GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy, ahogy az elnök úr mondta, két, egymással szorosan összefüggő törvényjavaslatot nyújtottam be abból az indíttatásból, hogy látom, hogy a társadalomban rendkívül nehezen magyarázható, sőt sokszor gyakorlatilag kivédhetetlenül gyenge pont lett a képviselői jövedelem, a képviselői költségtérítés kérdése és annak adómentes volta.
Engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig visszatérjek a múltba, mert azt gondolom, hogy a probléma már ahhoz is köthető. A rendszerváltást megelőzően az Országgyűlés évente négyszer egy-egy hétig ülésezett, és mindössze 4-5 törvényjavaslatot fogadott el. A demokratikus átalakulást követően a gazdaság átalakítása már jelentős törvényalkotási kényszert eredményezett: évente mintegy 130 vagy ezt meghaladó törvény elfogadására került sor. Az elfogadandó törvényjavaslatok száma indokolttá tette, hogy az Országgyűlés hetente ülésezzen, és feltételezte azt, hogy a képviselők főállású tevékenységként végzik a tevékenységüket.
Ezzel magyarázható az alkotmányunk 20. § (4) bekezdése, amely szó szerint azt mondta, hogy az országgyűlési képviselőt a függetlenségét biztosító tiszteletdíj, továbbá meghatározott kedvezmények és költségei fedezésére költségtérítés illeti meg. Továbbá úgy folytatódik, hogy erről kétharmados törvénnyel kell majd mindig a Házban dönteni.
Az elmúlt években már tapasztalható volt, és nem boncolgatom, hogy a társadalomban miért van elégedetlenség a politikusi tevékenységgel. Ebből egy mozzanatot emelnék ki: nyilván azoknak az embereknek, akik ezt a munkát nem próbálták ki, akik nem próbáltak egy parlamenti hozzászólást megírni, előkészíteni, egy vitára fölkészülni, elég nehéz megmagyarázni azt, hogy milyen lekötöttséget és terheltséget jelent a képviselői munka, ezért nagyon nehéz megmagyarázni azt, hogy melyik az a jövedelem, amely arányban áll a képviselői tevékenységgel. Ma arról nem beszélnék, hogy a függetlenséget biztosító - mert ma amilyen helyzetben van az ország, azt gondolom, hogy erről nem is lehet beszélni, erről majd valamikor később, évek múlva, amikor a gazdaság újra növekedésnek indul.
Az Országgyűlés függetlenül attól, hogy milyen kormány volt, különböző lépéseket tett annak érdekében, hogy csökkentse a kedvezményeket. Ma már arról beszélhetünk - és tudom, hogy ezt a Ház falain kívül nagyon kevesen tudják -, hogy szinte minden kedvezménye megszűnt az országgyűlési képviselőknek. Utolsó alkalommal már az utazási kedvezményt is megszüntettük közös és egybehangzó véleménnyel. Maradt egyetlen kérdés, amely a társadalomban nagyon nagy vitát vált ki, a költségtérítés, amellyel a törvényi jellegéből fakadóan eddig nem kellett a képviselőknek elszámolni, nem kellett számlákat gyűjteni, hanem ezt egy az egyben az adóbevallásukban költségként elszámolhatták.
Nyilván a társadalmi elégedetlenség hozta azt a lépést, amely sikeres népszavazási kezdeményezéssel zárult, amely szerint egy magánszemély azt kezdeményezte: egyetért-e ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott, elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?
Ismerve ezt a problémát, 2007-ben már tettem egy kísérletet arra, hogy oldjuk meg a problémát, és szüntessük meg a költségtérítést, hajtsuk végre a bruttósítást, és a képviselők a jövedelmükből csak a számlával igazolható tételeket tudják levonni, ezentúl az általános szabályok szerint adózzanak. Sajnos, 2007-ben a Ház falain belül ez a javaslat nem kapta meg a kétharmados többséget, tehát minden maradt a jelenlegi rendszerben.
Közben a házelnök felkérte az Állami Számvevőszéket, hogy vizsgálja meg, hogy az Európai Unióban, a szomszédos országokban milyen gyakorlat van a képviselők javadalmazását illetően. Nem fogom tételesen az Állami Számvevőszék terjedelmes jelentését ismertetni. Nyilván a kiragadás mindig lehet önkényes, hadd emeljek ki egy ilyen pontot. A vizsgált országokban a képviselők díjazása a központi közigazgatás felső szintű vezetőivel azonos szintű jövedelmet biztosít. Ma az Európai Unióban a képviselői jövedelem Magyarországon a legalacsonyabbak közé tartozik. Költségtérítés szinte minden országban van, és a költségtérítésről való elszámolásban viszont már különböző megoldásokat alkalmaznak. Jellemző az, hogy bizonylattal alá kell támasztani a költségtérítés jelentős részét, de szinte mindenütt létezik egy olyan költségátalány, amivel viszont a képviselőknek nem kell elszámolni.
Nyilván az a szándék is vezérelt most, az újabb kezdeményezésnél, hogy egyrészt oldjuk meg a problémát, a másik, hogy megvan a lehetőségünk arra, hogy olyan megoldást kínáljunk, amelyet a népszavazási kezdeményezés is tartalmaz. Azt nem feltételezem, hogy meg tudjuk előzni, mert ott vannak bizonyos határidők, a tisztelt Ház már döntött ebben a kérdésben, pillanatnyilag az Alkotmánybíróság kezében van már a döntési lehetőség. Ezt nem hiszem, hogy megelőzhetjük, sőt szeretném elhárítani magamtól, hogy a szándékom nem az volt, hogy a népszavazás jogintézményét akarom megkérdőjelezni, hanem a problémát szeretném megoldani.
Azért két törvényjavaslatot nyújtottam be, hogy csak külön módosítsuk az alkotmányt, amelyből - ahogy korábban mondtam - töröljük ki a “kedvezmények” kifejezést, mert már nincsenek, és a mostani kezdeményezés, hogy töröljük ki a költségtérítést is, és építsük fel a képviselői jövedelemnek egy új rendszerét. Ez az új rendszer csak a meglévő elemeket tartalmazza, tehát nem jelent bruttó szinten sem a képviselőknél jövedelemnövekedést. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert mióta a kérdés napirenden van, már olyan negatív véleményt is hallottam, és itt el kell fogadnom azon képviselőtársaim véleményét, akik azt mondták nekem a benyújtást követően, hogy hiába csinálunk bármit, a következő napon újabb és újabb igényekkel fognak föllépni, aminek egy ponton túl már nem fogunk tudni megfelelni jogalkotói minőségünkben.
Valóban, az Origón találtam ezt a cikket, ahol már azt mondja: “Ezzel a megoldással megakadályozzuk a költségtérítés átláthatóságát, megakadályozzuk azt, hogy az adófizetők meggyőződjenek arról, hogy mire költik a képviselők a pénzt, mert az adótitokra vonatkozva bezárkózhatnak.” Miközben azt elismerik, hogy ebben a javaslatban valójában a bevételükből a képviselők már csak a hivatalos áfás számlával igazolt költségeiket vonhatják le, és így áll elő az adóköteles jövedelem, amiből az általános szabályok szerint kell a személyi jövedelemadót minden egyes képviselőnek megfizetni.
Az aggályoskodóknak: ma reggel hallottam Seres Mária rádióinterjúját is, amiben ő is elismeri, hogy ettől kezdve minden egyes forint után adót kell fizetni, azért mégis élt azzal a gyanúperrel, hogy itt nem történik más, csak átkereszteltük az egyes fogalmakat.
(19.20)
Igen, a felületes szemlélő számára ez valóban olybá tűnik. Aki nem jártas az adóelszámolás rendszerében, nem veszi észre, hogy ez csak azért történik, hogy egy egységes jövedelmet hozzunk létre, amelyet aztán az adókötelezettség alá vonhatunk.
Miből is épülne föl a képviselői jövedelem? Megmaradna a jelenlegi tagozódás, tehát marad a tiszteletdíj, amely alapdíjból és pótlékból (Sic!) áll, a pótlékot bizottsági tagságért vagy valamilyen tisztség betöltéséért kaphatják a képviselők. Ezen túl, annak függvényében, hogy az egyes képviselők milyen távol laknak… Bocsánat, pótdíjat kellett volna az előbb mondanom. A pótlék, ami a távolság függvényében differenciáltan érvényesül a képviselőknél, és a lakhatási támogatás.
Ezen túl, ami még fontos, hogy minden egyes képviselő saját maga dönthet - ugyanúgy, mint a vállalkozók -, hogy nem gyűjt számlákat, és ebben az esetben a bevételének 10 százalékát tekinti mindössze költségnek, vagy nyilatkozik év elején, hogy számlákat gyűjt, egy becslést készít arra vonatkozóan, hogy a bevételének hány százalékát tudja elszámolni az év folyamán. Ennél egy különlegesen nehéz helyzetre hívom fel a figyelmet, vagy inkább a felelősségére a képviselőknek: aki év elején rosszul nyilatkozik - azt nem feltételezem, hogy szándékosan, de véletlenül -, túlbecsüli és túl magas arányt jelöl meg, ő év végén, megint csak ugyanúgy, mint bárki más, a hatályos adótörvények szerint szankciókra számíthat, tehát többletadó-befizetést kell teljesítenie.
Ezért is tartom fontosnak - és itt kitérnék egy mondat erejéig a hatálybalépésre -, hogy amennyiben el tudjuk fogadni még ebben a hónapban ezt a törvényjavaslatot, a képviselők a második félév folyamán gyűjthetnek számlákat, és fölkészülhetnek arra, hogy januárban tudjanak nyilatkozni a Ház adminisztrációja felé arról a mértékről, amit ők számlával akarnak igazolni és levonni, mert ebben az esetben a Ház ennek figyelembevételével fogja meghatározni hónapról hónapra az adóelőlegeket, fogja levonni és befizetni az adóhivatal felé.
Hadd tegyek még néhány kitérő gondolatot. Ez a rendszer, azt mondom, hogy szigorúbb lesz, mint ami ma a vállalkozói körre érvényes, mert ott egy egészen tág megfogalmazás van, hogy mit lehet költségként elszámolni, és ezek közül jó néhányat a képviselők nem fognak tudni érvényesíteni. Gondolok itt munkaruhára és egyéb dolgokra. Tehát ennyiben még szigorúbb is a rendszer, mint ami általában a társadalomban elfogadott.
Az általam készített számítások alapján, amikor csak azt feltételezem, hogy a 10 százalékos megoldást választják a képviselők - ami a jelenlegi rendszerhez közel álló -, ebben az esetben minden egyes képviselő több tízezer forintos havi nettó jövedelemcsökkenéssel kell hogy számoljon. Ebből a pozícióból csak úgy tud kitörni, ha azt választja, hogy számlákat gyűjt a lakásbérletről, a gépkocsihasználatot elszámolja üzemanyag- és kilométer-arányosan, ebben az esetben van esélye arra, hogy a nettó pozíciója lényegesen ne változzon és ne romoljon. Képviselőtársaimnak fel tudok ajánlani egy általam készített Excel-táblát, amiben mindenki kiszámíthatja a saját paraméterei alapján, hogy mennyi jövedelemcsökkenése van akkor, ha; vagy havonta hány százaléknyi költséget kell elszámolnia annak érdekében, hogy a nettó pozíciója lényegesen ne változzon.
Kaptam olyan kérdést már a bizottsági szakban, hogy mi van, ha valaki a teljes bevétellel szemben költséget és számlákat mutat be. Azt tudom mondani, hogy aki ismeri a számokat, és körülbelül ismeri a képviselők kondícióit, tudja, hogy ez irreális, ez egy nem létező kérdés, erre nincs lehetősége egyetlen képviselőnek se. Ha valaki ezt megtenné, az valószínű, hogy számlagyárral van összefüggésben, minden más esetben ez a lehetőség teljesen kizárt. Ugyanakkor megteremti annak lehetőségét, ami nagy valószínűséggel több képviselőnél bekövetkezik: például a lakhatás esetében, ha az albérleti díja és az albérlet rezsiköltsége meghaladja a ma érvényes alapdíj 50 százalékában meghatározott mértéket, ebben az esetben nyilván a nagyobb összeget le tudja vonni, számlával igazolni, és ez esetben az adóalapját csökkenteni tudja a képviselő hölgy vagy képviselő úr.
Azt már érintettem, hogy a módosításomban az alkotmánymódosítás egy ilyen rövid, mindössze egybekezdéses változat. Emellé még három törvénymódosítást javasolok a másik törvényben. Az egyik az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról és költségtérítéséről szóló 1990. évi LVI. törvény, amelyben ezt az új jövedelemstruktúrát fölépítjük. A másik, ami nagyon lényeges, a következő, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény, amelyben megszüntetjük a képviselőknek azt a státusát, hogy nem önálló tevékenységet folytatnak, hanem önálló tevékenységgé tesszük, és ettől kezdve az önálló tevékenységre jellemző szabályok szerint kell elszámolni. A harmadik a társadalombiztosítás ellátásaira vonatkozó törvényjavaslat, a 1997. évi LXXX. törvény. Ezt azért kell érinteni, és kell hogy beszéljünk róla, mert azt feltételezheti valaki, hogy azért módosítjuk, hogy valamilyen kedvező pozíciót alakítsunk ki a képviselőknek. Nem! Csupán azért, mert ahogy az új struktúrát felépítjük, a nevek, fogalmak megváltoznak, ennek megfelelően kell ezt a törvényt megváltoztatnunk. Valójában a tartalom ugyanaz marad, tehát a képviselők nyugdíjalapja továbbra is a tiszteletdíj.
Ezen a ponton szeretnék kitérni arra, hogy mi az, amit nem old meg ez a törvényjavaslat. Ez a törvényjavaslat nem oldja meg azt a kérdést, hogy a képviselők nyugdíjalapja a mainál nagyobb legyen, hanem továbbra is a tiszteletdíjból kerül meghatározásra. Merem mondani, hogy még a képviselők közt is van, akinél előfordul, hogy nem tudták, hogy amikor a nyugdíjukat megállapítják, akkor a költségtérítés mint olyan abban nem szerepel, mert nem képezi járulékfizetés alapját, nem fizet utána járulékot, így nem lehet a nyugdíjszámítás alapja sem. Ezt én természetesnek tartom.
Tisztelt Képviselőtársaim! Talán még egy dolog, amire szeretném fölhívni a figyelmet: nemrég beszéltünk a törvényjavaslatról a Transparency International képviselőivel, és egyetértettünk abban, hogy ha a közszolgálatban dolgozók jövedelmi pozíciójában nem tudjuk biztosítani azt, hogy versenyképes legyen a társadalomban a jövedelem tekintetében, akkor ez nagy veszély a korrupcióra. Ez igaz köztisztviselőkre, és igaz lehet politikusokra is.
Befejezésül szeretnék két dolgot mondani. Seres Mária azt mondta, hogy ez az összeg, amiről beszélünk, valójában egy pitiáner összeg, de mégis kell az átláthatóság. Azoknak a kétkedőknek mondom, akik azt mondják, hogy adótitok mögé bújhatnak a képviselők: azt gondolom - és kérem a megértésüket -, én ellene vagyok minden olyan bürokratikus intézkedésnek, ami azt kívánná, hogy a Ház adminisztrációja növekedjen 5-10 fővel csak azért, hogy 386 képviselőnek havonta a táskában hozott számláit minősítse, hogy elfogadja vagy nem fogadja el. Ez a törvényjavaslat a képviselők egyéni felelősségévé teszi, hogy az ismert és hatályos jogszabályok szerint mely összegeket akarnak elszámolni, és azt hiszem, annál szigorúbb ellenőrzést, mint amit az APEH végez, más nem tud megtenni, és ebben az esetben ezeket a számlákat öt évig kell megőriznie minden egyes képviselőnek.
(19.30)
Tisztelettel kérem önöket, hogy vitassák meg. Én nyitott vagyok módosító javaslatok elfogadására, hogy egy olyan törvény szülessen, amely a Háznak és a képviselőknek is megfelel, nem rontja lényegesen a jelenlegi jövedelmi pozíciójukat, ugyanakkor megfelel a társadalom azon igényének, hogy a képviselőknek a kiváltságai megszűnjenek. Azt gondolom, ez az utolsó pont, amivel ezt megszüntetjük, és talán hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a Ház falain kívül egy kicsit pozitív gondolkodással forduljanak a politikai elit felé.
Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
