DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban már nem tudunk olyan mértékben egyezően nyilatkozni, mint ahogyan az előzővel, a büntetőeljárási törvény módosításával kapcsolatban. Örülnék, ha a parlamenti frakciók egyezségre jutnának, hiszen a büntetőpolitika egy lényeges dolog. Nem éreztem egyébként olyan mértékűnek az eltérést, amely összeegyeztethetetlen lenne, inkább kisebb aránybeli különbségek azok, amelyek a frakciók álláspontjában kimutathatók.
A törvényjavaslattal mi alapvetően egyet tudunk érteni, és bár Rubovszky György képviselő úr direkt megszólított engem, és próbálja provokálni, hogy mondjam el azt, amit egyébként oly sokszor és valóban minden lehetséges alkalommal el szoktam mondani, mert meggyőződésünk, hogy a gyors és elkerülhetetlen eljárások a legfontosabb visszatartó erővel bíró dolgok, ezt már az előző vitában is elmondtam, nem akarok ebbe bővebben belemenni. Igazából azt tartom fontosnak, hogy ne kövessünk el aránytévesztést. Ha ez nem történik meg - úgy érzem, ez a javaslat alapvetően megfelel ennek a követelménynek -, akkor igenis, lehet olyan helyzet, amikor a súlyos, erőszakos, fegyveresen, felfegyverkezve történő elkövetésekre vonatkozóan elfogadhatónak tartunk szigorítást.
Ahogyan a kolléga úr szavaiból kivettem, egy jóval szigorúbb változatot tartana szükségesnek és indokoltnak a Kereszténydemokrata Néppárt. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy ez még az a mérték, amikor a szigorítás nem eredményezi az arányok felborítását a büntető törvénykönyvben, a büntetési rendszerben. Igenis, mi is úgy gondoljuk, hogy vannak társadalmi jelenségek, amelyekre vonatkozóan időnként a büntetőjognak reagálnia kell. Szerintem sokkal gyakrabban módosítjuk a büntető jogszabályokat, akár az eljárási, akár az anyagi jogszabályokat, és ez önmagában véve máris nagyon súlyos alkalmazási problémákhoz vezet, mert a gyakorlat képtelen követni a jogalkotás változásait, de időnként lehetségesnek és szükségesnek tartjuk.
Az államtitkár úr nagyjából azzal kezdte az expozéját, hogy bár Magyarországon a bűncselekmények száma alapvetően nemhogy nem nőtt, hanem inkább több tekintetben csökkent is, néhány cselekmény tekintetében stagnál, esetleg növekszik, de a cselekmények nagyobbik részében csökken, a társadalom mégis úgy reagál, minthogyha jelentős növekedés történt volna. Ez egy furcsa, érdekes dolog. Természetesen itt objektív és szubjektív tényezők egyaránt hatnak. Ez kicsit talán olyan, mint az infláció, hogy önmagában az objektív gazdasági folyamatok természetesen alapjaiban befolyásolják, de az inflációs várakozás önmagában is inflációt gerjesztő tényező lehet. Lehet, hogy egy kicsit ilyesmi érvényesül a büntetőpolitikával kapcsolatban is.
(13.00)
Tehát magának a bűnözésnek a statisztikai adatai még nem tennék feltétlenül szükségessé a változtatást, de ha már a kormány azt az álláspontot foglalta el, hogy úgy tűnik, lemond arról, hogy egy új büntető törvénykönyv megalkotását ebben a ciklusban célul tűzze ki - az általános rész tudom, hogy kész, a különös rész pedig messze nincs abban az állapotban, hogy benyújtható legyen -, azt biztos, hogy helyesebbnek gondoljuk, hogy nem az általános rész újraszabályozását kell tapasztalnunk, megmaradva a jelenleg hatályos különös rész mellett, hanem egy olyan novelláris változtatást hajtunk végre, amely talán alkalmas arra, hogy a büntetőpolitikai céloknak jobban megfelelő törvényjavaslat szülessen.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tehát mi az aránytévesztést tartanánk egy komoly hibának. Úgy gondoljuk, ezt a hibát a javaslat nem követi el, ezért alapjaiban egyet tudunk vele érteni.
Elfogadható számunkra az erőszakos többszörös visszaeső fogalmának megjelenése, és ilyen módon történő szabályozása. Különösen fontosnak és indokoltnak tartjuk a közvetett tettességre vonatkozó szabályozás ilyen módon történő szabályozását, hiszen nap mint nap, gyakran tapasztaljuk azt, hogy eszközül használnak olyan személyeket bűncselekmények elkövetéséhez, akik egyébként közvetlenül nem büntethetők, és ezzel visszaélve súlyos bűncselekményeket tudnak egyesek büntetlenül megvalósítani.
Nagyjából elfogadhatónak tartjuk a jogos védelemre és a megelőző jogos védelmi helyzetre vonatkozó szabályozást is, és örülünk annak is, hogy a tevékeny megbánásra vonatkozóan nemcsak szigorúan a pénzzel történő jóvátétel, hanem egy jóval szélesebb körben történő lehetőségbiztosítás nyílik meg a törvényjavaslat megváltozott normaszövege alapján. Ez egy jó intézmény véleményem szerint. A tevékeny megbánás alkalmas arra, hogy a sértett oldalán is a reparációt megvalósítsa. Ha ez szélesebb körben alkalmazható, akkor véleményem szerint helyes irányú változtatásról van szó.
A jelenleg hatályos főbüntetések és mellékbüntetések teljes felváltása szintén egy megfelelő és jó eszköz. Répássy Róbert kollégám utalt is arra, hogy Magyarországon a büntetéskiszabás alapvetően börtön központú szemléletet mutat. Ezzel egyetértek. Ha az európai gyakorlatot vagy a világ gyakorlatát vesszük alapul, akkor nagyon furcsa helyzetet tölt be Magyarország. A százezer lakosra jutó elítéltek aránya Magyarországon 149, az európai átlag 100 körül mozog. Irigylésre méltó skandináv államokban ez 50 és 70 között van valahol, annak függvényében, hogy melyik évet nézzük; míg az Egyesült Államokban ez brutálisan magas, 670 ez a szám, ha jól emlékszem. Ez is az egyik oka annak, hogy például - és ebbe persze nem szeretnék mélyebben belemenni - a három csapást miért nem tudjuk elfogadhatónak tartani, mert ez egy olyan amerikai megoldás mechanikus átvétele lenne, amely a magyar viszonyok közepette semmiképpen sem alkalmazható.
Egyet tudunk érteni azzal, hogy a pénzbüntetés rendszerét, mind a napi tételeket, mind az egynapi tételre vonatkozó összeget újraszabályozzuk, ezeket nagyjából emeljük. Most 3 ezer az alsó határ, ez 75 ezer lesz, 10 millióról pedig több mint 100 millió forintra emelkedik a felső határ. Ha jól emlékszem, az indokolásban az is olvasható, hogy ez nagyjából a szabálysértési bírság rendszerével való összhang megteremtésének célját is szolgálja.
Látom, államtitkár úr egyetértően bólint. Akkor viszont kénytelen vagyok azt a fél mondatot hozzátenni, hogy az objektív felelősség büntetési tételével messze nincs arányban, és ez nem a büntető törvénykönyv hibája. 300 ezer forintos szabálysértési bírság a mai büntetési viszonyok mellett, ha azt vesszük alapul, hogy ez a pénzbüntetési tételrendszer fog hatályba lépni - amit egyébként jónak és elfogadhatónak tartunk, tehát támogatjuk -, akkor ehhez képest az objektív felelősség alapján megállapítható 300 ezer forint; ha belegondolunk, hogy egy viszonylag, mondjuk, közepesen súlyos cselekményért 300 ezer forintot bíróság jogerős ítéletében büntetőjogi következményként alkalmazhat, míg ha megállok az autópályán, és mondjuk, leállok a leállósávban, mert nem szeretném a mobiltelefont kézben tartva használni, hanem ott leállok, ezért ugyanúgy 300 ezer forintot lehet kapni - ez nonszensz. Sajnos azt látom, hogy a statisztikák sem igazolják azt, hogy a baleseti arányok olyan mértékben csökkentek volna. Először hirtelen lecsökkentek, majd most lassan elkezd visszaállni a közel hasonló szintre a balesetek száma. Tehát komoly visszatartó ereje nincs is, de ez egy mellékmegjegyzés volt, és nem ez a lényeg, hanem az, hogy a pénzbüntetésre vonatkozó új szabályozást el tudjuk fogadni.
Helyes a szabadságvesztés végrehajtása részbeni felfüggesztésének szabályozása. Egyet tudunk érteni a magánlaksértés szigorúbb büntetésével. Különösen egyet tudunk érteni azzal, hogy világosan kimutatható - erről többen is beszéltek előttem -, hogy a fegyveresen, felfegyverkezve történő elkövetés egy sor törvényi tényállásnál - garázdaság, önbíráskodás, rablás, lopás, kifosztás, személyi szabadság megsértése - egyaránt súlyosabban büntetendő magatartást fog eredményezni. Azt hiszem, hogy ez indokolt és elfogadható.
Néhány dolog, amivel nem értünk egyet; talán az egyik az, amely nem olyan nagyon nagy jelentőségű, inkább megfontolásra szeretném javasolni a kormánynak, a végszükségre vonatkozó szabályozás tekintetében. A tervezet a jogos védelemhez hasonlóan kívánja szabályozni a végszükség esetén az elhárító cselekménnyel okozott akkora vagy nagyobb sérelem esetén alkalmazó büntetlenségi következményt. Ezzel nem tudunk igazából egyetérteni, mert végszükség esetén nincs meg a jogos védelem esetén fennálló jogtalan támadás, amikor is indokoltan a támadónak kell viselnie a jogtalan támadás kockázatát. Végszükség esetén a differenciált szabályozás véleményünk szerint inkább fenntartandó. Az ijedtségből, menthető felindulásból okozott olyan vagy nagyobb károkozás büntetlenséget továbbra is csak abban az esetben eredményezzen, ha az ijedtség vagy menthető felindulás a felismerési képességet kizárja. Én ezt megfontolandónak tartom. Ilyen szempontból a jogos védelem nem vethető össze teljes mértékben a végszükséggel.
Amivel nem tudunk egyetérteni - és ezzel alapvetően nem tudunk egyetérteni -, az a hivatalos személy elleni erőszak cselekményének súlyosabban büntetni rendelése. Nem emlékszem olyan Btk.-módosításra - egyébként legutóbb is ez történt, pár hónappal ezelőtt -, hogy a hivatalos személy elleni erőszak tényállását egyre súlyosabban szeretné a kormány megítélni. Véleményem szerint ez most már aránytalanságot eredményez. Egyrészt egyetértünk azzal, hogy a hivatalos személyt eljárásában védeni kell akkor, ha az a büntetési rendszer, amelyet alkalmazni szeretnénk, beilleszthető a büntető törvénykönyvbe.
Az előző Btk.-módosítás esetén nyolc magatartásnak, előkészületi cselekménynek büntetendővé nyilvánítását is tartalmazta a törvényjavaslat. Akkor azt elfogadtuk, bár akkor is jeleztük, hogy önmagában véve nem helyes, ha ilyen típusú cselekmények esetében aránytalanság alakul ki. Gondolok arra, amit egyébként jeleztünk, csak történni nem nagyon történt semmi a jogalkotás terén azóta, hogy nagyon sok olyan cselekményről tudunk, például hivatalos személy által elkövetett cselekmények esetében - kényszervallatás, bántalmazás hivatalos eljárásban, jogellenes fogva tartás -, ahol a látencia meglehetősen nagy.
Kiváló statisztikai adatokkal lehet előállni a kormánynak, hogy milyen kevés ilyen típusú eljárás indult Magyarországon, ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem is történnek ilyen jellegű cselekmények. Nem tudunk ebben a tekintetben megfelelő védelmet nyújtani az állampolgároknak. Nagyon gyakran, és azt kell mondjam, hogy igazából emelkedő számban lehet információkat szerezni arról, hogy a hivatalos személyek az eljárásuk során jogellenesen bántak az állampolgárokkal, az imént említett cselekmények valamelyikét követték el.
Nagyon kevés ilyen típusú eljárás indul, mert még a legnehezebben bizonyítható korrupciós cselekményeknél is sokkal nehezebben bizonyítható az ilyen típusú cselekmények elkövetése, de ettől a dolog még létezik. Ha úgy viselkedünk, mintha nem létezne, akkor egyszerűen csak felelőtlenséget követünk el. Véleményem szerint mindenképpen valódi fenyegetettséget kell a megnövekedett hatáskör mellé a hatóságok felé mutatni, annak érdekében, hogy a visszaélésszerű joggyakorlás semmilyen körülmények között ne történhessen meg.
Most már nagyon súlyos fenyegetettséggel bünteti a törvény a hivatalos személlyel szembeni fellépést, de az ő eljárásukat nagyon hosszú ideje semmilyen módon nem változtattuk meg, holott a helyzet alapvetően ezen a téren nem sokat javult, hanem inkább romlott. Vannak is erre vonatkozóan konkrét javaslatok, amelyek, azt gondolom, hogy egyértelműen a kormány rendelkezésére állnak. Lehet, hogy nincsenek erre vonatkozó statisztikák, mert természetesen, ha nem indulnak eljárások, azt statisztikailag meglehetősen nehéz kimutatni. Ennek a cselekménynek a megítélése kapcsán, úgy gondolom, hogy ha nem tudunk változtatni a helyzeten, és nem tudjuk az arányosságot abban a tekintetben biztosítani, hogy az állampolgárokat abból a szempontból is megnyugtató helyzetbe hozzuk, hogy a hatalomtól is megvédi az állam időnként, ha jogellenesen lépnek fel vele szemben, akkor nagyon helytelenül járunk el.
Ezért mi úgy gondoljuk, hogy csak abban az esetben tudjuk a törvényjavaslatot támogatni, ha ezen a téren egyértelmű változás történik. Tehát a hivatalos személy elleni erőszakra vonatkozó tényállás változtatását nem tartjuk támogathatónak, és magát a javaslatot abban az esetben is csak akkor, ha ezen a téren kézzelfogható változtatást lehet a jogalkotás terén is végrehajtani.
(13.10)
Nagyon sok olyan rendelkezését soroltam fel a törvényjavaslatnak, amellyel egyetértünk. Jó egynéhányat nem említettem, azokat sem azért nem, mert nem értünk vele egyet, hanem mert alapvetően egyet tudunk vele érteni. Tehát a törvényjavaslat döntő többségét helyesnek és elfogadhatónak tartjuk, a támogatást attól tesszük függővé, hogy erre vonatkozóan egyezségre lehet-e jutni, hogy ezen a téren is változtatásokat kell elérnünk. Néhány módosító javaslat megelőlegezésére vonatkozóan is azt tudom mondani, hogy megfontolandó és valószínűleg támogatható a részünkről mindaz, amiről például Bárándy Gergely képviselő úr is beszélt. Én remélem, hogy a végén a javaslatra vonatkozóan sikerül egy megfelelő többséget kialakítani az Országgyűlésben.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
