DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ismét egy olyan téma, ami szűk szakterületemhez nem tartozik, viszont szükségesnek tartom hozzászólni a téma jelentősége miatt is. Másrészt azért, mert fővárosi képviselőként látom azt, hogy az a probléma, ami miatt ez a határozati javaslat benyújtásra került, milyen komolyan érinti a fővárost, hozzátéve azt, hogy ez egyébként nem feltétlenül a fővárosról szól, ez a probléma minden nagyobb városban jelentkezik.
Köszönöm Hagyó Miklós képviselőtársamnak azt, hogy bevont ebbe a munkába és az egyeztetésekbe. Éppen az ott való személyes jelenlét miatt tudom azt mondani, hogy körbeültünk az egyeztetések során egy hatalmas asztalt. Nyilvánvalóan nem ismerem az összes civil szervezetet, amelyik érintett ebben a témában, de hogy azt a hatalmas asztalt megtöltöttük, és számtalan érdekvédelmi szervezet képviselője ülte körül, azt kijelenthetem. Azt is kijelenthetem, hogy olyan rendelkezések kerültek ebbe a határozati javaslatba, amelyekkel egyébként az asztal körül ülő szervezetek képviselői - és magas szinten képviselték ezeket a szervezeteket, hiszen jellemzően az elnökök, ezeknek a szervezeteknek országos vezetői ültek ott - egyetértettek.
Ezt nagyon fontosnak tartom kiemelni, hiszen Iván László professzor úr, képviselőtársam, akit nagyon nagyra becsülök, az egyetemen tanultam nála nagyjából hasonló témakörökben is, és nyilvánvaló, hogy ennek a területnek szakértője, nemkülönben Hirt Ferenc képviselőtársam, aki, bizonyosan elmondható, hogy szintén szakértője ennek a területnek, kritizálták ezt a javaslatot. Hirt Ferenc még ki is emelte, hogy a civilek nem értenek egyet vele. Nekem legalábbis más volt a tapasztalatom. A tapasztalatom az volt, hogy ezekkel a javaslatokkal maradéktalanul egyetértettek a civil szervezetek képviselői.
Kétségtelen tény, hogy a javaslat adminisztratív terheket ró a mozgáskorlátozottakra, esetlegesen további korlátozások kerülnek bevezetésre. De egyet nagyon szeretnék hangsúlyozni, hogy minden javaslat, minden teher, minden adminisztratív pluszteher kifejezetten az ő érdekükben születik.
Visszataszító, megengedhetetlen, ocsmány magatartásnak tartom azt, amikor életerős, egészséges emberek visszaélnek azzal a jogosultsággal, hogy mondjuk, a családjukból valaki rendelkezik ilyen mozgáskorlátozott-igazolvánnyal, avagy esetleg hamisítanak ilyen igazolványt, és elfoglalják a helyet azoktól, akik egyébként valóban rászorultak. Azt gondolom, jó lenne, ha a társadalmi morál elérné azt a szintet, hogy erről az Országgyűlésben nem kéne vitatkozni, nem kéne beszélni, mert az, aki kiteszi, biztos, hogy jogosult lenne. Sajnos azonban azt látom, hogy a társadalmi morál nem áll még ezen a szinten, és ezért vagyunk kénytelenek most ezt a napirendi pontot tárgyalni az Országgyűlésben, ezért vagyunk kénytelenek sajnos meglátásom szerint adott esetben plusz adminisztratív terheket róni azokra, akikre egyébként nem kéne. De ezekkel a módosításokkal, úgy hiszem, többet nyernek azok, akik érintettek és jogosultak, mint amennyit veszítenek.
Egy dologra, ami konkrétum, szeretnék kitérni. Hiszen elhangzott itt Iván László professzor úr felszólalásában is és Hirt Ferenc képviselőtársam felszólalásában is az, hogy talán nem volna szükséges ez az egyórás korlátozás. Én is úgy vélem, és ezzel egyébként tudomásom szerint az előterjesztő is egyetért, és született is erre módosító javaslat, hogy az egyórás időkeret talán túl rövid. Ha jól tudom, a módosító javaslat két órára kívánja ezt módosítani. Szeretném kiemelni azt is, hogy magát az időkorlátozást is, nem emlékszem rá, hogy az érdekvédelmi szervezetek maguk javasolták, vagy csak kivétel nélkül egyetértettek ezzel, de teljesen mindegy is a sorrend, a lényeg az, hogy egyetértés van ebben.
Kétségtelen tény az, hogy ez megint egy olyan teher, aminek nem kéne lennie, ha a társadalmi morál olyan lenne, ami ideális. De nem az. És ezért van rá szükség.
(19.20)
Ugyanis, ha ez az időkeret nem létezik, vagy ez az időkeret hosszú, tehát 3-4-5 óra, akkor megint csak elveszítünk egy hatékony eszközt arra, hogy a visszaélőket kiszűrjük. Ugyanis, ha óránként vagy akár kétóránként kell leszaladni, és mondjuk, átállni egy másik parkolóhelyre, akkor lehet, hogy egy csomó embernek már nem fogja megérni az, hogy ezt megtegye; nem fogja megérni ilyen igazolvánnyal parkolni. Úgy hiszem, lehet arról beszélni, hogy ez milyen időtartam legyen, de egyet tudok érteni, nem az előterjesztővel, a civil szervezetekkel, az érdekvédelmi szervezetekkel, akik javasolják ezt az időkeretet bevezetni.
Mindazonáltal a felszólalásokból nekem az derült ki, hogy bizonyos módosításokkal egyet tudnak érteni a céllal az ellenzéki képviselőtársaim is. Úgy hiszem, minden olyan módosítás, amely az érdekvédelmi szervezetek számára is elfogadható, azzal egyet tudnak érteni, az, bár nem én vagyok az előterjesztő, úgyhogy a saját véleményemet mondom, nyugodtan bekerülhet módosító javaslatok formájában ebbe az előterjesztésbe. Én mindazonáltal azt kérem minden képviselőtársamtól, hogy ezt az igazán fontos és nemes ügyet támogatni szíveskedjen.
Köszönöm szépen a figyelmet.
