BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az az érzésem, hallgatva önöket, hogy nagyon ki fogok beszélni ebből a kórusból. Talán Hirt Ferenc volt az egyetlen, aki érdemi, kritikai észrevételeket megfogalmazott a javaslattal kapcsolatban, és kedvem szerint magam is ezt teszem; azzal, amit szeretnék előrebocsátani, hogy szívesen élnék egy olyan országban, ahol a legfajsúlyosabb probléma az, hogy mozgáskorlátozott-parkolási igazolványokkal néhányan visszaélnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem is az a tapasztalatom, hogy már a címével, már a téma felvetésével az érintett közönségben izgalmat váltott ki az Országgyűlés. Elkezdtek aggódni azok, akik mozgássérültek, hogy vajon milyen szigorítás jön, a parkolási rend milyen változása jön, hogy mit hoz ez számukra. Én is azzal találkoztam, több civil szervezet keresett meg, hogy ők nem tudtak róla, ők nem szólhattak bele. Lehet, hogy egy asztaltársaság megtelt azon a bizonyos vitán, de hogy ennél lényegesen szélesebb a kör, akik most felkapták a fejüket, és mert a parlamenti műfajokat sem ismerik igazán mélyen, azt az izgalmat élik át, hogy itt talán holnaptól már változik valami, ami felborzolhatja az ő kedélyeiket.
Ehhez képest az országgyűlési határozat az a lázas látszattevékenység műfaja - ahogy szoktam volt megfogalmazni korábban -, ami ugye, nem törvény. Elfogadhatunk országgyűlési határozatot, de az nem maga a rendelet. Cizellálhatunk egy országgyűlési határozatot ennyire részletesen, ahogy tette - egyébként szerintem tiszteletre méltó módon - Hagyó Miklós, az előterjesztő, hogy legyen annak tartalma is, túl azon, hogy csináljon meg valamit a kormány. Ugye, az országgyűlési határozati javaslatok tipikusan arról szólnak, hogy feladatot adunk a kormánynak.
Most ezt lehet annyira általánosan, hogy kitalálunk egy nagyon hangzatos, jó címet, ahogy tette ezt Torgyán képviselő úr annak idején, az ő idejében hétről hétre, nem tudom, hány tucat ilyen országgyűlési határozat fellelhető a parlamenti jegyzőkönyvekben, illetve a dokumentációkban, és lehet ennyire igényesen, hogy megpróbálja a javaslattevő egészen pontosan meghatározni, hogy milyen keretekben kelljen gondolkodnia a kormánynak akkor, amikor majd rendeletet próbál alkotni. Csak ennyit akartam magáról a műfajról mondani, szerintem is több értelme van olyan országgyűlési határozatot csinálni, aminek van tartalma, van irányultsága, hogy körülbelül mit akarunk megoldani.
Hát akkor nézzük, mi ennek a tartalma, ami itt a kezünkben van! Első ránézésre az, hogy differenciáljuk ezeket a parkolási igazolványokat, legyen saját jogú meg szállítói jogú igazolvány, első ránézésre ez talán még tetszetős is. Engem is némiképp kicsit becsapott, és csak aztán, amikor részleteiben kezdtem el gondolkodni rajta, jöttem rá, hogy tulajdonképpen ennek a megkülönböztetésnek olyan sok értelme nincs. Ha azt akarjuk ezzel elérni, hogy a saját jogon gépkocsit használó valamennyivel kedvezményezettebb helyzetben legyen, mint aki nem saját jogon használja a gépkocsit, csak szállít - feltehetően sérült hozzátartozóját szállítja -, és elkezdtük végiggondolni, hogy ez mit is jelent a mindennapokban, akkor azt hiszem, ennek az érdemi megkülönböztetésnek sok értelme nincs.
Ha például eszünkbe jut egy anya, aki sérült gyermeket nevel, nyilván szállítói igazolványt tud majd igényelni meg kapni. Miért is hátrányosabb ez, mint ha maga az érintett vezeti a gépkocsiját? Indokolatlan, indokolhatatlan. Ha például arra gondolunk, hogy nemcsak mozgásukban korlátozott személyek segítése lenne indokolt egy ilyen parkolási kedvezménnyel, hanem másfajta fogyatékossággal élők segítése is; hogy csak egy példát mondjak: ha egy anya egy autista gyereket nevel, akivel gyötrelem tömegközlekedésen utazni, egyszerűen nem lehet, mert a gyermeknek olyan fóbiái vannak, hogy nem tudja tömegben szállítani a gyerekét, és használnia kell valamilyen saját gépkocsi megoldást. Miért is kell olyan jogszabályt vagy olyan rendeletet alkotnunk, amely hátrányosabban különbözteti meg ezt az esetet annál, mint amikor valaki képes arra, hogy maga vezesse mozgássérülten az autóját?
Tehát igen, én erősen aggályosnak tartom azt, hogy egyáltalán ebbe az irányba érdemes-e elindulni. Mint ahogy többen kifogásolták ezt a c) pontban jelzett időtartamkorlátot is, amit ráadásul technikailag nagyon nehezen tudok értelmezni. Mondjuk, minden parkolóórát átállítunk arra, hogy másfajta parkolócédulát nyomjon ki a szállítási jogú igazolvány birtokában parkolójegyet váltónak, és másképp ketyeg az óra? Szóval, száz szónak is egy a vége, azt gondolom, hogy technikailag ez sokkal bonyolultabb, mint amilyen jó szándék vezérelhette, mondjuk, az előterjesztőt, amikor elkezdett gondolkodni rajta.
Azt is aggályosnak tartom, ami a d) pontban szerepel, hogy akkor most próbáljuk meg újra centralizálni az igazolványok kiosztását. Volt olyan idő, ráadásul néhány éve - nem tudom most emlékezetből pontosan, hogy mennyi ideje - alakult ki a jelenlegi igazolványrendszer, illetve a jelenlegi igazolás kibocsátásának a rendszere - de most tényleg, az a legnagyobb problémánk, hogy hátha a háziorvos úgy ad ki ilyen igazolást, hogy indokolatlan? Ezért akarunk egy nagyon jelentős mértékű adminisztrációs terhet az ORSZSZI-ra pluszban rárakni, hogy… Miért is? Hogy elkerüljünk valami visszaélést? Mert hogyha az ORSZSZI-ban adják ki, akkor biztos nem fordulhat elő, hogy olyan ember kap igazolást, aki nem is jogosult rá?
Tehát azt gondolom, indokolatlan a centralizálás is a kérdésben, indokolatlan az a hozzáállás, hogy adminisztrációs terheket rójunk az érintettekre.
(19.30)
Ebben a munkában korábban a MEOSZ, maga a Mozgássérültek Országos Szövetsége nagyon aktívan részt vett, azt gondolom, hogy megnyugtatóan meg közmegelégedésre.
Azon a ponton értek egyet az előttem megszólalókkal, ami viszont nem tesz szükségessé országgyűlési határozatot vagy új rendeletet, hanem a jelenleg működő rendszerünk jobb alkalmazásának hatékonyabb megoldása lenne különös jogszabályi módosítások nélkül, hogy tudniillik a visszaéléseket próbáljuk meg szankcionálni, büntetni, egyáltalán odafigyelni rá, hogy vannak ilyen visszaélések. És akkor hadd mondjam, hogy nem éppen az érintett mozgássérültek részéről vagy nem éppen feltétlen családtagok részéről, hiszen olyan egyszerű azt a mozgássérült-parkolóigazolványt hol kitenni az ablakba, amikor éppen a mozgássérült használja, amikor éppen a fogyatékossággal élő családtagot szállítja valaki, és bevenni az ablakból, amikor nincs ott fogyatékos személy, akinek a jelenléte indokolja, mondjuk, a felfestett mozgássérült-parkoló használatát. Én is találkozom ilyen esettel, bár megmondom őszintén, van változás. Ezek a felfestett mozgássérült-parkolók nagyon sokszor tipikusan üresen állnak, és elkezdték az emberek tiszteletben tartani, hogy ott van egy fenntartott hely azoknak az embertársaknak, akik nehezebb körülmények között élnek.
Azt gondolom, hogy ha rendőri ellenőrzés erre a dologra rámozdul, és egy kicsit odafigyel, mindenféle külön jogszabály-módosítás vagy országgyűlési határozat meghozatala nélkül is teheti, hogy figyelmezteti a parkolóhelyet indokolatlanul igénybe vevőket, hogy ne foglaljanak el olyan helyet, amihez nincs jogosítványuk.
Tehát száz szónak is egy a vége, azt gondolom, hogy ez az országgyűlési határozat, ha elfogadásra kerül, nem visz közelebb ahhoz, hogy más körülmények között éljünk.
Bárándy Gergelynek teljesen igaza van abban, hogy vannak kivetnivalók a viselkedésünkben, az erkölcseinkben, és a többi, és a többi. Nem attól fog változni a helyzet, hogy csinálunk egy ilyen országgyűlési határozatot. Azt gondolom, hogy ezek a kérdések a szemléletmód változásával párhuzamosan csak lassan, fokozatosan tudnak változni. Még egyszer mondom, fölöslegesnek tartanám azt a nagy terhet, ami sok ezer embert érintene, hogy most új parkolási igazolványokat kelljen bevezetni, aminek a kibocsátása hasonlóképpen lenne kétséges, mint az eddigieknek a kibocsátása. Fölöslegesnek tartanám ennek a két dolognak a szétválasztását, mert még nehezebben ellenőrizhető, igazolható, hogy most saját jogon használ az ember egy ilyen gépkocsit, vagy szállít éppen valakit, még egyszer hangsúlyozom, aki nem feltétlenül mozgássérült. Miért is kerülne hátrányba bármelyik másik fogyatékossággal élő csoport?
Körülbelül ennyiben akartam megfogalmazni a Szabad Demokraták Szövetségének az álláspontját. Kíváncsian várom, hogy itt a vita folytatása során milyen módosító indítványokkal, merre vesz irányt ez a javaslat.
Köszönöm a figyelmet.
