DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a Ház tagjai között korábban sem volt és jelenleg sincs abban vita, és nagyon remélem, mi több, tudom, sokéves konszenzus van abban, hogy egy ország működéséhez szükséges alapvető eszközök feletti kompetenciát mindenkor az ország működéséért felelős hatalomnak, ha úgy tetszik, a kormányzati hatalomnak biztosítania kell. Az elmúlt másfél-két évtizedben számos vita volt közöttünk abban, hogy melyek azok a vagyonelemek, amelyek ebbe beletartoznak, melyek azok az alapvető stratégiai vagyonelemek, amelyek fölött a közösségi ráhatást biztosítani kell.
Különös jelentőséget ad világunk korábban jövőben vélt, ma már tudottan jelen lévő változása a víz tekintetében, hiszen akár az elmúlt hetekben-hónapokban is megtapasztalhattuk, hogy az a klímaváltozás, amiről sok éven keresztül mint valamilyen jövőbeli eseményről beszéltünk, amit a félelmeink között soroltunk fel, itt van, a mindennapjaink részévé vált, és az iható, az öntözhető, a horgászható, a hajózható víz ma már minden nemzet alapvető értéke és kincse. Különösen igaz ez Magyarországra, hiszen földrajzi adottságaink folytán úgynevezett alvízi ország vagyunk a Kárpát-medence közepén, ezért számunkra fontos és bizonyos kötelezettségeket jelent a víz. Nemzeti kincseink között a föld mellett talán a víz a legfontosabb, ami mind a mai napig lényegében jó minőségben és elegendő mennyiségben rendelkezésre álló nemzeti vagyon. Ezt ismerte el a Magyar Országgyűlés akkor, amikor egy-másfél évvel ezelőtt a stratégiai állami vállalatokról szóló törvény megalkotása során - amely norma aztán lex Mol néven híresült el - a stratégiai vállalatok közé besorolta a vízközművállalatokat.
Azt is tudjuk, hogy ez a ma még bőséggel és jó minőségben rendelkezésünkre álló vagyon nagyon sérülékeny. Sérülékeny, mert a fölöttünk lévő országok építik a tározókat, s a változó időjárás és az elmúlt évtizedek esetenként nem átgondolt vagy átgondolt, de félbehagyott fejlesztései ma már egész országrészeket ítélnek sivatagosodásra, ma már az ország számos pontján érezhető az, hogy a vízzel kapcsolatos felelős állami s az ezt megerősítő és megalapozó törvényhozói politikának hallatlanul nagy a felelőssége.
Éppen ezért kaptuk fel a fejünket, amikor 2007-ben a tartósan állami tulajdonba sorolt vállalatok köréből egy jogalkotási folyamat eredményeként az akkori törvényalkotók, kezdeményezők kihagyták azt az öt víziközmű-társaságot, amely a rendszerváltás során kialakult jelenlegi ivóvíz-ellátási rendszer szerves részét képezi. A jelenlévők pontosan tudják - ezért engedjék meg, hogy elsősorban a távollévők kedvéért mondjam el -, hogy a rendszerváltás során a korábbi egységes állami tulajdonban lévő vízbázis és vízellátó rendszer fellazult, körülbelül négyszáz kisebb-nagyobb helyi vízmű önkormányzati tulajdonba és kezelésbe került, illetőleg öt olyan nagy víziközmű-társaság jött létre, amely megyéken áthúzódó ellátási rendszereket alkotott és alkot mind a mai napig.
(19.50)
Felkaptuk rá a fejünket, hiszen ezek ma is több mint 700 településen több millió ember vízellátását biztosítják, és az előbb említett 400 víztársulat közül is számosnak a vízbázisát jelentik. Vitatkoztunk akkor is, amikor tavaly az új tulajdonosi program során ennek a vízközművagyonnak a tőzsdére viteléről, az új tulajdonosi programba való bevételéről beszélt az akkori kormány. Hiszen akkor is és most is úgy gondoljuk, hogy ennek a vízközművagyonnak, az ennek alapját képező vízvagyonnak, a hálózatnak, az ellátási rendszernek, a kezelési és szolgáltatási jogoknak a közösségi elsőbbségét, közösségi kompetenciáját fenn kell tartani.
Ismerjük azt az érvelést, hogy aggodalmunk alaptalan, hiszen a polgári törvénykönyv a felszín feletti és felszín alatti vízbázist, vízvagyont forgalomképtelennek tekinti, ezért ez nem idegeníthető el, és ismerjük az ezzel kapcsolatos kormányzati álláspontot arra nézve, hogy minden olyan intézkedés, ami ezeket a formációkat érinti vagy érintheti, az tulajdonképpen egy hatékonyabb, jobb gazdálkodásra irányul, és nem valamifajta részleges vagy teljes privatizációra. Részben rosszak a történelmi tapasztalataink, és tudjuk, hogy ahol vállalati szervezetet kezdenek el változtatni, annak a végén valahol a privatizáció lesz, és ismerjük az európai gyakorlatot is, ismerjük azokat a nagy európai cégeket, amelyek éppen ennek a nagy alapvető természeti erőforrásnak, alapvető erőforrásnak a jelentőségét felismerve bizony nagyon nagy erővel indultak meg, esetenként Magyarországon is sikerrel az ivóvíz-szolgáltatás, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó csatornaszolgáltatások privatizálása érdekében. Az ezzel kapcsolatos vitát, az elmúlt hetek vitáját képviselőtársaim ismerik.
Éppen ezért, amikor az elmúlt hetek vitája során, ismételten meghallgatva a kormány álláspontját és azon szándékát, véleményét, hogy távol áll tőlük a magyar víziközművagyon privatizálása, jutottunk arra a meggyőződésre Ékes József képviselőtársammal, hogy hasonlóan a stratégiai vállalatok közé történt besoroláshoz, indítványozzuk, hogy az Országgyűlés tegye vissza a 2007. évi CVI. törvénybe, a jelenlegi vagyontörvénybe az ennek létrehozása során kihagyott 5 darab víziközmű-társaságot.
Erre tettünk javaslatot. A mértékével kapcsolatban azért 75+1 százalékot indítványoztunk, hiszen ezekben a víziközmű-társaságokban eltérő mértékkel, de van mérsékelt mértékű önkormányzati vagyonrész is, és ezért egy egyébként elvileg kívánatos 100 százalékos állami tulajdonnak ma társtulajdonosi akadályai vannak. Egyébként is, ismerve a többi víziközmű-társaság, a többi víztársulat tulajdonjogát, számunkra nem az ugyancsak közösségi tulajdonlást biztosító önkormányzati vagyon, hanem az egyéni, a privatizált tulajdon jelent veszélyt.
A magunk részéről örülünk annak, hogy a bizottsági viták során a kormánypárti képviselőtársaink is támogatták ezt a szándékot, és ugyan fenntartották azt, hogy aggályainkat megalapozatlannak tartják, de úgy gondolták - és ezt ezúton is köszönöm - a bizottsági vélemények alapján, hogy ennek a kettőnk által jegyzett indítványnak az általános vitáját lehetővé teszik. Nagyon bízunk benne és reméljük, hogy a szavazás során - egyetértve és megerősítve a korábban elmondottakat - visszateszik az öt vízközmű-társaságot a tartósan állami tulajdonban lévő vállalatok sorába.
Köszönöm, hogy e késői órán megtiszteltek figyelmükkel. (Taps.)
