BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem kell a nemzeti vízvagyont privatizálni, értékesíteni ahhoz, hogy a nemzeti érdekektől és a lakossági érdekek figyelembevételétől eltérő gazdasági és politikai szempontok érvényesüljenek az ivóvízellátásban.
Mindannyian tudjuk, hogy sokféleképpen lehet értelmezni a nemzeti ivóvízvagyon kérdését. Törvény van arra vonatkozóan, hogy vízvagyont értékesíteni nem lehet. A jelenleg érvényes jogszabályok alapján a vízművagyon kezelését végző gazdasági társaságot már lehet értékesíteni, és azt is tudjuk, hogy ha egy állami tulajdonban lévő vagy többségi állami tulajdonban lévő ivóvíz-szolgáltató társasághoz hozzátesznek más állami tulajdonban lévő közművagyont vagyonkezelésbe, akkor azt a vagyonrészt már tulajdonképpen megterhelheti, ha akarja, értékesítheti is.
Ezen túlmenően, ha egy regionális vízmű létrehoz egy korlátolt felelősségű társaságot, és az üzemeltetési feladatok egy részét abban helyezi el, akkor már megint csak lehetőség van arra ezen a társaságon keresztül, hogy magánérdekek érvényesüljenek az ivóvíz-szolgáltatásban, ne közösségi érdekek.
Miért alakult ki egy bizalmatlan közhangulat, ha úgy tetszik, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő és a vagyonkezelőt felügyelő kormány és annak a vagyonkezelésért felelős minisztériuma között? Azért, mert mind a mai napig hiányzik a víziközműtörvény, amelynek a benyújtására két-három esztendeje parlamenti ülésszakonként ígéretet kap a szakma, ígéretet kapnak az önkormányzatok, ígéretet kap maga a tisztelt Ház. És rendre elmarad ennek a vízközműtörvénynek a beterjesztése a parlament elé, amely alapvetően tudná szavatolni, meghatározni az ivóvíz-szolgáltatással kapcsolatos szabályokat, kötelezettségeket, biztosítékokat minden szereplő részéről.
Mind a mai napig nincs elfogadott nemzeti vagyonkezelési és -fejlesztési stratégiája Magyarországnak. Két esztendeje lett létrehozva a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, akkor került elfogadásra a vagyontörvény. Az eltelt két esztendő alatt nem sikerült eljutni odáig, hogy az MNV által megfogalmazott vagyonkezelési és -fejlesztési stratégiát a kormány érdemben, napirendre tűzve jóváhagyja, és azt nyilvánosságra hozzák.
Mind a mai napig nem tudja a közvélemény, nem tudjuk mi, a törvényhozásban részt vevő képviselők, hogy a nemzeti vagyonkezelő kezelésébe került nemzeti vagyonnal mi a szándéka a magyar kormánynak.
(20.20)
Ezért van ez a bizalmatlan helyzet a bizonytalanság okán. Volt, amikor időzavarra hivatkoztak, a későbbiekben, amikor már eltelt újabb fél esztendő, már arra hivatkoztak, hogy nézeteltérés van a kormány és az MNV között. Ennek a tisztázása jelenleg folyamatban van, majd amikor az MNV figyelembe fogja venni a kormányzat javaslatait, akkor, de csakis akkor, majd érdemben meg fogja tárgyalni a kormány, és majd jóváhagyják. De amíg ez nem történik meg, addig egy jóváhagyatlan, elfogadatlan vagyonkezelési stratégia alapján, ami nem nyilvános, megy a háttérben a nemzeti vagyon kezelése, közte a vízközművagyon kezelése is.
2008-ban, durván egy esztendővel ezelőtt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő részéről már volt egy kísérlet a regionális vízművek összevonására. Elhiszik-e azt, hogy akkor, amikor az önkormányzatok mozgolódásának is köszönhetően, valamint az ágazati szakszervezet tiltakozásának köszönhetően nem történt meg az öt regionális vízmű abban a formában történő összevonása, hogy ahhoz képest egy esztendő múltán egy teljesen ellentétes koncepció alapján tették most meg a regionális vízművek összevonását? Tehát egy évvel ezelőtt valamiféle koncepció alapján megpróbálták; akkor az önkormányzatok és a szakma és a dolgozók, a munkavállalók tiltakozása okán ez nem sikerült, majd visszavonultak, és hirtelenjében a mostani kormányátalakítás idején egy egészen más koncepcióval, más területi leosztással jelentkeztek. Holott egy esztendővel ezelőtt azt mondták, hogy azért kell így és így összevonni a regionális vízműveket, mert ettől majd gazdaságosabbak lesznek, biztonságosabbá válik az ellátás, olcsóbbá válhat esetleg a szolgáltatás, majd egy év múlva egy teljesen más variációt fogadtak el. Akkor vélhetően az egy évvel ezelőtti nem volt megfelelően kimunkálva? Valamiféle politikai vagy gazdasági érdekek motiváltak a háttérben? Mi a garancia arra, hogy a mostani összevonásnál nem valamiféle politikai és gazdasági érdekek vannak?
Menjünk tovább! Abban az időben éppen ezt a bizonytalanságot feloldandó az öt regionális vízmű területén működő önkormányzatok összefogtak, és kérelmezték a kormánytól és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől azt, hogy az adott szolgáltatási területen működő szolgáltató esetében fogyasztásarányosan kapják meg az önkormányzatok ezen közműtársaságok részvénytulajdonát. Akkor az MNV szóvivője és vezetése úgy nyilatkozott, hogy most van kidolgozás alatt az öt regionális vízközműtársaság jövőbeni stratégiája, addig, amíg ez a stratégia nem kerül kimunkálásra, kérik a türelmünket. Majd amikor ez meglesz, akkor leülnek és egyeztetnek velünk, és döntés születik arról, hogy az önkormányzatok szerezhetnek-e tulajdonjogot, hogy végre az 1990-es alaptörvényben megfogalmazottaknak megfelelően ellátási kötelezettségüknek eleget tudjanak tenni, mert az ivóvíz-szolgáltatásért az önkormányzatok felelősek törvényileg. Majd ezt követően, amikor láttuk, hogy ez sem megfelelő út, éppen Tatabánya megyei jogú város önkormányzata azt mondta tavaly augusztusban, és be is adta a kérelmet az MNV-hez, hogy ha mindenképpen értékesíteni akarják, akkor vételi szándékot nyújt be az önkormányzat arra, hogy megvásárolja a jelenleg állami tulajdonban lévő részvénycsomagot, önkormányzati tulajdonba szerette volna venni. Erre mind a mai napig hivatalos választ nem kaptunk.
Tavaly októberben hallgatta meg a gazdasági bizottság a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Tanács elnökét és elnökségét. Amikor én fölvetettem azt, hogy több mint egy hónap eltelt, másfél hónap eltelt azóta, hogy beadtuk a vételi szándékunkat, de mind a mai napig nem kaptunk erre választ, akkor tavaly októberben azt mondta a vagyonkezelő tanács elnöke, hogy sajnos olyan friss szervezet a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő szervezet, hogy nincsenek fölkészülve arra, hogy ilyen gyorsan válaszoljanak az írásos megkeresésekre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azóta megint csak eltelt több mint fél esztendő, és szomorúan kell megállapítani azt, hogy az MNV Zrt. még mindig nincs fölkészülve arra, hogy 8 hónap vagy 10 hónap után érdemben válaszoljanak egy olyan önkormányzati, hivatalos megkeresésre, amit egy közgyűlés hozott teljes összhangban, politikai hovatartozástól függetlenül, közvetlenül képviselve 72 ezer fogyasztó érdekeit. Ez a bizalmatlanságot erősítő lépés az MNV részéről. Ezért aggódnak az önkormányzatok, mert így tárgyalnak velünk.
Természetesen valamiféle stratégia születhetett újra a vízközművek jövőjét illetően, mert most egy másik variációt dolgoztak ki és indítottak el, de erről nem tájékoztatták az önkormányzatokat a korábbi ígérettől eltérő módon. Mert azt mondták, hogy ha lesz majd stratégia, akkor majd jelentkeznek az önkormányzatoknál, és konzultálunk. Ezek szerint vagy nincs stratégia, és azért nem kerestek meg bennünket, vagy van stratégia, csak azt megint nem akarják nyilvánosságra hozni, és nem akarják, hogy az önkormányzatok abba, akik az ellátásért felelősséget viselnek, beleszóljanak. Nem jó, nem tisztességes játék ez, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim. Éppen ezért is van szükség arra, hogy a most beterjesztett törvényjavaslatot érdemben megtárgyalja az Országgyűlés, és ha kell, akkor igen, kormánypárti oldalról vagy bizottsági oldalról érkező módosító indítványt is figyelembe véve szülessen egy konszenzusos döntés is. Azért mondom ezt, mert odahaza, az önkormányzatokban ezekben a kérdésekben még az itt, a parlamentben szolgálatot teljesítő kormánypárti képviselőtársaim is egyetértenek ezzel az állásponttal, és ott bizony igennel szavaznak arra, hogy közösségi tulajdonba kerüljön ez a vagyon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma azt lehet hallani, hogy regionális vízművek esetében valóban fontolgatják korlátolt felelősségű társaságok létrehozását, és 2 milliárd forint értékhatárig vinnének ki üzemeltetési feladatokat ezekbe a társaságokba. Nem tudni, hogy ebből mi az igazság, de ha partnerként nem kezel bennünket a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., és nem kezel partnerként a felügyeleti szerve, a kormány és annak a vagyonért felelős minisztériuma, a Pénzügyminisztérium, akkor bizony mindez felerősíti a kétkedést bennünk, önkormányzati emberekben. Azt szeretnénk, hogy partnerként fogadjanak el bennünket. Nem olyan változtatásokra van szükség, amelyet például az Észak-dunántúli Regionális Vízműnél az elmúlt év októberében keresztülvert az MNV Zrt., amely szerint a kormány által oda delegált igazgatósági tagokat úgy küszöbölte ki, akik ellenálltak az átszervezéssel kapcsolatosan - például a vízügyi tárca által delegált igazgatósági tag -, hogy egyszerűen egy tollvonással, egy döntéssel az MNV mint többségi tulajdonos megszüntette az igazgatóságot, és onnantól kezdve az ügyvezető igazgató, a vezérigazgató az, aki tulajdonképpen egy személyben az MNV utasításait végrehajtva hozza meg a döntést. És az alapszabály által biztosított kisebbségi jogokat is korlátozták. Hogy a kisebbségi tulajdonossal ne kelljen a kényes kérdésekben a közgyűléseken szembesülni, bevezették a telefonos szavazás lehetőségét, hogy még egymás szemébe se kelljen nézni, hogy a közösségi érdekeket együtt tudjuk megvizsgálni, és közös nevezőre jutva érvényesíteni. Ezért aggódnak az önkormányzatok, sok-sok önkormányzat, hiszen mintegy 2 millió ember egészséges ivóvízellátásáról van szó, és ezek az önkormányzatok a 2 millió fogyasztó nevében érdemben nem tudnak most beleszólni a vízszolgáltatásba.
Egy szó, mint száz, tisztelt képviselőtársaim, az nem megy, hogy vízközműtörvény nélkül akarnak a vízellátás, ivóvízellátás kérdéseiben hosszú távú döntéseket meghozni a vagyonkezelőnél a kormány asszisztálásával. Az nem megy, hogy ennek az országnak ne legyen elfogadott nemzeti vagyonkezelő és fejlesztési stratégiája.
(20.30)
Az, kérem szépen, nem megy, hogy mind írásban, mind pedig szóban vagy szóvivői nyilatkozatban rendre egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek felelős emberek, s ezáltal bizonytalanságban tartják az ellátási kötelezettséggel rendelkező önkormányzatokat. Ezért üdvözlendő ez a javaslat. Én külön köszönöm a környezetvédelmi bizottság egységes kiállását.
Bizakodom abban, hogy mindezek figyelembevételével lesz egy olyan jogszabályunk, amely nemzeti stratégiai kincsként fogja az ivóvízbázisainkat megőrizni, megtartani, és én továbbmegyek: én az önkormányzatokra is kiterjeszteném az ivóvíz-szolgáltatás közösségi tulajdonban, közösségi fennhatóság alatt történő megtartását, és az én jogfelfogásom alapján ebbe a koncesszióba adás sem tartozhat bele.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
