TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan az imént hallották, képviselőtársaimmal törvénymódosító javaslatot nyújtottunk be a közoktatási törvény módosítására. Ennek a törvénymódosító javaslatnak a lényege az, hogy a 8. osztály befejezése után azonnal megkezdődhessen a szakmunkásképzés a szakképző évfolyamokon.
A változtatás azért fontos, mert a jelenleg hatályos törvény szerint a 8. osztály elvégzése után a 9. és a 10. évfolyamon alapjában véve még közismereti tárgyakat tanulnak a gyermekek, és csak a 10. osztály elvégzése után kerül sor a szakmunkásképzésre a szakképzési évfolyamokon, általában még két vagy három év a szakképzési évfolyamokon a 10. osztály elvégzése után.
Ezt a rendszert, amely ma is hatályban van, a '90-es évek közepe után vezette be a Magyar Országgyűlés. A ma működő rendszer arra az alapfeltevésre épült, hogy ha a gyermekeinket a 8. osztály elvégzése után még két évig közismereti tárgyak segítségével képezzük, neveljük - tehát egyszerűen szólva, ha az agyukat jól kikupáljuk -, akkor a 16 éves kor után megkezdődhet a szakmunkásképzés. A jól felkészült gyerekek viszonylag könnyen sajátítják el az egyes szakmákhoz tartozó gyakorlati ismereteket, és a tízosztályos közismereti képzésre építve később, az életpályájuk során könnyen lehetnek átképezhetők új szakmákra.
Anélkül, hogy ezt az alapfeltevést megtagadnánk, alapjában véve elméletileg továbbra is helyesnek tartjuk, ugyanakkor az eltelt csaknem tíz év bebizonyította, hogy gyermekeinknek egy nem elhanyagolható része, különösen azok, akik az első nyolcosztályos közismereti képzésben sem voltak sikeresek, a 8. osztály elvégzése után, bekerülve a szakképző iskolába, arra számítanak, hogy közelebb kerülnek a gyakorlathoz, kézügyességet, manuális készséget igénylő feladatokat látnak el, ehelyett az elméleti képzés folytatódik. Tehát az, amiben nem volt sikeres a gyerekeink egy része már korábban sem, olyan helyzetet teremt számukra, hogy elhagyják az iskolarendszert, anélkül, hogy bármiféle befejezett iskolai végzettségük vagy tanult szakmájuk lenne.
(12.40)
Pontos statisztikai adatokkal erről nem rendelkezünk, de a különböző kutatások azt valószínűsítik, hogy egy-egy korosztályból 8-10 ezer gyermek kerül ki úgy az iskolarendszerünkből, hogy nem rendelkezik szakmunkásképzettséggel sem.
Tehát nem föladva az eredeti célkitűzést, valamilyen megoldást kellett keresni a lemorzsolódás problémájára. A 2005-ös törvénymódosításkor kidolgoztunk egy rendszert azon gyermekek számára, akik 16 éves korukig nem fejezték be az általános iskolát, hogy egy felzárkóztató évfolyam közbeiktatása után megkezdhetik a szakképzést. A szakközépiskolák esetében biztosítottuk azt, hogy ha a szakközépiskolai osztályokban a gyakorlati képzést, amely az érettségi utánra tevődik, elvégzik, akkor ez beszámítható, tehát lerövidülhet az érettségi utáni szakképzés.
Sajnos, ugyanezt a lehetőséget a szakmunkásképzésben a 2005-ös törvénymódosítás nem biztosította. Most ezt is pótolja a beterjesztett törvényjavaslatunk. Tehát ha kitartanak az iskolák, folytatják az eddigi gyakorlatukat, de a 9-10. osztályban a törvény lehetőséget adott eddig arra, hogy 40 százalékban szakmai alapozó képzés folyjon, most ezt fölemeli a törvényjavaslat 50 százalékra, tehát ha a 9-10. osztályban a rendelkezésre álló képzési idő 50 százalékában már a szakmához tartozó gyakorlati ismereteket sajátítanak el a gyermekek, akkor ezt be lehet számítani a szakmunkásképzés idejébe, tehát a szakképzési évfolyamok száma emiatt lerövidülhet.
Ez az egyik megoldási lehetőség, amellyel az iskolák rendelkeznek. Ugyanakkor a törvényjavaslat - ahogy az első mondatomban említettem - megnyitja annak a lehetőségét is, hogy a 8. osztály után az iskola és a fenntartó döntése alapján olyan képzés induljon, hogy rögtön a 9. évfolyamon már szakképzéssel találkozhatnak a gyermekek.
Az ilyen típusú szakképzést, úgynevezett előrehozott szakképzést vagy alternatív szakképzést oly módon lehet majd megszervezni a törvényjavaslat szerint, hogy az elméleti képzés beépül a szakmai képzésbe. Ha a szakképző évfolyamok száma két év, akkor három évre nő a képzési idő, tehát legalább egy tanévnyi idő az általános készségek fejlesztésére, a közismereti tudás fejlesztésére, az általános műveltség gyarapítására fordítható a szakképzés mellett. És bízunk abban, hogy az iskolák a minisztériumok segítségével ki tudnak olyan programokat dolgozni, amelyek nem a korábban már megszüntetett hároméves szakmunkásképzés gyakorlatát hozzák vissza, hanem olyan új módszereket vezetnek be a szakképző évfolyamokon a közismereti tárgyak elsajátítására, amelyek közelebb hozzák a gyerekekhez még az általános műveltséget is. És bízunk abban, hogy azért, hogy a szakmát elsajátíthassák, talán nagyobb motiváció lesz az alapkészségek - írás, olvasás, számolás - elsajátítására is.
Ahogy már említettem, nem teljes körű átalakításra tesz a törvénymódosításunk kezdeményezést, tehát nem lesz kötelező az ilyen típusú képzés bevezetése. Azoknak az iskoláknak lesz érdemes ezzel foglalkozni, ahonnan szakképesítés nélkül, a tanulmányok befejezése nélkül eltávoznak a diákok, nagy számú a lemorzsolódás. Az ő esetükben célszerű lesz megfontolni, hogy a félbehagyott tanulmányok helyett a társadalom számára is és a gyermek számára is előnyösebb lesz, ha egy szakmát elsajátítva hagyja el a gyermek az iskolát, az iskolarendszert.
Tudjuk azt, tudom azt, hogy önmagában egy szervezési mód a lemorzsolódást nem fogja megoldani, de meggyőződésem, hogy az új lehetőség megnyitásával a 8-10 ezer fős lemorzsolódás évente lényegesen csökkenthető, sokkal több gyerek megmenthető a gazdasági élet számára, a munka világa számára és természetesen nem utolsósorban a saját családja, a saját jövője számára. Mert nem mindegy, hogy a piac által igényelt szakmával hagyja el a gyerek az iskolarendszert és el tud helyezkedni, munkát tud vállalni, vagy pedig félbehagyott tanulmányokkal kerül ki az iskolából, és ezáltal potenciálisan egész életét munkanélküliként, a társadalom által eltartottként éli le.
Azt hiszem, hogy erre a kérdésre mindenképpen megoldást kell találni, hiszen ma már a szakmunkások hiánya, a kétkezi munka becsületének a hiánya a gazdasági élet fejlődésének a gátjává vált, miközben százezer számra munkanélküliek vannak jelen a magyar társadalomban, ugyanakkor csaknem százezerre tehető azon munkahelyek száma, amelyek betöltetlenek, ahol elsősorban jól képzett szakmunkások hiányoznak a munka világából. Sőt, sok befektető azért kerüli el Magyarországot, mert kevés a jól kiképzett szakmunkás.
Tudom, hogy ennek az egy kérdésnek a rendezése, ennek az egy ügynek a rendezése, amelyről ez a törvényjavaslat szól, önmagában ezt nem oldja meg, de hozzájárulhat ahhoz, hogy nő a fizikai munka megbecsülése, jobban a társadalom érdeklődésének az előterébe kerül ez a kérdéskör, a szakmunkásképzés maga, nő a szakmunkások megbecsülése is, és ezáltal az egyén számára is hasznos lesz, ha ezt a képzést bevezetjük. És annak, aki ebbe bekerül és szakmát szerez ahelyett, hogy lemorzsolódna, és a társadalom egésze számára is - ahogy már utaltam rá az imént -, ez haszonnal járhat.
Tehát egy olyan kezdeményezést tettünk le a tisztelt Országgyűlés asztalára, amely egy valóságos társadalmi probléma megoldására adhat lehetőséget, nem tartalmaz kényszereket, hiszen az iskolák, a szülők, a fenntartók közösen döntik el, hogy szerveznek-e ilyen képzést, és a végső döntést majd a szülő hozza meg, hogy a hagyományos, 10. osztály után kezdődő szakképzésre íratja be a gyerekét, vagy esetleg a 8. utáni szakképzésre. Sok előkészítő tárgyalást tartottunk szakmai szervezetekkel, iskolai vezetőkkel tanácskoztunk. Általában a nem kötelező bevezetését támogatják ennek a képzési formának.
Ezekkel a megjegyzésekkel ajánlom a tisztelt parlament figyelmébe a beterjesztett törvényjavaslatot. A parlament honlapján már látható, hogy képviselőtársaim módosító indítványokkal teszik alkalmazhatóvá. Ha a nyári parlamenti időszakban megszületik a döntés, akkor nem lesz akadálya annak, hogy őszig az illetékes minisztériumok, szakemberek kidolgozzák azokat az alacsonyabb szintű rendelkezéseket, az OKJ módosítását, vizsgakövetelmények módosítását, ami lehetővé teszi az iskolák számára, hogy idén ősszel meghozzák a döntésüket, hogy bevezetik-e ezt a képzés, meghirdetik-e, vagy nem, és ebben az esetben, ha most megszületik a törvény, akkor 2010 őszétől már megjelenhetnek a gyermekek ebben a képzésben. Tehát a 2009-ben nyolcadikosok számára, a 2009 őszén a nyolcadikos gyermekek számára ez már 2010 őszén egy valóságos képzési lehetőség lehet.
Ehhez kérem képviselőtársaim nevében a tisztelt Országgyűlés jobbító javaslatait és végül majd a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
