DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, ebben a ciklusban ilyen jelentőségű büntető törvénykönyvi módosítás még nem került az Országgyűlés elé. 1990 óta, úgy hiszem, nyugodtan nevezhetjük ezt a büntető törvénykönyv negyedik novelláris módosításának.
Csak emlékeztetésül: ’93-ban volt az első ilyen, amelyik tulajdonképpen megteremtette a jogállami büntetőjogot Magyarországon, és ahhoz képest meglepően, hogy egy konzervatív kormány alatt került ez elfogadásra, meglehetősen liberális büntetőpolitikát valósított meg ez a ’93. évi novella.
Ezt követte a ’98. évi novella, amelynek közvetlen kiváltó okait az akkoriban mindenki által ismert robbantásos merényletekkel, illetve az első igazán komoly gazdasági bűncselekmények megjelenésével lehetett magyarázni, és ilyenformán egy szigorú, keménykezű büntetőpolitikát valósított meg. Úgy hiszem egyébként - ezt csak zárójelbe teszem -, maga az, hogy bizonyos szigorításokat bevezetett, amit egyébként a 2003. évi novella is megtartott, önmagában nem kifogásolható, de ugyanúgy, ahogy majd kitérek kicsit később erre a tervezett “három csapás” elnevezésű törvényjavaslattal kapcsolatban, a Fidesz akkor is átesett egy kicsit a ló túloldalára. Túlontúl szigorú rendelkezéseket vezetett be, generális szigorítást vezetett be a büntetőjog rendszerén belül, ami az én meglátásom szerint akkor nem illeszkedett a magyar büntetőjogi hagyományokhoz és a bíráskodás hagyományaihoz, ráadásul nem is differenciáltan szigorított, hanem úgy általánosan mindent - ez volt talán a legnagyobb probléma vele.
2003-ban került elfogadásra a következő, novellának nevezhető büntető törvénykönyvi módosítás, amely gyakorlatilag visszatért a ’93. évi novella szellemiségéhez, azonban egyes, ahogy mondtam, jó elemeket megtartott a ’98. évi büntető novellából. Azonban már látszik az, hogy az Európában egyébként szinte kivétel nélkül követett, Magyarországon két nyomtávú büntetőpolitikának nevezett irányzatot kívánta meghonosítani a magyar büntetőjogban. Remélem, hogy ezt a “két nyomtávú” fogalmat nyelvészek nem fogják cinikusan kielemezni, ez egy borzasztó rossz megfogalmazás. Azért használom mégis ezt és használom a későbbiekben is, mert így ment át a magyar köztudatba és a szakmai köztudatba is.
A mostani büntetőnovella alapvetően követi a ’93. és a 2003. évi novella szellemiségét, ami azonban előrelépés ebben, az két dolog. Egyrészt az azóta eltelt időben a büntetőjog-tudományban felmerült szempontokat, illetve a bírói gyakorlatban felmerült szempontokat beépíti a büntető törvénykönyvbe; másrészt még hangsúlyosabbá teszi - persze ez a két szempont összefügg - ezt az úgynevezett két nyomtávú büntetőpolitikát. Mit is jelent ez konkrétan?
Először is, ahogy államtitkár úr az expozéjában említette, a személy elleni erőszakos bűncselekményeknél a büntető törvénykönyv - ha ez elfogadásra kerül - a törvény teljes szigorával lép fel az ilyen elkövetőkkel szemben. Kisebb súlyú bűncselekményeknél viszont kiemelt értékként kezeli a sértetti érdekeket, kiemelten szem előtt tartja ezeket és erre fokuszál, továbbá jóvátételre ösztönöz, és lehetőség szerint az elterelés irányába kívánja a jogalkalmazót orientálni. A közepes tárgyi súlyú bűncselekmények esetén pedig lehetővé teszi a szabadságvesztés büntetés alkalmazását is, de ugyanúgy az alternatív, kombinálható szankciókat is, és ezeknek az alkalmazását is lehetővé teszi.
Két jól elhatárolható részre tudom osztani ezt a novellát. Egyrészt a tíz éve működő kodifikációs bizottság munkájának eredményei találhatók meg ebben; ezek jellemzően az általános részi módosításokra vonatkoznak. Másrészt pedig a büntetőjogi kodifikációs főosztály munkája; ez a rész tulajdonképpen a kialakult társadalmi helyzetre reagál, főként a különös részt módosítja, leginkább az erőszakos és az erőszakos, többszörös visszaesőkre vonatkozó szabályok beiktatásával teremt új helyzetet.
A javaslatban foglalt változtatások majdnem teljes mértékben megfelelnek az MSZP büntetőjog-politikájának. E két pont mentén kívánom - idő hiányában valószínűleg majd csak az általános vita folytatásában - elemezni a törvényjavaslatot. De előtte, úgy gondolom, feltétlenül szükség van néhány koncepcionális, általános, a javaslat egészét érintő, sőt azon talán kicsit túl is mutató megjegyzés megtételére.
Először is, ahogy ezt már jeleztem, a javaslat szinte teljes mértékben megfelel az MSZP büntetőpolitikai elveinek. Megfelel azért, mert valóban a két nyomtávú büntetőpolitikát alkalmazza, azaz, ahogy mondtam, a súlyos, a közepes tárgyi súlyú és a kis tárgyi súlyú bűncselekményekre vonatkozó szabályok között markáns különbséget tesz. Hiszen a mi meggyőződésünk szerint ezek között markáns különbséget is kell tenni. De ami ennél talán fontosabb, itt egy picit szeretnék megállni: a Btk.-n belül élesen el kell választani, a jelenleginél sokkal élesebben az erőszakos, személy elleni bűncselekményeket az összes többi bűncselekménytől. Ezért nem értek én egyet egyébként többek között a differenciálatlan szigorítással, mert nem hiszem, hogy előadódhat olyan helyzet, bárhol a világon, ahol egyszerre indokolt szigorúbb megítélés alá vonni, mondjuk, a határjelrongálást és az emberölést is. Én ilyet nem nagyon tudok elképzelni. Differenciáltan igen, és a jól irányzott, jól átgondolt szigorításoknak valóban lehet visszatartó ereje. Úgy hiszem tehát, hogy a jelenleginél sokkal inkább el kell váljon egymástól az erőszakos, személy elleni bűncselekményekre vonatkozó szabályozás és az összes többi bűncselekményre vonatkozó szabályozás.
Az MSZP büntetőpolitikájának középpontjában áll, hogy az alapjogok közül legfontosabbnak az élethez és az emberi méltósághoz fűződő jogokat tartjuk. Az Alkotmánybíróság szerint egyébként ezek elválaszthatatlanok, ezért is szokás őket együtt emlegetni. Ez azt jelenti, hogy az egyének és a társadalmi csoportok elleni verbális és tettleges erőszak minden formájának büntetését tűztük a zászlóra, beleértve ebbe a holokauszttagadást, beleértve ebbe a gyalázkodást és beleértve ebbe természetesen a tettleges bántalmazásokat is, ilyenformán a személy elleni erőszakos bűncselekményeket. Úgy hiszem, a személy elleni erőszakos bűncselekmények vonatkozásában indokolt nemcsak a büntetési tételekben elkülöníteni ezeket az egyéb bűncselekményektől, hanem a büntetéskiszabás elvei vonatkozásában is.
A javaslat tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a büntetési tételekre, a büntetési tételkeretekre vonatkoznak, de alapvetően talán a büntetéskiszabás elveit tartalmazza, és mutat az én álláspontom szerint egy igen jó irányba. Az át nem gondolt, korábbi büntető törvénykönyvi módosítások ugyanis aránytalanságokhoz vezettek mostanára a büntető törvénykönyvben. Én nem gondolom azt, hogy megfelel a társadalmi felfogásnak, de azt sem gondolom, hogy megfelel az Alkotmánybíróság által támasztott arányosság elvének az, hogy mondjuk, a vesztegetés, ami egyébként igen súlyos bűncselekmény, de a vesztegetés bármely formájáért súlyosabb büntetést lehet kapni, mint ha valakit halálra vernek. Márpedig ez most így van.
(12.20)
Vagy azt sem tartom normálisnak, hogy vagyon elleni bűncselekményért, mondjuk lopásért - akármilyen lopásról legyen is szó és akármilyen értékhatár alapján - súlyosabb büntetést lehessen kapni, mint emberölésért. Márpedig ez ma a büntető törvénykönyvben így van. No, ezt a tendenciát kell megváltoztatni, és ennek első lépéseként a büntetéskiszabás elvei vonatkozásában ezt ez a büntetőnovella megteszi.
Ami viszont kritikai megjegyzés ebben a körben: ahogy mondtam, azzal teljes mértékben egyetértünk, hogy a büntetéskiszabási elvekben a többszörös erőszakos visszaesőknél, ami új fogalom lesz a novella hatálybalépése után, a rájuk vonatkozó szabályok kizárják ezeket az elkövetőket majd minden kedvezményből. Nem lehet őket feltételes szabadságra bocsátani, nem lehet felfüggesztett szabadságvesztést kiszabni velük szemben, részben felfüggesztett szabadságvesztést kiszabni, nem lehet próbára bocsátani. Ez nagyon helyes, és támogatni tudjuk.
Azonban a nem erőszakos visszaeső és többszörös visszaeső vonatkozásában a mi meglátásunk szerint a széles bírói mérlegelés alkalmazása a célravezető. Ez is egyébként tükrözi azt a büntetőjogi felfogást - és MSZP-s büntetőpolitikát -, hogy markánsan el kell választani az erőszakos és a nem erőszakos bűncselekményeket. Úgy gondoljuk tehát, hogy ugyan rendkívül csekély mértékben, de ezt az elvet töri meg két rendelkezés, amely a visszaesőkre és a többszörös visszaesőkre vonatkozik - a nem erőszakos visszaesőkre és többszörös visszaesőkre -, és ezt mi módosítani fogjuk javasolni. Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy a próbára bocsátás és a feltételes szabadságra bocsátás, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásának lehetőségeit szeretnénk a javaslathoz képest másként hatályba lépni látni.
A büntetési tételek és tételkeretek, amire már szintén kitértem és utaltam: úgy hiszem, indokolt az, hogy az erőszakos bűnelkövetők ne csak a többedik esetben, hanem már az első esetben is súlyosabban bűnhődjenek, mint azok, akik nem erőszakos bűncselekményt követnek el. Ezért indokolt tehát a büntetési tételkereteknek és nem csak a büntetéskiszabás elveinek a változtatása. Ez kicsi részben ebben a javaslatban megtörténik. Azonban ennek az átfogó módosítása valóban összehangolt és átfogó kodifikációs munkát igényel. Ezért jeleztük korábban miniszter úrnak, hogy arra kérjük, vizsgálja felül a büntetési tételkeretek rendszerét, az ez irányú munkát haladéktalanul indítsa el a minisztériumban, és mielőbb nyújtsa be az Országgyűlés elé, hogy azt a szemléletet, amit tükröz ez a novella, ki tudjuk teljesíteni a későbbiekben.
A büntetési tételkeretek vonatkozásában egyetlen megjegyzés, ami - azt gondolom - komoly megfontolást igényel, ez pedig a rablás törvényi tényállásának a módosítása. A rablásnál az új novella lehetővé tenné azt, hogy 10-től 15 évig terjedő szabadságvesztést is kiszabhassanak a rablás elkövetőjére. Meggondolandónak tartom - és persze újratárgyalandónak - azt, hogy nem vezet-e aránytalansághoz a tekintetben, hogy ez súlyosabb, mint az emberölés alapesete. Nem gondolom azt, hogy az arányosság elvének megfelel az, ha a rablás - ahol jó esetben személyi sérülés sem történik, és vagyon elleni bűncselekmény - súlyosabban minősülhessen bármilyen esetben is, mint az emberölés alapesete. Ezt mindenképp megfontolandónak tartom.
És ami talán nagyon fontos: miért nem három csapás? Nyilván fideszes képviselőtársaim fel fogják vetni, hogy az a törvény sokkal jobb lett volna, mint a kormány által most beterjesztett. A Fidesz szerint szinte mindenre ez a válasz egyébként, hogy három csapás kell. Ez a válasz a bűnözésre, ez a két-három oldalas törvénymódosító javaslat, ez a válasz a holokauszttagadásra, a gyalázkodásra, talán még az energiaválságra és -politikára is. Mindegy, tényleg nem akarok élcelődni ezen.
Komolyra fordítva a szót, a tegnapi napon volt egy televíziós vita, amiben kifejtettem azt, hogy a probléma az a három csapással, hogy senki sem támogatja. Nem támogatja a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete, a Társaság a Szabadságjogokért, és még egyébként egyéb civil szervezetek sem, sőt az említettek kifejezetten alkotmányellenesnek tartják a benyújtott javaslatot. De nem támogatja az OIT, tehát a bíróságok sem, nem támogatja a Legfőbb Ügyészség, nem támogatja a Magyar Ügyvédi Kamara. Tehát nem találunk olyan társadalmi vagy szakmai szervezetet, amelyik támogatná ezt a javaslatot.
Nem szeretnék kitérni arra, hogy mi a konkrét szakmai probléma a három csapással, ezt megtettem azon az alkotmányügyi bizottsági ülésen, ahol konkrétan erről a törvényjavaslatról volt szó. Erre kaptam egy választ, azt hiszem, talán Kontrát képviselőtársamtól, akivel a vitában részt vettünk, hogy lehet, hogy ezek mind nem támogatják, viszont a Fidesz és az emberek igen. Hát, ezen picit meglepődtem, és azóta ezen gondolkodom, és feltettem a kérdést, hogy miért is.
Miért támogatják a három csapást az emberek? Vajon azok az emberek, akikre Kontrát képviselőtársam utalt, olvasták a javaslatot? Olvasták a javaslatot, és a vonatkozó alkotmánybírósági határozatokkal összevetették? Azok az emberek, akik ezt támogatják - őszerinte -, azok ismerik pontosan a bíróságok büntetéskiszabási elveit vagy a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlatát? Vagy ezek az emberek a magyar büntetőjogi hagyományokat ismerik behatóan? Vagy netán ismerik a kontinentális és az angolszász jogrendszer közötti különbséget, esetleg a vonatkozó kriminológiai kutatások eredményeit? Úgy gondolom, talán nem. Jó, ha a képviselőtársaink némelyike ismeri ezeket. Ezért talán az sem egy valóságtól elrugaszkodott álláspont, hogy ha mindezeket nem ismerik, akkor nem azután döntöttek a “három csapás” javaslat elfogadása vagy támogatása mellett, hogy ezeket jól meggondolták, és ezek után úgy döntenek, hogy ez a “három csapás” nevű törvényjavaslat kell.
Nem arról van talán szó, hogy az emberek az erőszakos bűnözők példás, szigorú megbüntetését akarják? Azt gondolom, hogy sokkal inkább erről van szó. Nem? Nem arról van szó, hogy nekik ez így körülbelül elég is, és nem fognak abba belebonyolódni, hogy ez milyen jogtechnikai megoldással fog majd megvalósulni? A “három csapás” elnevezésű javaslat ugyanúgy a büntetéskiszabás elveit módosította volna jellemzően, mint az előttünk fekvő javaslat. Ezt teszi a kormány javaslata is, tehát pont azt, amit az emberek akarnak. Ugye, az erőszakos bűnözők példás megbüntetését? Persze, ennek a javaslatnak nincs olyan hangzatos elnevezése, mint a “három csapás”.
Az előterjesztés alkotmányosan, a kontinentális szabályoknak megfelelően arányosan, de szigorúan nyújtja mindazt, amit a “három csapás” nyújtani kíván, és nem presztízsből nem támogatjuk a “három csapás” törvényjavaslatot, hanem azért, mert a mi meglátásunk szerint - ugyanis mi szakmai szemmel is megvizsgáltuk, nem úgy, mint esetleg mások - nem felel meg az alkotmányos követelményeknek, és nem lehet vele a megfelelő célt elérni. A kormány javaslata egyébként - ami körülbelül 10-15-ször akkora terjedelmű javaslat, mint a három csapásról szóló törvényjavaslat - átgondolt és szakmailag megalapozott javaslat.
Tehát összefoglalva: a kormány javaslata szintén az, amit az emberek akarnak. Szintén az! Éppen ezért, tisztelt Országgyűlés, javaslom ezt a javaslatot elfogadásra azokkal a módosítókkal kiegészítve, amelyeket az Országgyűlésnek benyújtottunk.
Idő hiányában - bár talán szerencsésebb lett volna egy novelláris módosításra 20 percnél nagyobb időkeretet adni - nincs lehetőségem kifejteni, azonban szerencsére az általános vita ma nem zárul le, az általános vitát folytatni fogjuk, és a törvényjavaslat konkrét rendelkezései vonatkozásában az érveimet akkor fogom kifejteni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
(12.30)
