GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Nagyon szépen köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! 2006 óta azért, annak érdekében érvelünk, időnként küzdünk, hogy az országgal, az ország lakosságával elfogadtassuk, hogy a korábbinál sokkal mélyebb változásokra, átalakításokra van szükség. Nem azért, merthogy önmagában változtatni jó, nem azért, merthogy önmagában reformot csinálni az olyan modern dolog, hanem azért, mert azt gondoljuk, hogy Magyarországnak erre van szüksége.
A 2006 óta tartó politikának, hát, egyaránt van olyan eredménye, amely sikert hozott, és van olyan, amely kudarcot. Van egyikből is, van másikból is. Természetesen azt gondolom, hogy az ország is meg a kormányzók is, a parlament is okkal teszi, ha büszke a sikerekre, és meg kell köszönni az országnak, hogy ezekben a sikerekben részt vett és hozzájárult, akik pedig kormányoztak, azoknak meg le kell vonni a tanulságot a kudarcokból.
A helyzet azért egyszerű. Teljesen világos, hogy a siker nem egyszerűen a kormányfő vagy a kormány sikere, az az ország sikere. Az pedig helyénvaló, hogy a kudarcokért meg a hibákért elsősorban a kormánynak, illetve a kormányfőnek személyesen kell vállalnia a felelősséget.
Jó fél év óta azzal nézünk szembe, hogy minden korábbinál mélyebb, nagyobb, nehezebb gazdasági válság tombol a világban és itt, Magyarországon is. Ha korábban volt kényszer változtatni, ha úgy tetszik, reformokat bevezetni, akkor ez a mostani helyzet még inkább kényszerítő. Ha korábban amellett érveltünk, hogy kell változás, akkor most azt kell mondani, hogy még sokkal több kell. Ha korábban nem tudtuk azt mondani a családoknak, az embereknek, hogy el lehet bújni ez elől, akkor most meg muszáj azt mondani, hogy nincs olyan, aki ne viselné majd valamilyen mértékben ennek a válságnak a hatásait.
Február 16-án itt a parlamentben a kormány egy javaslatot terjesztett elő. A javaslat célja, hogy Magyarország megállja a helyét ebben a gazdasági válságban, a javaslat célja az volt, hogy Magyarország középtávon erősebb és sikeresebb legyen. Ez a program egyszerre képviselte a reformszükséget és -szándékot, és kifejezte azt, amiben a szociáldemokraták, szocialisták hisznek, hogy ugyanakkor ennek egy szolidáris programnak, a társadalmi igazságosság szempontjait képviselő programnak kell lennie.
Reform és szolidaritás. Erre épült ez a program. El kell önöknek mondjam, hogy a program a munkavállalók, a szakszervezetek jelentős része számára már így is túlságosan messze ment. Sok volt nekik. Azt mondták, hogy azok a terhek, amelyeket ez a program jelent, a dolgozó emberek, a családok számára nem elviselhetőek. A munkaadók, közgazdászok, szakmai közvélemény, a piaci elemzők egy jelentős része ennél még mélyebb, még átfogóbb változásokat sürgetett. A gazdaságilag szükségesnek tekintett és a szociálisan még elfogadhatónak hitt között hatalmas nagy távolság alakult ki; olyan távolság, amelyet a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudtunk közelíteni vagy tudtam én közelíteni.
Miközben mélyen meg vagyok győződve arról, hogy nincsen olyan politika, amely, ha őszinte, azt mondhatja az embereknek, hogy az előttünk álló években nem kell nekik is kivenni a részüket majd a válságkezelésből, úgy látom, hogy Magyarország lakosságának jelentős része ezzel még nem nézett szembe. Elhiszi azt, amit hall, hogy van olyan megoldás, amelyben neki nem kell erőfeszítést tennie.
Azt tudom mondai itt a választóknak, hogy szerintem nincsen ilyen megoldás. A legőszintébben azt szeretném nekik mondani, hogy a következő két-három évben Magyarország, ha akarja, ha nem, olyan változásokat kell hogy megcsináljon, ami erőfeszítést követel valamennyi családtól. Aki ennek az ellenkezőjét mondja, az félrevezeti Magyarországot, rosszabb esetben tudatosan becsapja az embereket.
Én nem tudok olyan politikát javasolni az országnak, amely nem jár együtt jelentős változásokkal - mondhatom egyszerűbben: amely nem jár együtt terhekkel. Sokáig ringattuk magunkat ebben az illúzióban. Én magam is részese voltam ennek nemegyszer. De van pillanat, amikor azt kell mondani, hogy ez illúzió volt, ez egy édes álom volt, amelyet nem lehet megvalósítani. Aki az emberekért akar tenni, annak most azt kell mondania Magyarországnak, hogy végtelenül sajnálom, önöknek többet kell tenniük, mint amit eddig gondoltak; önöknek van választási lehetősége egy ilyen politikát támogatni vagy ezzel szembefordulni, de az az igazság, hogy előbb-utóbb ki fog derülni, hogy az élet erősebb a nem cselekvés szándékánál.
Miután azt látom és azt érzékelem, hogy azt a szándékot, amelyet képviselek, hogy a reform és a társadalmi igazságosság, a szolidaritás szempontjait együtt is sikeresen képviseljem, és azt is látom, hogy nincsen itt idő sok-sok hétre vagy hónapra tanácskozni, egyeztetni, választási kampányoknak nekiindulni, ezért azt javaslom, hogy alakítsunk új kormányt. Azt javaslom, hogy halljuk meg azt, amit egyébként az ország és a világ mond: ilyen helyzetben a legtöbb országnak, Magyarországnak is széles körű politikai, szakmai összefogásra van szüksége.
(13.10)
Én az elmúlt években sokszor hallottam, hogy én vagyok az akadálya a szélesebb körű összefogásnak. Én ezt az akadályt meg kívánom szüntetni. Ha valakinek az kell, hogy fölismerje, hogy először is kell hazafiasan cselekedni, és csak másodsorban lehet párthűség alapján folytatni valamilyen régi politikát, akkor én megkönnyítem az ő dolgukat. Magyarországon bal- és jobboldalnak, liberálisoknak, konzervatívoknak és szociáldemokratáknak együtt kell működniük.
Lehet arra gondolni, hogy valaki egymagában is megszerezheti a parlamenti többséget - ezt nem tudom, ezt a választók eldönthetik -, a hatalomhoz lehet, hogy elegendő egyetlenegy párt. Az ország dolgait megoldani, ahhoz nem csak hogy 3-4 párt kell; ahhoz nagyon sok millió embernek a támogatása kell, és egy széles körű szakmai konszenzus kell. Ennek a megteremtése a legfontosabb.
Ennek érdekében, hogy ez megtörténhessen, tárgyalást kezdeményezünk a Szabad Demokraták Szövetségével, a Fidesz-KDNP-pártszövetséggel, a Magyar Demokrata Fórummal; tárgyalást arról, hogy alakuljon egy nyitott, nemzeti kormány új kormányfővel, új miniszterekkel. Azt kívánjuk, hogy mához két hétre benyújthassuk a parlamentnek azt a konstruktív bizalmatlansági indítványt, amely bírja a parlament többségének támogatását, és amely támogatással április 14-én Magyarországon új kormány választható.
Tisztelt Országgyűlés! Én az elmúlt években kaptam nagyon sok rajongó szeretetet, kaptam értő támogatást, kaptam hűvös, jogos kritikát, és nyugodtan mondhatom, hogy nemegyszer szembesültem szenvedélyes gyűlölettel is. A szeretetet köszönöm. A gyűlöletet politikusként el kellett hogy viseljem. El kell önöknek mondjam, hogy sem egyikért, sem másikért nem maradt bennem sem harag, sem indulat, sem valamilyenfajta seb, sérülés, ami miatt bárkinek is szemrehányást tehetnék. Magyarországon ilyen a politika. Aki elmegy politikusnak, aki vállalja a miniszterelnökséget, annak tudnia kell, hogy milyen az ország, milyen az ellenzéke, mire számíthat. Ismertem, hogy milyen az ország, ismertem az ellenzékét, ezzel számoltam. Nagyjából, összességében egyiktől is, másiktól is azt kaptam, ami egyébként várható volt.
De elfogadom és tudomásul veszem, hogy a politika nem személyi viszonyok összessége. Elfogadom és tudomásul veszem, hogy ebbe nagyon sok minden belefér. Azt mondhatom ellenfeleimnek és riválisaimnak, hogy sértődés, rossz érzés cseppnyi sincs bennem. Ha valami van, akkor a korábbinál talán még nagyobb erő, mert bebizonyosodott, hogy igen, sem sértéssel, sem gyűlöletkeltéssel, sem a harag politikájával nem lehet előremenni. Megerősödtem abban, hogy van mivel és van miért megküzdenem, sőt van mi és ki ellen is küzdenem. Ezt a küzdelmet folytatni fogom természetesen országgyűlési képviselőként, a leendő, általunk megalakítani kívánt új kormány támogatójaként. Aztán majd ha eljön az idő, akkor meg természetesen érvelni fogok amellett, hogy Magyarország polgárai egy olyan kormányt és egy olyan kormány mögött álló pártot támogassanak, amely bár nem volt hibátlan - mint ahogy, őszintén szólva, nyilvánvalóan magam sem -, de volt pillanat, amikor ezzel szembe mert nézni a Magyar Szocialista Párt is és én személy szerint is.
Be kell önöknek valljam: a legnehezebb dolog arra rájönni, hogy ha az ember téves úton jár, akkor új utat kell magának választani, s a legnehezebb dolog az ehhez szükséges döntéseket meghozni. A Magyar Szocialista Párt ezt meghozta 2006-ban velem együtt, én pedig a személyemre vonatkozóan meghoztam az elmúlt napokban. Döntésem végleges és visszavonhatatlan.
Köszönöm, hogy szolgálhattam Magyarországot, köszönöm, hogy miniszterelnök lehettem. (Hosszan tartó taps az MSZP, taps az SZDSZ soraiban.)
