, az oktatási esélyegyenlőségről is. Hol tűnt el az oktatásban az esélyegyenlőség? A képviselő úr azt gondolja, hogy egyébként az idei költségvetés miatt vannak problémák az esélyegyenlőséggel a közoktatásban? Akkor a képviselő úr sajnos nem ismeri a közoktatás tényeit, nem ismeri azt, hogy például az önök kormányzása alatt elkészült PISA-vizsgálat milyen különbségeket állapított meg a közoktatásban. Nem ismeri azt az adatot, hogy az Orbán-kormány idején egyébként nyolcszor nagyobb esélye volt (Babák Mihály: Öt éve kormányoznak!) egy nagyvárosi értelmiségi családból származó gyereknek arra, hogy bejusson egy elit felsőoktatási intézménybe, mint egy faluról jövő gyereknek.
Hol volt az oktatási egyenlőség? Képviselő úr, ez nem egy könnyű… (Babák Mihály: Negyven évre kell visszamenni!) Igaza van a közbekiabáló Babák képviselő úrnak (Babák Mihály: Ugye?), ez bizony a negyven évnek meg a rendszerváltás időszakának a következménye. Közös feladatunk, hogy ezt kijavítsuk és megoldjuk. Közös feladatunk az, hogy erre megoldásokat találjunk. Mi, képviselő úr, elkezdtük, szemben önökkel. Mi hozzáláttunk az előző ciklusban, és folytatjuk ebben a ciklusban.
Néhány elemet hadd emeljek ki! 700 ezer gyerek kap ingyenes tankönyvet. Az önök idejében állami döntéssel, törvény alapján egyetlen gyerek se kapott. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) 20 ezer gyerek vesz részt az Útravaló-programban. Folytattuk az önök által elkezdett Arany János-programot, és ma kétszer annyi diák vesz benne részt, mint az önök idejében. És képviselő úr, bizony felléptünk a közoktatási törvényben is a szegregáció, a megkülönböztetés, a szétszakadó iskolarendszerrel szemben. (Koszorús László: Utazási kedvezmény? Tandíj?)
A képviselő urak kedvesen közbekiabálják, hogy mi a helyzet például a tandíjjal, mi a helyzet a hallgatók juttatásaival. (Koszorús László: Így van!) Azt a rendszert, amely szétkente ezt a támogatást, és nem tett érdemi különbséget sem tanulmányi eredmény, sem szociális helyzet alapján, felváltjuk egy olyan rendszerrel, képviselő urak, amelyben több támogatást kap, jobb helyzetbe kerül az a diák, aki jobban tanul, és több támogatást kap az a diák, aki jobban rászorul. Ez szolgálja az esélyegyenlőséget, ez szolgálja azt, hogy jobb esélyhez jussanak a tehetséges, de hátrányos helyzetű rászoruló gyermekek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ha bekerül az egyetemre.) Nem véletlenül, képviselő úr, hogy a tisztelt bekiabáló képviselő urakkal szemben a tegnapi napon ezt az alapelvet, ezt a logikát mind az oktatók, mind a hallgatók képviselői támogatták a felsőoktatási kerekasztalban. (Domokos László: Egyedül maradtál!) De, képviselő úr, van még bizony feladatunk, igaza van! Még sokkal többet kell tennünk az esélyegyenlőségért.
Éppen ezért azt kérem önöktől, azt kérem az ellenzéktől is, hogy legyenek ebben partnerek. A következő évet, a 2007. évet tegyük egy olyan évvé, amikor komoly, fontos döntéseket hozunk a közoktatási esélyegyenlőség érdekében, amikor merünk szembeszállni azokkal a bekövesedett tabukkal, amelyek ma a közoktatásban és a felsőoktatásban bizony gyakran nem az esélyteremtést, hanem az esélykülönbség-teremtést szolgálják, amelyek nem több lehetőséget adnak a hátrányos helyzetű gyerekeknek, hanem kizárják őket a lehetőségekből. Ha ez így lesz, akkor azt gondolom, hogy sikeres lehet ez az év mindannyiunk és az ország számára is. (Koszorús László: Hol élsz?)
Végül engedjék meg, képviselő urak és tisztelt Ház, hogy megköszönjem az Országgyűlés apparátusának, a Ház dolgozóinak azt a munkát, amellyel ebben az évben segítették azt, hogy értelmes vita, érdemi vita is folyhasson ebben a Házban. Köszönöm szépen.
Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok mindannyiuknak! (Az MSZP-frakció jelen lévő képviselője tapsol. - Koszorús László: Vastaps!)
