VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztők! Alig néhány paragrafusból álló törvényjavaslat van előttünk, és ahhoz képest, hogy ennek mekkora jelentősége van megítélésem szerint a szakképzés jövőjét illetően, nagyon kevesen vagyunk itt a vitán. Többen megfogalmazták azt az előfeltevésüket, hogy lényegében szabadságot, választási lehetőséget ad ez a javaslat. Hadd folytassam azzal, hogy én pedig éppen ebben látom az egyik veszélyét a javaslatnak. Ki fogom fejteni, hogy miért gondolom ezt. A helyzet megítélésében nincs vita közöttünk.
(13.10)
Úgy gondolom, hogy az előttem felszólaló ellenzéki képviselőtársam esetében sincsen. Mindannyian egyetértünk azzal, hogy hatalmas a lemorzsolódás, hogy a szakiskolai képzés tartalmi ügyeiben előre kell lépni azért, hogy mind a munkaerőpiac szempontjából, mind pedig a szolgáltatást igénybe vevők szempontjából előrelépjünk. Meggyőződésem szerint azonban ez a konkrét javaslat nem jó irányban lép, épp ellentétes hatásokat fog kiváltani, mint amilyen hatásokat megcéloz.
Mondom, hogy mi a véleményem hátterében álló indok, illetve magyarázat. A kilencvenes évek elején - és Tatai-Tóth András pontosan hivatkozta azt a folyamatot, amikor elindult a középfokú szakmai képzési rendszer átalakulása - bekövetkezett az az elméleti helyzet, hogy elválasztódott egymástól relatíve élesen papíron a szakmai képzés és az általános műveltséget megalapozó képzés. Érdekes módon Magyarországon - erre kevés nemzetközi példát látunk - ezen a választási ponton, a szakmai képzés elkezdésénél az esetek többségében nincs intézményváltás. Ennek az lett a következménye, hogy folyamatosan ez a viszonylag mereven szétválasztott rendszer elkezdett felpuhulni.
Abban is igaza van Tatai-Tóth Andrásnak, hogy a szakközépiskolai képzésnél ez a felpuhulás lényegesen intenzívebb és gyorsabb volt, és ennek sok jele van. Többek között az az egyik jele, hogy az általánosan képző szakaszban pályaorientációt, szakmai megalapozást elősegítő, pályaválasztást erősítő képzésre hivatkozva konkrét szakmai képzési tartalmakat lehetett levinni, amit aztán a szakképző szakaszban be lehetett számítani, és ezzel lehetett rövidíteni a szakképző szakaszban a képzési időt, aminek evidens következménye az lett, hogy úgy, ahogy szintén elhangzott önöktől korábban, a párhuzamos képzési rendszer irányába lépett vissza a rendszer.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a tanuló, amikor belép a szakképzést is nyújtó középiskolába, akkor a levitt képzési tartalmak okán lényegében a szakképzés megkezdésekor a gyakorlatban az átjárhatóság aránya rendkívüli módon lecsökkent, párhuzamossá válik a képzés, a képzési idő ezzel kitolódott. Ahelyett tehát, hogy 2-3 éves intenzív, a munkaerő-piaci igényeket is figyelembe vevő és a pályaválasztást munkaerő-piaci alapon is meghatározó képzések jöttek volna létre, hosszú képzési időszakkal rendelkező képzési programok alakultak ki 4-5 éves tartalmakkal a szakközépiskolában és 4 és 5 éves tartalmakkal különben a szakiskolai képzésben is.
Ennek van egy nagyon súlyos következménye, amiről itt keveset beszéltünk eddig, de azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb kérdés a szakképzés ügyében: a pályaválasztás korának kérdése. A párhuzamossá váló képzés evidens következménye az, hogy a pályaválasztás nem a szakképzés megkezdéséhez kötődik, hanem az intézményválasztáshoz az általános iskola időpontjában. A pályaválasztás, a korai pályaválasztás pedig nagyon súlyos következményeket jelent különösen akkor, ha ezt a korai pályaválasztást épp az átjárhatóság bekorlátozása nem teszi korrigálhatóvá, nem teszi javíthatóvá.
Akkor most visszautalok arra, hogy miért gondolom, hogy a különben pozitív elemnek minősített rugalmasság vagy intézményi szabad választás miért okoz problémákat. Épp azért okoz problémákat, mert én is egyetértek azzal, talán erős a kifejezés, de a hazai szakképzési rendszer és intézményi struktúra szinte anarchikussá vált mára. Nincsenek tiszta struktúrák, az átjárhatóság nagyon bizonytalanul alakul. Az egyik intézményből a másikba, ha kiderül, hogy a 14 vagy 15 éves korban bekövetkezett intézményválasztás korrekciót igényelne, rendkívül nehéz az átmenet.
A javaslat azt mondja, hogy szabadságot ad, hiszen a korábbi képzési gyakorlatot nem cáfolja. Ez a szabadság azt jelenti, hogy választhatnak a szereplők. Azonnal felmerül a kérdés, hogy mi alapján fognak választani. A közoktatás szakképzési részének eddigi gyakorlatát figyelve azt mondhatom, hogy a választás szabadsága nyilván attól függ, hogy milyen irányba mozdul a rendszer, hogy a rendszerben részt vevő szereplők érdekeltsége és ereje a saját érdekeik érvényesítésére hogyan alakul. Nos, az elmúlt 8-10 év szabadon meghozott döntéseit tekintve bátran kijelenthetjük, hogy ilyen esetekben nem a munkaerő-piaci szereplők érdekei érvényesülnek, mert ők a saját érdekeik kikényszerítésére csak korlátozott lehetőséggel rendelkeznek. Nem az iskolahasználók, a szolgáltatást igénybe vevők, vagyis a tanulók és a szüleik érdekei érvényesülnek, hanem majdhogynem kizárólag az intézmények érdekei érvényesülnek. Az intézmények érdeke pedig a tanulók megszerzése és megtartása. Sajnos, az intézményeknek kevésbé érdeke a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakmai tudás odaadása, mert az intézmények választásában épp a korai pályaválasztás miatt a majdani munkaerő-piaci elhelyezkedés csak rendkívül korlátozottan jelenik meg az intézmények választásában, így a szülők szempontjai is korlátozottan érvényesülnek.
Amikor tehát önök szabadságról beszélnek, akkor ezzel teret adnak az intézmények tanulók megszerzésére és tanulók megtartására vonatkozó érdekei nem nagyon korlátozott kielégítésére. Én ezt problémának gondolom, és súlyosnak gondolom. A rendszer nem a szabályozottság irányába, hanem a szabályozatlanság irányába megy, és ez a változás az elmúlt évek változásait is figyelembe véve nem helyes, hanem szerintem épphogy ellentétes azzal a céllal, ami ma a szakképzés ügyét segítené és ami a munkaerőpiac igényeinek kielégítését javítaná.
A javaslat akkor, amikor a szakiskolai képzésben is ezt a párhuzamos szervezést lehetővé teszi, lényegében a pályaválasztás 14 éves korra való lehozását irányozza elő, az átjárhatóságot korlátozza, csökkenti az átjárhatóság szerepét, és úgy gondolom, hogy a munkaerő-piaci igények kielégítését is korlátozza. És ez egy másik vita, ami részben ennek a javaslatnak is egy áttételes következménye, és erről is szeretnék beszélni.
Önök is élnek a településükön, és kapcsolatban vannak az intézményfenntartókkal, illetve kapcsolatban vannak az intézményekkel. Sorozatban jelenik meg az az igény ma az intézményrendszerben, érezve a szakiskolai képzés érdemi keresettségcsökkenését és egyúttal ezzel párhuzamosan a munkaerőpiacnak azt az igényét, hogy kétkezi fizikai munkára képes, megfelelő színvonalú szakembereket keresne. Ezt a feszítő helyzetet nagyon sok helyen úgy próbálják megoldani, hogy népszerűbbé akarják tenni, vagyis a szakiskolák választását akarnák segíteni. Nos, ma többségében - ezt kicsit félve mondom, de úgy gondolom, hogy az állítás helyes - a szakiskolába kerülők negatív szelekció eredményeként kerülnek a szakiskolába. Azok mennek ma szakiskolába, akiket nem vesznek fel az érettségit adó képzésre és akik számára a magasabb képzettséget jelentő perspektíva bekorlátozódik. Én úgy gondolom, hogy ma jelenleg ez a gyakorlat.
A szakiskolai képzés erősítésére nagyon sok településen fogalmazódik meg napjainkban az az igény, hogy korlátozni kezdik az érettségit adó képzéseket azért, hogy több gyerek, több tanuló maradjon a szakiskolában. Úgy gondolom, hogy ez a szülők és a tanulók szabad választásának korlátozását jelenti, tehát az irány nem helyes, az eljárás nem jó ötlet. Ez a javaslat, ami itt megfogalmazódik, megítélésem szerint éppen ezt a folyamatot erősíti, amit pedig gyengíteni kellene, mert meggyőződésem szerint a munkaerőpiacnak ma az általános, konvertálható tudást tekintve több tudással rendelkező, műveltebb szakmunkásokra van szüksége, és ez nem az általános képzési tartalom csökkentését vagy feleslegességét kellene hogy jelentse, hanem annak megerősítését, ugyanakkor céltudatos erősítését, éppen a szakmai munkához szükséges kulcskompetenciák fejlesztésének ügyében.
A javaslat csak a szakiskolai képzési rendszer átalakításával foglalkozik, miközben elmondja, hogy a problémák nem a szakiskolában keletkeznek, hanem a képzési időszak szakiskolát megelőző szakaszában. Azt gondolom, hogy itt téved a javaslat, nem a szakiskolai képzési rendszert kellene átalakítani, hanem tanulmányok sora bizonyítja, hogy a negatív szelekciót és azt a folyamatot, aminek lemorzsolódás a következménye, az általános iskolai képzési rendszer okozza. Valóban úgy, ahogy az államtitkár úr mondta, a szakiskolákba többségében a lexikaitudás-orientált általános iskolai felső tagozatos képzésben kudarcos tanulók kerülnek.
(13.20)
Nem azok, akik jó szakmunkások lennének, hanem akik az iskolarendszerű képzésben, az általános iskola felső tagozatán kudarcokat szenvedtek. Jelentős részben nem az értelmi képességeik miatt, hanem azért, mert az általános iskolai képzési rendszerünk mérhetetlenül szegregált, rendkívül nagy területi és szakmai különbségek fogalmazódnak meg ebben, és a hátrányos helyzetű csoportok nagyobb arányban kerülnek olyan intézményrendszerbe, olyan intézményekbe, amelyek nem képesek megfelelő tudást adni.
Ezt erősíti különben az az adat is, hogy ma a szakiskolát végzett tanulók közel 50 százaléka vagy több mint 50 százaléka - nem vagyok naprakész, államtitkár úr biztosan tudja a pontos adatot - megszerzi később az érettségit. Ezt vagy nappali tagozatos képzésben, vagy levelező képzésben meg tudja szerezni. Tehát ez azt jelenti, hogy nem az értelmi képességeivel van gond, nem azzal van gond, hogy nem alkalmas az érettségi megszerzésére, hanem azzal van gond, hogy a képzési rendszer negatív értelemben szelektálja ki.
Ezért úgy gondolom, hogy a probléma megoldását ott kell kezelni, ott kell keresni, ahol a probléma keletkezik, ez pedig az általános iskolai képzés, és ott is elsősorban a felső tagozatos képzés, és az általános iskolai intézményrendszer nagyon-nagyon nagy tartalmi, színvonalbeli, infrastrukturális különbségei azok, amelyek ezeket a problémákat alapvetően okozzák.
Nincs vita közöttünk a tekintetben, hogy a szaktudást megalapozó kompetenciák fejlesztése létkérdés. Nincs vita közöttünk abban, hogy a manualitás szerepét erősíteni kell minden szinten, minden olyan szinten, aminek a végeredményében kétkezi munka végzésére is alkalmas szakemberek kerülnek ki az intézményrendszerből.
A manualitás szerepének erősítése vagy a szaktudáshoz kapcsolódó kulcskompetenciák erősítése megtörténhet az általános iskola felső tagozatában, és megtörténhet a pályaorientáció, a szakmai megalapozás vagy a pályaválasztást megalapozó képzések általános műveltséget megalapozó szakaszba levitt képzési tartalmainak konkrét megvalósításában is.
Összefoglalóan tehát azt mondhatom, hogy a problémafelvetésben nincs vita közöttünk. A megoldás, amelyet önök javasolnak, szerintünk, szerintem nem a valódi problémát fogja kezelni, hanem a rendezetlenséget, az összerendezhetőséget tovább korlátozza, az intézményi érdekek dominanciáját erősíti, nem korlátozza, az egyéb szereplők érdekeinek érvényesítését - gondolok itt a szülőkre és a tanulókra, illetve a gazdasági szereplőkre - szintén nem segíti.
Úgy gondolom, hogy a téma rendkívül fontos, nagyon sokat kellene erről beszélni. A következő napirendben tárgyalt szakképzési hozzájárulási törvényben nyilván részben fogjuk ezeket a kérdéseket is érinteni. Szerintem ma a szakoktatásban nem a szabadságot kell növelni, hanem a szabályozottságot kell növelni, és ez segíti a rendszer összerendezettségét és a szolgáltatást igénybe vevők számára is megjelenő átláthatóságát. Nem szabad semmilyen olyan lépést tenni, amelyik az általános tudás megszerzésének az esélyeit csökkenti. Ez szerintünk csökkenti. Azt erősíteni kellene, és ennek az erősítése nem korlátozza azt, hogy a szakmai tudáshoz szükséges kompetenciák fejlesztésére nagyobb energiát fordítsunk, és a manualitás szerepét erősítsük.
Köszönöm a figyelmet.
