JAKAB ISTVÁN
JAKAB ISTVÁN
JAKAB ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A XXI. századi erdőtörvény megalkotása valóban időszerű kérdés, hisz egy olyan időszakban vagyunk, amikor már a tulajdonrendezés az erdő vonatkozásában gyakorlatilag befejeződött, az erdő használatára vonatkozóan érdemi szabályok kialakítására van szükség.
Amikor a törvénytervezet előkészítése során a vitákba bekapcsolódtunk, akkor érzékelhető volt, hogy több oldalról igen komoly indulatok keletkeznek, de ez nem véletlen. Hisz az a korábban elsősorban az állami erdőkre vonatkozó szabályrendszer átalakításra kellett hogy kerüljön, megjelent egy nagyon jelentős magán-erdőgazdálkodói kör, akiknek az érdekeit nem lehetett szem elől téveszteni. Ez a munka, ez a törvényalkotói munka igen hosszú időn keresztül zajlott, több mint két esztendőt vett igénybe, és gyakorlatilag ez a két esztendő megítélésünk szerint, még mindig érzékelve a vitákat, nem volt igazán elegendő ahhoz, hogy az egyes feszültségpontokban megoldást eredményezzen.
Jelen pillanatban egy gazdasági válság közepette, a piaci válság közepette, egy átrendeződési folyamat közepén igen nehéz helyzetben vagyunk akkor, amikor ezt a törvénytervezetet lehetőleg valamennyi szereplő számára el akarjuk úgy fogadni, fogadtatni, hogy ez hosszú távon megoldást jelentsen. Nemrég az egyik kelet-magyarországi egyeztetésen mondta el az egyik erdész barátunk, hogy ez a törvény nem lehet négyéves ciklusokhoz igazodó törvény, hisz az erdőnél egy vágásforduló még az akácnál is legfeljebb 30 esztendő, de a tölgynél a 100-at is meghaladja. Tehát felelősen kell gondolkodni, hosszú távra hatóan kell gondolkodni, és úgy a használatot, az erdőgazdálkodást, mint a tulajdonnal való gazdálkodást nagyon körültekintően kell figyelembe venni. Különösen az állami erdők esetében fontos, hogy nagyon alaposan gondoljuk végig, hogy milyen lehetőségeink vannak, különösen az uniós viszonyok között.
Évekkel ezelőtt, az új erdőtörvény tervezésekor három fő elvről hallottunk: a törvényi és a kapcsolódó szabályozásban meglévő kiskapuk kiküszöbölése; a hatóságot terhelő adminisztrációnak a megváltozott intézményi rendszerhez történő igazítása, az erdészeti hatósági munkát és az erdőgazdálkodást is terhelő bürokrácia mérséklése; az erdőtervezési munkafolyamatok, az erdőgazdálkodási munkafeladatok és a hatósági munkafolyamatok közötti átfedések kiküszöbölése, elkülönítése.
A törvénytervezet álláspontunk szerint túl sok fejezetből és túl sok paragrafusból áll, túl hosszú, ebből következőleg alkalmazása mind a gazdálkodóknak, mind a hatóságoknak bonyolult és nehézkes. A törvény 15. §-a szerint erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság által vezetett erdőgazdálkodói nyilvántartásban szereplő tulajdonos vagy jogszerű használó; a 91. § szerint pedig az erdőgazdálkodó erdőgazdálkodási tevékenysége szakszerűségének biztosítása érdekében jogosult erdészeti személyzetet köteles alkalmazni, kivéve, ha az erdőgazdálkodó szerepel a jogosult erdészeti szakszemélyzeti névjegyzékben. Ez azt jelenti, hogy minden erdőtulajdonosnak alkalmaznia kell egy arra jogosult erdészeti szakembert, vagy egy olyan társasággal kell megállapodnia, ahol megbizonyosodott arról, hogy arra jogosult erdészeti szakembert alkalmaznak a szerződés teljes fennállása alatt.
Ehhez kapcsolódik, hogy jóllehet a törvénytervezet a tradíciókra is alapul, az elmúlt közel húsz évben kialakult erdőgazdálkodói struktúrát, szervezeti formákat, mint a közös megbízott vagy az erdőbirtokossági társulat, meg sem említ a tervezet, sőt átmenetet sem mutat, hogy hogyan lehet vagy kell szerkezetet váltani és áttérni a jogosult erdészeti szakszemélyzet alkalmazására, mi az elvárás, mi a kívánatos. Megint létrejön egy új és egy régi struktúra, amelyet közvetett szabályozókkal fognak átalakítani, megszüntetni vagy feszültséget okozva fenntartani.
Ezt a speciális szakmai törvényt a végrehajtási rendelet ismerete nélkül tárgyalni álláspontunk szerint kockázatos. A törvénytervezet igen nagyvonalúan kezeli az erdőfelújítási biztosíték nyújtásának szükségességét. Álláspontunk szerint az erdőfelújítási biztosíték garanciát ad a tulajdonosoknak. Nem egy alkalommal fordult elő az előző időszakokban, hogy megfelelő garancia nélkül az erdőgazdálkodó, amikor már az erdőt levágta, azt követően csődöt jelentett, és az erdőfelújításra semmilyen garancia nem volt.
Az állami erdőtulajdon több ponton is megjelenik a tervezetben, azonban az állami erdőgazdaságok említésre sem kerülnek - no nem név és darabszámra gondolunk itt -, jóllehet az erdőterület tartós állami tulajdonban tartása mellett a másik sarkalatos pont az erdőgazdaságok tulajdonviszonya lehet, ami az állami vagyonról szóló törvényben megjelenik, tehát az erdőtörvényben való megjelenítés további biztosítékot és egyértelműsítést jelentene. A törvénytervezet azt sugallja, hogy liberalizálni kell az állami erdőterületek ügyét. Míg a vagyontörvény kimondja, hogy az erdészeti zártkörű részvénytársaságoknak tartós állami tulajdonban kell maradniuk, addig sem a vagyontörvény, sem az erdőtörvény nem rendelkezik az állami tulajdonú erdőterületek kezelésének kérdéséről. Indokoltnak tartjuk, hogy a törvénytervezet rendelkezzen az állami erdőterületek használhatóságáról oly módon, hogy az állami erdőterületet csak százszázalékos állami tulajdonban lévő erdőgazdaság vagy önkormányzat, illetve annak százszázalékos tulajdonában lévő gazdasági társaság kezelhesse.
(10.20)
A közvetlenül vagy közvetve állami forrásból épített vagy felújított vadászházak, vadászkastélyok és hozzájuk tartozó létesítmények, utak piaci értéken számolva is jelentős vagyontömegeket jelentenek, amelyek ma az erdőkhöz tartoznak. Ezeknek nagy része sem az erdőgazdaságoknál, sem a vagyonkezelőnél értékükön nincs nyilvántartva, legtöbbször még önálló helyrajzi számon sincs feltüntetve, illetve esetenként előfordul, hogy sehol sem szerepel. Ezen ingatlanok nyilvántartásba-vételi kötelezettségét és állami tulajdonban tartási kötelezettségét ezen törvénytervezetben kell előírni. Az erdőhöz szorosan kapcsolódó vagyonelemek megóvásának jelenleg ez az egyetlen megoldása álláspontunk szerint.
Egyes esetekben az erdészeti hatósági feladatok tekintetében végtelenül részletes, míg más területeken, például az állami erdőkre vonatkozó szabályok tekintetében nagyon felületes a tervezet. Nem sikerült álláspontunk szerint szétválasztani a gazdálkodás szabályozását és a hatósági feladatok szabályozását teljeskörűen. A célokkal ellentétben nem vállalták fel azt a döntést, hogy az erdészeti hatóság évek óta adott erőforrásait, illetve kapacitásainak várható változásait következetesen figyelembe véve határozzák meg a hatóságra kirótt feladatokat, hanem ismét egy szakmai alapú, de túlszabályozott rendszert kívánnak továbbvinni, amelynek fenntartásához, ellátásához nincs meg a megfelelő méretű, létszámú, erőforrású hatósági szervezet. Ezen a területen további változtatásokra van szükség a tervezetben, amelyet nyilván a módosító indítványokkal kívánunk majd pótolni.
A benyújtott törvénytervezet a hatóságot úgy kívánja tehermentesíteni, hogy feladatait gyakorlatilag a régi szerkezetben hagyva, szűkös erőforrásait az adminisztratív feladatok ellátására kívánja felhasználni, mialatt a tényleges erdőgazdálkodást egyre távolabbról szemlélik. A hatóságra hárított feladatokon jól látszik, hogy olyan mértékűek, hogy annak feldolgozásában a hatóság továbbra is verseny fut az idővel, határidőre teljesíteni szinte lehetetlen a feladatokat.
A határidő elmulasztása pedig az erdőgazdálkodót már fel is jogosítja a nem engedélyezett, de bejelentett munkák elvégzésére. A gazdálkodás minősége alapvetően a gazdálkodó jó szándékára és nem a pontos keretekre, törvényi előírásokra van alapozva. Felvetődik kérdésként, mi indokolja, hogy az erdészeti hatóság a hatósági feladatai közben gyakorlatilag továbbra is tervezhet, dönt, engedélyez, ezeket ellenőrzi, majd szükség esetén bírságol, azaz a gazdálkodó helyett hoz döntéseket, amit hatósági szerepkörében kér számon.
A védett, a védelemre tervezett vagy a Natura-hálózattal érintett erdőterületek kijelölése, az azokon történő gazdálkodás feltételei, a gazdálkodás korlátozása és annak kompenzációja csak igen szűkszavúan, érintőlegesen, nyitottan került a tervezetbe, jóllehet, igen komoly, több mint 500 ezer hektár területről beszélünk. Mi és ki fogja garantálni, szabályozni az ezeken a területeken folyó szakszerű erdőgazdálkodást, ha nem az erdőtörvény? Az állami tulajdonú erdőgazdaságok, az állami erdőkezelés nem maradhatna ennyire nyitott részletkérdés, illetve nem célszerű továbbra is az erdészeti hatóságra hárítani az erdőgazdálkodó feladatait.
A tervezet nem egy klasszikus kerettörvény, egyes szakmai, hatósági kérdéseket túlzottan kibont, másokat - gazdasági, gazdálkodási, egyéb szakhatóságok ügyét - elnagyoltan kezeli, ezzel félreértésekre, félremagyarázásokra, téves gyakorlat kialakítására is lehetőséget teremt. Ezeken a területeken frakciónk módosító javaslatokat kíván benyújtani.
Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan területet szeretnék még érinteni, ami, azt gondolom, napjainkban, a jelenlegi közbiztonsági viszonyok között valamennyi magyar állampolgárt érint, különösen igaz ez az erdőgazdálkodókra. A törvény rendelkezik az erdővédelmi szolgálat létesítéséről. Ez tulajdonképpen egy új szervezet lenne, amelyik kifejezetten az erdők védelmét, a falopások megakadályozását kívánja biztosítani.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon, ha megnézzük a különböző, a vidéken élő gazdálkodók biztonságát, a természet védelmét biztosító szervezetek számát, akkor azt látjuk, hogy lassan már a tízet is eléri. Létre akarunk hozni most egy új szervezetet, vagy létre akar a tervezet hozni egy új szervezetet, holott gyakorlatilag már, ha megnézzük részletesen, van egy mezőőri szolgálatunk, az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódóan van egy vadőri szolgálat, vagy vannak vadőrök, tehát egy fegyveres szolgálat, ha úgy tetszik, van természetvédelmi szolgálat, vannak halőrök, vannak polgárőrök, és sorolhatnám.
Az a meggyőződésünk, hogy egy új törvénytervezet vitája kapcsán nem lehet a kérdést megkerülni, igenis célszerű lenne végiggondolni azt a lehetőséget, hogy - tekintettel arra, hogy a jelenlegi közbiztonsági helyzetünk mennyire aggasztó - létre kellene hozni valóban egy megfelelő pénzügyi forrással megtámogatott, megfelelő szakmai szabályok szerint működő, ha úgy tetszik, mezőrendőrséget, vagy bárminek lehet nevezni, egyetlen olyan szervezetet, amelyik vidéken a gazdálkodók számára megfelelő biztonságot jelenthet. És itt szeretném idézőjelbe téve egy kicsit kibontani ezt a kérdést.
Azért a biztonságot említettem először, mert ma már, ha egy erdőtulajdonos, ha kimegy az erdőre, és látja, hogy lopják a fát, legfeljebb köszön vagy elfordul, nehogy ő fizikailag is elszenvedje ezt a találkozást. Tehát még a testi épségét sem lehet garantálni, ha szóvá teszi, hogy miért lopják a fát. Tehát úgy gondoljuk, hogy kellő eréllyel, kellő súllyal, kellő olyan felszereltséggel és szervezettséggel rendelkező mezőrendőrségre van szükség, amelyik garantálja, hogy a falopások megszűnnek, ami garantálja az erdő biztonságát.
Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a bizottsági vitában is és a kisebbségi vélemény kapcsán is, amely e Ház falai között elhangzott, egyértelművé tette, hogy a XXI. századi erdőtörvény megalkotása indokolt. Részt vettünk a szakmai egyeztetéseken, az utolsó pontban a biztonságot azért hangsúlyoztam ennyire, mert tíz megszólaló közül, amikor az erdőtörvény vitájáról, a törvénytervezet vitájáról szó volt, nyolcan vagy kilencen a biztonságot említették, és csak ezután következtek a szakmai szempontok.
(10.30)
Pontosan ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója csak jelentős módosításokkal tudja a törvényt támogatni, tehát a mi álláspontunk attól függ, hogy módosító javaslatainkat a kormány milyen mértékben fogadja el.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
