VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az új erdőtörvényt az ez évi agrártémájú jogalkotás egyik legfontosabb elemének tartjuk. A törvény a hazai erdősültségi adatokat figyelembe véve az összes terület 20 százalékát érinti közvetlenül. Ugyanakkor a törvényt természetvédelmi szempontból is az év talán egyik legfontosabb jogszabályának gondoljuk, sőt figyelembe véve az erdők szerepét a klímavédelemben, a szén-dioxid-megkötésben, a megújuló energiahasznosításban, továbbá a szén-dioxid-kereskedelemben, ahol sokmilliárdos, többmilliárdos évi bevételt hozhatnak, elmondhatjuk, hogy a jogszabály klímavédelmi és energiapolitikai szempontból sem mellékes, fontos tényezőnek tekinthető. És sorolhatjuk még a társadalmi, turisztikai, rekreációs, egészségügyi, sport-, oktatási, szociális és egyéb gazdasági, vadgazdálkodási, vízgazdálkodási szempontokat, amelyek szintén nem mellékesek.
Ha a törvény szövegét és indoklását nézzük, egyértelműen elmondható, hogy e komplex megközelítés visszaköszön a tervezetben. Nyelvezetében, szóhasználatában kimondottan korszerű, progresszív, a természet-, környezet- és klímavédelem szempontjait pontosan hivatkozza a szöveg. A tartalom vonatkozásában azonban már nem ilyen egyértelműen pozitív a megítélésünk.
Mielőtt azonban rátérnénk a részletekre, épp a komplexitás, a széles körű hatások miatt szót kell ejtenünk a törvény előkészítésének kérdéséről is. Könnyű poén az előkészítést kritizálni, bizonyosan nincs, nem lehet olyan körültekintő eljárás, ahol minden tökéletes lenne, ahol nem fogalmazható meg kritika. E törvény kapcsán azonban valóban megfogalmazhatók kritikák, no nem feltétlenül az egyeztetés hiányáról, hisz valóban nagyon sok egyeztetés történt, hanem a tartalmi észrevételek figyelembevételéről, arról, hogy mennyiben épültek be ezek az észrevételek a tervezetbe. Ennek adnak hangot többek között például a természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, amikor azt kifogásolják - például az Országos Környezetvédelmi Tanács -, hogy nem alakult ki kellő konszenzus a tartalmi szabályozás mögött, ennek ellenére mégis beterjesztette a kormány a javaslatot.
Az agrártárca és a zöldtárca szakértőinek mindannyiunk által ismert véleménykülönbsége ma is kitapintható. A szakmai konszenzus kihordása helyett a viták eldöntését a politikára bízni szerintünk előkészítési hiba, hiányosság, még akkor is, ha a kormány választott, és láthatóan az erdőgazdálkodás szempontjait a természetvédelem elé sorolta.
Végigtanulmányozva a tervezetet csak erősödik az a véleményünk, hogy a tárcák versenyében, vitájában, dominanciájának kérdésében szinte majd’ minden esetben a gazdálkodás, a termelés, vagyis az agrártárca szempontjai érvényesülnek a környezet- és természetvédelmi szempontokkal szemben. Ezen szerintünk változtatni kell, de nem úgy, hogy megfordítjuk az arányokat, hanem egy egészséges kompromisszum létrehozásával. A tervezet a kompromisszumban legfeljebb odáig jut el, hogy a szöveg szintjén aktív természetvédő, a szabályozásban azonban nem ad érdemi garanciákat. Vita ne essék, mi is fontosnak tartjuk a gazdálkodás szempontjainak érvényesítését, mi is fontosnak tartjuk a szakszerű erdőkezelés kikényszerítését, sőt fontosnak tartjuk a szakszerű erdőgazdálkodásból realizálható fahasználati arány növekedését is, de csak ott, ahol ennek helye van, vagyis egyértelműen a gazdasági rendeltetésű területeken.
Ezzel szemben a természet közeli eljárásokat preferáljuk a bármilyen formában védett vagy védendő értékek esetén, legyen szó kimondott védelemről, védelmi területről vagy Natura-területekről. Ez utóbbi területek esetében keveselljük a garanciákat. Mindez nem jelenti azt, hogy nem látnánk azokat a nagyon fontos előrelépéseket, amiket ez a törvénytervezet tartalmaz. Ilyen például a természetességi állapot megőrzésének kérdése, amiről a tervezet kimondja, hogy az országos erdőállomány-adattárban rögzített egyes erdőrészletekre vonatkozó természetességi állapot nem romolhat. Ez fontos szabály.
Egyértelmű előrelépést érzékelünk a haszonvétel- és üzemmód-szabályozásban, a szanáló és átmeneti üzemmódok érzékelhető előtérbe állításában vagy a végfelhasználás módozatai között a tarvágások szerepének csökkentésében, a felújító vágás erősítésében, a tarvágásokhoz kapcsolódó erdőfelújítási biztosítékok rendszerének kidolgozásában és rögzítésében. Ezek a szemléleti változások már az adatok szintjén is realizálandók, a törvény ezeket erősíti, vagyis ez a folyamat jó irányban tovább alakulhat.
Továbbra is progresszívnek tartjuk az erdő hármas funkciójához kötődő elsődleges rendeltetés meghatározását. A ’96-os törvényhez képest beléptetett módosítások, pontosítások megítélésünk szerint jók.
A természet- és környezetvédelem szempontjából fontos hivatkozás a 22. § azon állítása, amely szerint a védelmi rendeltetésű erdő különleges kezelést igényel, ahol az erdőgazdálkodás gazdasági funkciója nem vagy csak korlátozottan érvényesülhet. Az ördög azonban a részletekben van, és azonnal felvetődik a kérdés, hogy mi garantálja e különleges kezelést és a gazdasági funkciók korlátozott érvényesülését. Ehhez az üzemmód-szabályozás adja a következő támpontot, ami az erdőfelújítási eljárások és a fakitermelés módjai között rögzíti többek között a faanyagtermelést nem szolgáló kategóriát, a hagyományos vágási és védett erdőkben szerencsére egyre nagyobb szerepet betöltő, de tovább növelendő szálaló és átalakító üzemmódok mellett. Ha összeadjuk a faanyagtermelést nem szolgáló kategória területét Magyarországon a szálaló és az átalakuló üzemmódú területekkel, lényegesen kisebb területet fogunk kapni, mint amennyi a valóban szoros védelemre számot tartó területek aránya Magyarországon. Az üzemmód meghatározása ugyanis végső soron - miként az elsődleges funkció rögzítése is - az erdészeti hatóság hatáskörében van.
A védett területek esetében a felelős szerv csupán kezdeményezheti az üzemmód megváltoztatását, miként az elsődleges funkció közérdekből történő megváltoztatását is, vagyis például a védetté nyilvánítást. Ez esetekben jogos és indokolt a törvényben rögzített kártalanítási előírás, ennek részletei azonban valóban nem derülnek ki a tervezetből, pedig nagyon fontos szabályok és az érdekeltség szempontjából nélkülözhetetlenek. A Natura területek kijelölésével kapcsolatban láttuk ennek a negatív következményeit, ott sem elsősorban az a baj, hogy túl sok területet jelöltek ki, vagy nem azokat, amiket ki kellett volna jelölni, hanem az, hogy nem kapcsolódott a szükséges termelésmódosuláshoz megfelelő kompenzációs rendszer a kijelöléskor. Egyszerűen tarthatatlannak gondoljuk, hogy az adattárban még ma sincs rögzítve minden Natura-terület besorolása. Az ezzel kapcsolatos egyeztetéseket látjuk, az előrelépést azonban keveselljük.
A hazai szabályozás legfontosabb kulcseleme a törvénytervezet szerint a tervezési és engedélyezési eljárások, azon belül is a körzeti erdőterv elfogadása. Önmagában a tízéves körzeti erdőtervvel, az annak szabályozási keretet adó erdőtervrendelettel, az adattárral és az erdőgazdálkodási tevékenység bejelentési, engedélyeztetési rendszerével egyetértünk. Ki kell azonban mondanunk, hogy az erdősültség mértéke, az erdőállományok minősége, az élőfakészlet alakulása, a haszonvétel módozatai és volumene, vagyis például az elsődleges funkciók, közöttük a védelmi rendeltetés érvényesülése, végeredményben tehát a hazai erdők sorsa, annak minden gazdasági, társadalmi, környezeti és természeti következményeivel együtt ezen múlik, vagyis a körzeti erdőterveken, azok betartatásán, betartásán.
A körzeti erdőtervek készítésének egyik kulcseleme az országos szintű kimenet vagy eredmény kérdése, vagyis az országos érdek érvényesülése és az egyes körzeti tervek közötti összhang megteremtése. A törvénytervezet szerint ezt az agrárminiszter által kijelölt erdőtervrendelet biztosítja. Az erdőtervrendelet tartalmi elemeit rögzítő 29. § (1) bekezdésében fogalmazottak azonban megijesztenek bennünket e tekintetben, ugyanis ott általános tervezési alapelvek, tartalmi elemek és az egyes konkrét körzetekre vonatkozó szabályozási elemek együtt jelennek meg.
(10.40)
Ráadásul e jogszabály fogja rögzíteni az állami tulajdonban lévő erdőkre és a nem gazdasági rendeltetésű, közöttük védelmi funkciójú erdőkre vonatkozó szabályokat is. A felhatalmazó rendelkezések 106. § (3), (4) bekezdése ad jogot a természet és környezet védelméért felelős miniszternek, hogy a védett természeti területen lévő erdők vonatkozásában beleszóljon a keretszabályok alkotásába, például az erdőgazdálkodási tevékenység, bejelentés, engedélyezés ügyében, vagy a körzeti erdőtervek szabályrendszerének alakításában. Természeti jellegű védelmi funkciók azonban sokkal tágabb kategóriát jelentenek, mint a védett területen lévő erdő kategóriája, nem is beszélve a Natura-területekről. Az arányokat nem akarom elmondani, mindenki által ismertek.
Szerintünk az országos érdek rögzítését és a körzeti tervek összehangolását el kell választani az eljárás részleteit, szabályait rögzítő erdőtervrendelettől, az előbbiek ugyanis szerintünk nemzeti ügyet jelentenek, és nem tartozhatnak egy tárca kompetenciakörébe. Szélesebb egyeztetésekkel társadalmi konszenzust és szakmai konszenzust kívánnak.
A törvény további részletszabályait az erdőtelepítés, fásítás, erdőfelújítás, erdőszerkezet-átalakítás, a károsító hatások elleni védelem ügyében fontosnak és jónak tartjuk. Egyetértünk az illegális fakitermelés és szervezett falopások elleni fellépést erősítő intézkedésekkel, a hatóság megerősítésével. Egyetértünk az erdővédelmi szolgálat létrehozásával is. Úgy gondoljuk, hogy a különböző hatáskörrel a területen dolgozó szervezetek összhangját meg lehet teremteni a szervezetek együttműködésével is, ehhez nem kell külön irányítás, külön szervezetet létrehozni, ugyanakkor az összehangolást, az együttműködést kimondottan fontosnak tartjuk az információáramlás, az egymás területén érzékelhető zavarokhoz kötődő tájékoztatás, vagyis a közös védelem, az együttműködő védelem ügyében. Szintén egyetértünk az országos erdőtanács felállításával, miként a jogszabálytervezetben megjelenő szándékkal az állami erdővagyon megőrzésére, védelmére.
Összességében tehát nagyon sok előremutató, pozitív változást hordoz a javaslat. Előrelépésnek nevezzük az erdővel kapcsolatos tevékenységek tervszerűségét biztosító szabályokat. Fontosnak, kimondottan fontosnak tartjuk az ehhez is kötődő adminisztratív, bürokratikus terhek érdemi csökkentését. Ez a gazdálkodókat, a tevékenységet folytatókat valóban segíti. Ennek mentén azonban a természetvédelmi szempontok háttérbe szorulása is érzékelhető, az ez irányú operatív beavatkozások esélye csökken, a körzeti erdőtervek készítésének folyamatában és a végrehajtás ellenőrzésében a természetvédelemmel foglalkozó hatóságok szerepét megítélésünk szerint bizonyosan erősíteni kell.
Ha ez megtörténik, akkor válhat számunkra végeredményben támogathatóvá, elfogadhatóvá a javaslat, amely a kritikus kérdéskörökön túl valóban fontos, előremutató, szerintünk is szükséges, és ezért az előremutató elemeket mindenképpen támogatjuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
