DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A második olyan napirendi pont tárgyalását kezdjük el a mai napon, amelynek célja a közbiztonság erősítése, a bűnözés elleni fellépés hatékonyságának erősítése. Magyarországon gyakran éri olyan kritika a bűnüldöző és az igazságszolgáltatási szerveket, hogy a büntetőeljárások elhúzódnak, indokolatlanul nehézkesen, lassan haladnak. Ez a kritika sokszor jogos.
A probléma összetett, nem orvosolható kizárólag jogalkotással, a jogalkalmazóknak is mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ez a helyzet változzon. A kormánynak azonban a jogalkalmazásban szükséges tennivalóktól függetlenül feladata, hogy olyan jogszabályi változtatásokat javasoljon, amelyekkel az eljárásokat gyorsabbá, egyszerűbbé, hatékonyabbá teszi. A kormány elkötelezett amellett, hogy a büntetőeljárásokat gyorsítsa, a mai kornak megfelelő technikai eszközök, megoldások szélesebb körű alkalmazását elősegítse, és ezzel az állampolgárok, a sértettek érdekeit szolgálja.
Az önök előtt lévő törvényjavaslat a büntetőeljárások időszerűségének javítására irányuló társadalmi igénnyel összhangban a büntetőeljárások tartamának csökkentése, továbbá a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, a Be. hatálybalépése óta eltelt több mint öt év alatt a jogalkalmazás során felmerült jogalkotási hiányosságok megszüntetése céljából módosítja a büntetőeljárási törvényt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az eljárás gyorsításával a bizonyítás eredményessége is előmozdítható. Az eljárás időszerű lefolytatása esetén ugyanis a bűncselekmény elkövetéséhez közelebb eső időpontban a bizonyítékok még rendelkezésre állnak, így a tanúk is a bizonyítási eszköz személyi jellegéből adódóan hitelesebben tudnak beszámolni az általuk észleltekről. A szakmai szempontokon túlmenően a társadalomnak is jogos igénye, hogy a büntetőügyek gyorsan és eredményesen befejeződjenek, és az elkövetők felelősségre vonása mielőbb megtörténjen. A törvényjavaslat e célok érdekében a következő módosításokat tartalmazza.
A javaslat megteremti a magyar büntetőeljárási jogban egy olyan jogintézmény alapjait, amely lehetővé teszi, hogy az ügyek egy meghatározott körében az ügyész és a terhelt megállapodhasson a tényállásról, a cselekmény jogi minősítéséről és a büntetésről, intézkedésről. Ennek megvalósítása céljából a javaslat a “lemondás a tárgyalásról” külön eljárás szabályait bővíti. Az új szabályokkal kiegészített, tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás lényege: a bíróság a vádlott bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomására alapítva az ügyészi vádirattal egyező tényállás, minősítés miatt állapítja meg a vádlott bűnösségét, a vádiratban indítványozott büntetést szab ki, illetőleg intézkedést alkalmaz, feltéve, hogy a vádlott a tárgyaláshoz való jogáról lemond, és az ügyész a külön eljárást indítványozza.
Kiemelendő, hogy megállapodás csak akkor jöhet létre, ha az ügyész a beismerő vallomást aggálytalannak tartja, azt az eljárás egyéb bizonyítékai alátámasztják, és nem szükséges a tárgyalás lefolytatása. Az ügyésznek tehát nem sérül az alkotmányban biztosított egyetlen jogosítványa sem. A megállapodásban a lehetséges büntetés alsó és felső határát rögzíteni kell, amely keretek között a bíróság ítéletben állapítja meg a büntetést. Erre figyelemmel nem sérül a bíróságnak az a kizárólagos joga, hogy a vádlott bűnösségéről döntsön, és a büntetés konkrét mértékét meghatározza. A védő részvétele minden esetben kötelező, ez a terhelti jogok védelme szempontjából jelentős tény.
A javaslat nem teszi lehetővé, hogy valamennyi bűncselekmény esetén alkalmazásra kerüljön a tárgyalásról lemondás. A legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőivel szemben nem indokolt a büntetőeljárás egyszerűsítése. Ezért az előterjesztés a 8 évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén teszi lehetővé a döntést a terhelt büntetőjogi felelősségéről tárgyalásról lemondás alapján.
Tisztelt Képviselőtársaim! Jelentős mértékben lassítják a büntetőeljárást azok a túlnyomórészt megalapozatlan kizárási indítványok, amelyeket a bíró elfogultságára hivatkozva jelentenek be. A Be. hatályos szabályozása szerint ilyen ok bejelentése esetén a bíró, illetve a bíróság a bejelentés elintézéséig eljárhat ugyan, de ügydöntő határozatot nem hozhat. A büntetőeljárások időszerűvé tételét szolgálja a kizárás szabályainak olyan irányú módosítása, amely lehetővé teszi, hogy a bíró az ügydöntő határozat meghozatalában ez esetben is részt vehet. Az elfogultság tárgyában a bíróságnak továbbra is döntenie kell, tehát a tisztességes eljárás alkotmányos alapelve nem sérül.
Tisztelt Országgyűlés! Számos esetben a büntetőeljárások tartamának elhúzódását idézi elő a vádlottnak a szabályszerű idézés ellenére történő távolmaradása. A javaslat a vádlott megjelenési kötelezettségének teljesítése érdekében bevezeti a tárgyalási őrizetet. Eszerint őrizetbe vételnek akkor is helye van, ha a vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, és az elővezetése nem járt sikerrel. A tárgyalási őrizet elrendelésére akkor kerülhet sor, ha a vádlott lakó- vagy tartózkodási helye ismert, tehát elfogatóparancs kibocsátásának nincs helye.
A módosítás megteremti annak lehetőségét, hogy a bíróság elfogatóparancs helyett az ismert helyen tartózkodó, azonban a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent vádlott őrizetbe vételét rendelje el, majd a vádlott meghallgatását követően - annak eredményétől függően - a vádlott előzetes letartóztatásáról is rendelkezhet. A jogintézmény célja, hogy a bíróságnak több eszköze legyen a vádlott megjelenésének biztosítására.
Tisztelt Ház! A javaslat hangsúlyosabbá teszi a tárgyalás előkészítésének szabályait azzal, hogy egy olyan új rendelkezést iktat be, amely részletesen szabályozza, hogy a bíróság az eljárás e szakaszában milyen megkereséseket foganatosíthat az általános szabályok alapján a megjelölt adatok vonatkozásában. Új elemként jelenik meg, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a vádlott vonatkozásában nemcsak a bűnügyi nyilvántartás, hanem a szabálysértési nyilvántartás adatait is be kell szerezni. E módosításokkal a tárgyalás előkészítésének szakaszában számos eljárási cselekményt meg lehet tenni, amelynek eredményeképpen a tárgyalás során e cselekmények mellőzhetők, ezáltal a tárgyalási szakasz gyorsabb lehet.
(11.00)
A hatályos szabályozás szerint, ha a bírósági eljárás során a hivatásos bíró vagy az ülnök személyében változás következik be, úgy a tárgyalást elölről kell kezdeni. A javaslat módosítja a Be.-t akként, hogy ha a hivatásos bíró vagy az ülnök személyében változás történt, a tárgyalás hat hónapon belül a tárgyalás korábbi anyagának ismertetésével is megismételhető. A módosítás a folytonosság időbeli követelményét továbbra is fenntartja, továbbá a hivatásos bíró belátására bízza, hogy kívánja-e a korábban kihallgatott tanúk ismételt idézését és kihallgatását. Így a tárgyalás korábbi szakaszában lefolytatott bizonyítási eljárás tényleges megismétlésének lehetőségétől az eljáró bíró nincs elzárva.
A javaslat módosítja a bíróság elé állítás szabályait. Jelenleg az ügyésznek 15 nap áll rendelkezésre, hogy meghatározott bűncselekményi körben összegyűjtse az összes bizonyítékot, és a terheltet a bíróság elé állítsa. A 15 napos határidőt a javaslat 30 napra módosítja, lehetőséget adva ezzel arra, hogy ezen időtartam alatt a bizonyítékokat beszerezzék, és több ügyben legyen alkalmazható az eljárás e gyors fajtája.
Jelentős módosítást hajt végre a törvényjavaslat az előzetes letartóztatásra vonatkozó szabályok körében. A hatályos szabályozás alapján az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig, legfeljebb három évig lehetséges a terheltet előzetes letartóztatásban tartani, attól függetlenül, hogy milyen bűncselekmény miatt folytatják ellene a büntetőeljárást. A hatályos szabályozás tehát nem differenciál. A módosítás a szakmai és a társadalmi igényeknek megfelelően, figyelemmel a nemzetközi egyezmények elvárásaira, az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára és az alkotmány előírásaira, az előzetes letartóztatás abszolút felső határidejét 4 évben határozza meg, ha a terhelttel szemben 15 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás. Az ilyen büntetési tételhez kötött bűncselekményi kör esetén általában a bizonyítás bonyolultsága, nagyobb időigényessége indokolja az előzetes letartóztatás felső tartamának emelését.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága az előzetes letartóztatás időtartamának ésszerűségi vizsgálata során különös gonddal vizsgálja az ügy bonyolultságát, a terhelti magatartást és az eljáró hatóságok tevékenységét is. Ez utóbbival összefüggésben ki kell emelni, hogy előzetes letartóztatás elrendelésekor a büntetőeljárások során továbbra is biztosítani kell az eljárások soronkívüliségét, azaz az eljáró hatóságoknak törekedniük kell arra, hogy a terhelt a lehető legrövidebb ideig legyen előzetes letartóztatásban. Ezzel egyidejűleg az előzetes letartóztatás kivételes alkalmazhatóságának erősítése érdekében a módosítás az előzetes letartóztatás tartamát két évben jelöli meg azokban az esetekben, ahol a terhelt ellen öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indult eljárás.
Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak az eljárás gyorsítását szolgálja az idézés és értesítés szabályainak olyan irányú módosítása, amely általános jelleggel lehetővé teszi az írásbeli és a szóbeli idézés mellett a más alkalmas módon vagy eszközzel történő idézést, természetesen a célszerűségi szempontok figyelembevételével. E körbe tartozik, hogy a bíróság, ügyész, nyomozó hatóság által folytatott eljárásokban a felsorolt szervek egymással és a védővel, jogi képviselővel az írásbeli kapcsolatot a központi rendszer útján elektronikusan tartják, ezzel is hozzájárulva az eljárások időszerűségének a javításához.
Tisztelt Képviselőtársaim! A jogalkalmazás során felmerült problémák felszínre hozták, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolatát szabályozó rendelkezések a felelősség, döntési kompetencia vonatkozásában további pontosításra szorulnak. A jelenlegi szabályozás szakított a korábbi büntetőeljárási törvény azon koncepciójával, miszerint az ügyész az ügyek túlnyomó többségében utólagos törvényességi felügyeletet lát el. Ehelyett a hatályos szabályozás az ügyész egyik fő tevékenységeként a nyomozás irányítását jelöli meg, amely a korábbi törvényhez képest nyilvánvalóan szűkebb mozgásteret biztosít a nyomozó hatóság számára. Azonban a jelenlegi szabályozás sem szünteti meg a nyomozó hatóság szakmai önállóságát. A javaslat lehetővé teszi, hogy a nyomozó hatóság a rendelkezésre álló határidőben az önállóan végzett nyomozása során végrehajtson olyan nyomozási cselekményeket, amelyek álláspontja szerint az ügy előbbre vitelét szolgálják, feltéve, ha ennek elvégzése nem törvénysértő. Ez utóbbi esetben az ügyész a nyomozási cselekmény mellőzésére ad utasítást.
Hangsúlyozni kell tehát, hogy ha a nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást, az ügyész csak akkor utasíthatja a nyomozó hatóságot az általa elvégezni kívánt eljárási cselekmény mellőzésére, ha az adott eljárási cselekmény elvégzése törvénysértő lenne.
Szintén az ügyész és a nyomozó hatóság eljárásbeli szerepének elkülönítése és ebből eredő döntési hatáskörök precízebb elkülönítése érdekében a nyomozás irányításának egyik különleges eszköze, az úgynevezett fokozott ügyészi felügyelet szabályai a büntetőeljárási törvényben kerültek elhelyezésre.
Szükséges továbbá a nyomozás felügyelete során adott utasítások szigorúbb ellenőrizhetősége, átláthatósága érdekében e téren az írásbeliség szélesebb körű megkövetelése és egyes nyomozási érdeket nem sértő, jogi álláspontokat tartalmazó nyomozóhatósági tájékoztatások, erre reflektáló, jogi álláspontot is magában foglaló, ügyészi utasítást tartalmazó iratok megismerhetőségének biztosítása.
A javaslat szerint a nyomozó hatóság és a nyomozás felügyeletét ellátó ügyész közötti felelősség pontos elhatárolása céljából az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást főszabályként írásban adja. Azonban azokban az esetekben, ahol ezt a nyomozás érdekei szükségessé teszik, az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást szóban is megteheti, azonban azt utólag írásban meg kell ismételni.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat legfontosabb, leglényegesebb elemeinek felsorolásával és rövid bemutatásával az volt a szándékom, hogy meggyőzzem önöket arról, miszerint a javaslat helyes célokat szolgál, a kidolgozott megoldások alkalmasak a kívánt cél elérésére, és gyorsabbá, hatékonyabbá, jobbá teszik a büntetőeljárást. Az, hogy ez így legyen, mindannyiunk közös érdeke, ezért kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
