DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy az elmúlt percek is azt igazolták, hogy ez a törvényjavaslat nagy érdeklődést váltott ki az Országgyűlésben, hiszen némi meglepetésre több bizottság tárgyalta, és alakult ki kisebbségi és többségi vélemény. Lázár képviselő úr kisebbségi véleményében tulajdonképpen megjelent ennek az egész problémának minden lényeges vetülete.
Valóban arról van szó, hogy a közbiztonság kérdése napjainkban az egyik legélesebb társadalmi problémává nőtte ki magát, mint ahogy természetesen ez mindig minden társadalomban izgalmas téma. Senki nem mondta, azt hiszem, korábban sem, hogy a közbiztonság terén minden rendben van, azt hiszem, ilyet egy modern társadalomban úgy igazán mondani nem lehet. Arról azonban lehet és kell beszélni, és beszéltünk is, hogy a magyar társadalomban az elmúlt években a korábbi évekhez képest egyfajta stabilizálódás ment végbe a bűnözés volumenében és szerkezetében. Ez igaz. Mint ahogy azonban az is igaz, hogy az elmúlt hónapokban a közhangulat és a közbeszéd a témát illetően jelentősen megváltozott.
Hogy ennek mi az oka, azt hosszasan lehetne fejtegetni. Kétségtelen tény, hogy az egyik okot abban kell látnom, hogy a Fidesz még nem döntötte el, hogy a jobboldali radikalizmust jobbról próbálja-e megelőzni, vagy pedig középre húzódik. (Dr. Lázár János: Balról.) Ez magyarázza szerintem azt, hogy a Fidesz részéről itt az elmúlt hetekben, hónapokban cigányozásig terjedően volt szó a magyar közbiztonság helyzetéről és a teendőkről. A közbiztonság egyébként mindig olyan kérdés, amely nagyon jó terepet ad a populista politikára, hiszen itt a napirend előtt is hallottuk, mindig vannak olyan esetek, amelyeket érzelmi töltéssel lehet előadni, és ami mindig alkalmas arra, hogy a mindenkori kormány tehetetlenségét bizonyítsa.
Tehát a Fidesz politikája, amely lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy ma a közbiztonság helyzetéről úgy vélekedik a magyar társadalom, ahogy vélekedik, azt is lehetővé teszi, hogy folyamatosan bizonyítsa a kormányzat úgymond tehetetlenségét, nem akarását. (Jakab István: Ez mindennek a teteje.) Egészen odáig, hogy egy általam nagyra tartott fideszes képviselőtársam négyszemközt azt mondja nekem, miért nem fogjátok már el a cigányok ellen elkövetett bűncselekmények tetteseit, mintha ez pusztán akarat kérdése lenne. És ez az egész téma beágyazódik egy olyanfajta felfogásba, hogy a bűnözés elleni harc vagy a közbiztonság megteremtése puszta elhatározás és akarat kérdése lenne, több rendőr, szigorúbb büntetés, és a társadalom boldog lenne.
Mindez azt is előrevetíti, hogy a következő hónapokban és egy valamikori választásnál ez a téma központi üggyé válik, hiszen már most csinos kis papírokon lehet értesülni az úgynevezett “három csapás” nagyszerűségéről. Most már csak azt kellene majd tisztáznunk, hogy miután Nyitrai Zsolt képviselő úr bejelentette, hogy a Fidesz csak 100 millió forintot - csak 100 millió forintot! - költ az európai parlamenti kampányra, ezek a kis csinos szórólapok Lázár János kézjegyével beleszámítanak-e ebbe a 100 millió forintba, vagy azon kívül vannak.
No, összességében tehát változatlanul - és itt ennek a törvényjavaslatnak is lényege, hogy változatlanul - fennáll kétfajta megközelítés. Az egyik megközelítés egy populista rendpártiság, a másik megközelítés pedig ezt a dolgot egy sokkal bonyolultabb, nehéz társadalmi problémának látja, amelyhez nem lehet másként közelíteni, mint azt mondani, hogy mivel a bűnözés társadalmi jelenség, így a közbiztonság és a biztonságérzet is csak társadalmi termék lehet. Társadalmi termék lehet abban az értelemben, hogy mindenkinek, államnak és nem állami szervezetnek, az egyénnek és az egyének közösségének a maguk területén a maguk eszközeivel felelősséget kell vállalni a közbiztonság erősítéséért, a bűnözés elleni harcért. Ez nem mossa el természetesen az állami szervek külön felelősségét, és nem gyengítheti annak az eszközrendszerét, de nem lehet pusztán “több rendőr, szigorúbb büntetés” szemlélettel közelíteni ehhez a témához.
A kormány, és erre az államtitkár úr utalt, tulajdonképpen egy csomagot nyújtott be az Országgyűlésnek a közbiztonság erősítésére és a bűnözés elleni harcra. Vitatni fogjuk itt a következő órákban a Btk. jelentős módosítását és a Be. jelentős módosítását. Szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét arra a 61 pontos intézkedési tervre, amit a kormány ugyancsak elfogadott, és amelynek éppen az a célja, hogy szervezési intézkedésekkel, a rendőrség szervezete mozgékonyságának és eszközrendszerének a megteremtésével reagáljon arra a helyzetre, amely kétségtelenül kialakult az országban, és amelynek éppen az a célja, hogy a kistelepüléseken, illetőleg az ország azon területén biztosítson nagyobb rendőri erőt, ahol erre különlegesen szükség van. Ez sok-sok intézkedésből áll össze, komoly szervezési munkát követel a rendőrség vezetésétől.
Tehát ezt a törvényjavaslatot is ennek a komplex megközelítésnek a jegyében érdemes vizsgálni, és ahogy itt már tulajdonképpen elhangzott, a törvényjavaslat koncepciója az, hogy a biztonságot mint társadalmi terméket próbálja erősíteni, és egyfajta hálót építsen ki a különböző szervezetek együttműködésének rendszerében éppen azért, hogy együttesen és külön-külön is a tevékenységük hatékonysága növekedjen. Ennek a hálónak a szereplői, ahogy itt ez szóba került, azt hiszem, hogy még bővíthető; bővíthető abban az értelemben is, hogy a kistérségi rendszer is valamilyen módon beépíthető ebbe, és beépíthetők más olyan szervezetek képviselői is, akik ilyen-olyan hatósági felhatalmazással és eszközrendszerrel, közvetlenül vagy közvetve a közbiztonság mint társadalmi termék előállításának a részesei. Tehát ebben az értelemben nyitottak vagyunk.
(10.20)
Ami a közterület-felügyeletet illeti, úgy hiszem, nem ezen a törvényjavaslaton kell számon kérni a közterület-felügyeletnek mint rendszernek az ilyen-olyan problémáját és gyengeségét. Hiszen képviselőtársaim nagyon jól tudják, hogy a közterület-felügyelet létrehozása több mint tízéves törvényhozási termék, és a dolog természetéből adódóan a közterület-felügyeletet a nagyobb önkormányzatok hozták létre, részben azért, mert ott volt erre igazán szükség, részben azért, mert az anyagi fedezetét valóban a nagyobb önkormányzatok tudják megteremteni.
Nyilván, most itt beszélvén a törvényjavaslatról, és abban benne van, hogy a közterület-felügyelet nemcsak kerékbilincset tehet a forgalmat akadályozó parkoló autókra, hanem el is szállíthatja, én úgy gondolom, hogy ezt a hatáskörnövelést nem lehet a kistelepülések biztonsága ügyével összekapcsolni, mert egyszerűen nem életszerű, hogy egy kistelepülésen, mondjuk, autókat kell elszállítani. Nyilván ez néhány nagyvárosnak a problémája.
Tehát tisztelettel azt javasolom, hogy ne ezen a törvényen kérjük számon a közterület-felügyelet rendszerének jó vagy rossz működését, hanem az egész létrehozására vonatkozó törvényhez kell visszanyúlni, és a szükségletet objektív ismérvek alapján elemezni. De a lehetőségét, hogy ott, ahol van, érdemes megvizsgálni - és a törvényjavaslat ezt teszi -, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a tevékenységüket, hogyan lehetne a helyi biztonságérzetet növelni. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az emberek biztonságérzetének döntő terepe, forrása, ha lehet azt mondani, éppen a helyben tapasztaltak, és a közterület-felügyelet éppen ezeken a helyeken helyben segíthet, döntően persze természetesen a nagyobb településeken.
A törvényjavaslat koncepciója ebben az értelemben mindenképpen támogatandó, tehát a biztonsági háló kiépítésére vonatkozó törekvése, és abban az egyes szereplők feladatának meghatározása, illetőleg együttműködésének a kötelezővé tétele, és ezt rendkívül szeretném hangsúlyozni. És ami még ehhez hozzátartozik - és itt szeretném megnyugtatni fideszes képviselőtársaimat -, éppen az, hogy a rendőrséget teszi ennek a hálónak a középpontjába, a rendőrség számára teszi kötelezővé, hogy próbálja ezt a hálót kiépíteni, és ezekkel az állami, félállami és társadalmi szervezetekkel szorosabban együttműködni.
És ez kifejezi azt a szándékunkat is, hogy természetesen a biztonság és a közbiztonság előállításának mint társadalmi termék megjelenítésének döntő eszköze a rendőrség eddig is, és marad nyilvánvalóan a jövőben is. De tiltakozni kell, és vissza kell utasítani azt a szemléletet, amely - mint ahogy említettem - ezt az egész ügyet arra redukálja le vagy próbálja redukálni, hogy több rendőr, több büntetés, és akkor boldog lesz a magyar társadalom.
Végezetül külön szeretném megemlíteni - és ez eddig itt nem került szóba, a bizottsági vitákban sem került elő -, hogy a törvényjavaslat, és el tudom fogadni, hogy ez ebben az értelemben egyfajta salátatörvény, mert sok törvényt érint és módosít, többek között a sportról szóló törvényt is, és ez egy lényeges része megítélésem szerint a törvényjavaslatnak, nevezetesen megpróbál egy olyan és Európában elterjedt és bevált rendszert kialakítani a sporthuliganizmus ellen, amelynek a lényege az, hogy tudomásul veszi, hogy a kialakult tulajdonviszonyokból és a sportrendezvényekhez fűződő üzleti érdekekből adódóan a felelősség elsősorban a sportrendezvényt rendezőé. Nem akarja az adófizetők pénzéből egyszerűen megoldani ezt a kérdést, hanem egy közös felelősséget fogalmaz meg, és ehhez megteremti az eszközrendszert.
Ennek lényege az, hogy megszünteti a sportrendezvények résztvevőinek anonimitását, ami azzal a következménnyel járhat, hogy kiszűrhetők lesznek azok az emberek - és ezt mindennapos tapasztalatból tudjuk -, akik azért mennek sportrendezvényre, hogy balhét csináljanak, kárt okozzanak, más emberek szórakozását tönkretegyék. Ebben az értelemben azt hiszem, az üzleti vállalkozásként működő sportrendezvényeknek is érdeke, hogy ez bekövetkezzék, hiszen így teremthető meg olyan helyzet, amiben az emberek szívesen mennek ilyen-olyan sportrendezvényre, és netán még a gyereküket is el merik vinni.
Ismert az, hogy ebben a vonatkozásban némi aggálya vetődött fel az adatvédelmi biztosnak, de én úgy hiszem, hogy azok a garanciális szabályok, amelyek e vonatkozásban, az anonimitás megszüntetése terén a törvényben benne vannak, ezeket az aggályokat elhárítják. Tehát szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani a törvénynek ezt a rendelkezését.
Végezetül még csak annyit, hogy mi nyitottak vagyunk - mint ahogy említettem - azok iránt a javaslatok iránt, amelyek itt különböző bizottságokban elhangzottak. Ha jogtechnikailag sikerül megfogalmazni, akkor nagyon-nagyon tudnánk támogatni, hogy ez a bizonyos közbiztonsági háló, amelyet ez a törvény létre akar hozni, még szélesebb legyen, és mindazok a személyek és szervezetek, amelyek ilyen-olyan módon ebben érintettek, azok ennek a hálónak részesei legyenek. Mindjárt hozzáteszem, több évtizedes problémája a rendészetnek, hogy ágazati törvényekben sok-sok különböző jogállású személy kapott ilyen-olyan hatáskört, ami a közbiztonságot érinti, és ezek nem voltak összehangolva. Tehát nem lesz egyszerű ebben a törvényben jogtechnikailag megfogalmazni azokat a gondolatokat, amelyek a mezőgazdasági bizottságban vagy a környezetvédelmi bizottságban, tulajdonképpen azt kell mondanom, pártállástól függetlenül felvetődtek.
A közterület-felügyelet gumibotja. Őszintén bevallom, én nem örülök annak, hogy sok-sok egyenruhás ember mozog a városokban, és mondjuk, gumibot lóg az oldalukon. Ugyanakkor - tudjuk jól - szólnak érvek amellett is, hogy önvédelem szempontjából a közterület-felügyelők eszközrendszerét növeljük, hiszen tapasztaljuk - és azt hiszem, ebben nincs vita közöttünk -, hogy az erőszakos bűncselekmények száma növekedett az elmúlt időszakban, a hatósági személyeket ért inzultusok száma is növekedett. Erről az oldalról nézve szólhatnak érvek példának okáért, hogy a közterület-felügyelők önvédelemből gumibotot viselhessenek, ugyanakkor hangsúlyozom, hogy én nagyon el tudom képzelni, hogy erre nem feltétlenül van szükség. Erre vonatkozóan egyébként már módosító javaslat is érkezett.
Tisztelt Országgyűlés! Tehát összességében azt tudom mondani, hogy a törvényjavaslat kétségtelenül nagyon jó irányba indult el. Jó irányba indult el, hogy - mondom - megpróbál összhangot teremteni a közbiztonság előállításában részt vevő állami, nem állami és társadalmi szervek között; ezzel minden bizonnyal a hatékonyságukat is növeli. Érdemes azon gondolkozni - mondom, ha sikerül ezt jogtechnikailag előállítani -, hogy ezt az együttműködést, ezt a hálót és ennek szereplőinek körét a törvényjavaslat növelje, és ezzel az egész hatékonyságát biztosítsa. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
(10.30)
