ALEXA GYÖRGY
ALEXA GYÖRGY
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten nemzeti ünnepünkkel egybeesve emlékeztek meg a világ különböző országaiban a fogyasztóvédelem világnapjáról. Azzal, hogy John Fitzgerald Kennedy 1962. március 15-én kihirdette a fogyasztók biztonsághoz, tájékoztatáshoz, választáshoz és képviselethez való jogainak deklarációját, modern korunkban útjára indult a szervezett fogyasztóvédelem kialakulása. Az elmúlt években a hazai kormányzat folyamatos és szakszerű lépéseket tett a fogyasztóvédelem területén, átalakította és bővítette a hatósági struktúrát, javított a jogszabályi háttéren és az illetékes hatóságok együttműködésére alapozva átfogó ellenőrzési programokat indított.
Azzal, hogy a kormányzat folyamatosan foglalkozott az állampolgárokat érintő fogyasztóvédelmi kérdésekkel, pozitív módon befolyásolta a közbeszédet, és ezzel is segítette a fogyasztói tudatosság erősödését. A gazdasági válság hazai megjelentése az ezen a területen elért eredményeket is veszélyezteti. A válságra reagáló vállalkozások, és erre van is már tapasztalat, megpróbálhatják kialakult problémáikat egyoldalúan a fogyasztókra hárítani. Előfordulhat, hogy a cégek bevételük megtartása érdekében elfelejtik a vásárlók felé tett korábbi vállalásaikat, vagy más módon élnek vissza a fogyasztók helyzetével. Gondoljunk csak arra az autós vállalkozásra, amely reklámcélokból vállalta a biztosítás megfizetését vásárlói felé, és most már nem kíván erre emlékezni.
Érthető okokból a pénzügyi nehézségek fokozzák a vásárlói árérzékenységet is. Ez nem segíti a minőségi áruk forgalmát, viszont tetszetős érvet ad az áruikat és szolgáltatásaikat számla és ezáltal garancia nélkül terjeszteni kívánók kezébe. Az olcsó árukra való nagyobb igény növelheti az élelmiszer-, a gyógyszer- és a márkahamisítás lehetőségeit, veszélyeztetve ezzel polgáraink egészségét és testi épségét is. Felmerül, hogy a különböző kereskedelmi gócpontok, a vásárok és piacok világában, ahol a hatósági ellenőrzések korábban is nehézségbe ütköztek, lehet-e rendet teremteni ilyenkor, vagy ezek a helyek még mindig szembeszegülhetnek a feketegazdaság visszaszorítására, a fogyasztók érdekeinek védelmére tett kormányzati erőfeszítésekkel.
A gazdasági válság hitelválságként indult. Magyar sajátosság, hogy lakosaink kiugróan magas mértékű fogyasztási hitelekkel rendelkeznek. E hitelek jelentős része devizahitel, amelyek az árfolyamváltozás következtében ma súlyos terhet rónak azokra, akik korábban a kedvező kamatok reményében ezt a kölcsönformát választották. A bankok mindent megtettek e hitelformák hazai elterjesztéséért, és évről évre hatalmas profitot realizáltak szolgáltatásaik és termékeik értékesítéséből. A banki reklámtevékenység következtében tanultuk meg, hogy a kapitalizmusban a hitel igénybevétele természetes eszköze életcéljaink elérésének. És a bankok nem szívességet tettek nekünk a hitelnyújtással, hanem értékesítettek számunkra egy terméket, amelyért ők ugyanolyan felelősséggel tartoznak, mint mi, a termék megvásárlói. Nem alakulhat ki az a helyzet, hogy miközben a válság egyaránt körbevesz hitelnyújtót és hitelfelvevőt, egy megváltozott helyzetben a termék megvásárlásáért kizárólag csak a vásárló bírjon felelősséggel.
A válságban szükség van a hitelt biztosítók és a hitelt felvevők közötti együttműködésre. Közgazdaságilag sem előnyös, ha a bankok drasztikusan lecsökkent értékű hitelfedezetek birtokosaivá válnak, miközben családok mindenüket elveszítik. Elébe kell menni ennek a folyamatnak, mert ez csak olcsón megszerezhető ingatlanokra specializálódott, maffiaszerűen működő csoportok zsebét gyarapíthatja. Az eddigieken túl is keresni kell azokat a megoldásokat, amelyek fékezik az embereket sújtó negatív hatásokat. Úgy vélem, a kormányzatnak tovább kell tárgyalni a bankokkal, és nem szabad hagynunk, hogy a pénzintézetek az egyszerűbb megoldások felé mozdulva, a fogyasztók rovására próbáljanak kitérni az őket is érintő hatások elől.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ilyen időket élünk, jogosan merül fel a kérdés: elfelejtkezünk-e arról, hogy a politikacsinálás kizárólag az állampolgárokról és érdekeik szolgálatáról kell hogy szóljon? Márpedig az állampolgárok mind fogyasztók is, és egy gazdasági válság idején, ha a politika nem figyel rájuk, kiszolgáltatottságuk minden korábbinál súlyosabb lehet.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
(13.50)
