DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A következő ajánlási pont, amivel foglalkozni kívánok, a 871. ajánlási pont, amelyben Frankné Kovács Szilvia és képviselőtársai a hatodik könyv 62. §-ának elhagyását javasolják.
Ez a szakasz a kormány eredeti javaslata szerint a házastárs haszonélvezeti jogának a korlátozásáról szólt. Most tulajdonképpen fel kell hogy tegyem a kérdést, hogy ha van haszonélvezetijog-öröklés, akkor miért zárjuk ki a haszonélvezeti jog korlátozását. A két dolog logikailag egymással felesel. Ha nincs haszonélvezetijog-öröklés, akkor valóban nincs miről beszélni, és nem kell az özvegyi jog korlátozásával foglalkozni. Ha viszont van haszonélvezetijog-öröklés, van özvegyi jog, akkor szükséges, hogy az özvegyi jog korlátozásának a lehetőségét fenntartsuk.
(Pettkó András elfoglalja a jegyzői helyét.)
Megint Vékás professzorra kell hogy hivatkozzam, aki a Ptk. konferenciáján erre kitért, és úgy fogalmazott - ha jól emlékszem -, hogy ez megint egy nem kellően végiggondolt dolog. Nem biztos, hogy ennek a lehetőségét ab ovo ki kell zárni. Értem én azt, hogy ha egyszer állagöröklést biztosítunk a szülőnek, vagy ha a gyermek és a házastárs közti öröklésben is valami ilyesféle irány megjelenik, akkor a haszonélvezeti jog megváltása jelentőségében csökken, mint megoldás, veszít a jelentőségéből valóban. De kizárni egy ilyen megoldást miért kellene?
Adott esetben megállapodhatnak erről a felek. A polgári jogban amúgy is a megállapodás lehetőségét a törvény és a polgári jog, a magánjog szelleme széles körben lehetővé teszi, megengedi, másrészt, ha meg nincs megállapodás és vita van rajta, akkor adott esetben a bíróság erről megfelelő döntéseket hozhat. Tehát úgy gondoljuk, hogy magának a lehetőségnek a kizárása helytelen és indokolatlan, és ha bent marad a lehetőség, ebből még semmilyen kár nem keletkezik. Egyébként gyermek és túlélő házastárs viszonylatában ez egy élő probléma lesz, hiszen, amit nem a gyermek örököl, azon alapvetően, főszabály szerint a túlélő házastársat a törvényes öröklés szabályai szerint özvegyi jog illeti meg. Akkor miért nem lehet ennek a korlátozását kérni?
A másik kérdés a 873. ajánlási pontban szereplő módosító javaslat, amiről egyébként most már nincs sok szavam, hiszen a bejegyzett élettárs örökléséről van ebben a rendelkezésben szó, és ezt az előző vitaszakaszban a bejegyzett élettársi kapcsolat megvitatása során érintettük. Tehát azt gondolom, hogy ez a rendelkezés indokolatlan, nem támogatható, mindenekelőtt abból az okból nem támogatható, hogy azt sem tudjuk, hogy mi a bejegyzett élettársi kapcsolat.
Másrészt egyébként is azt gondoljuk, hogy az öröklés rendjébe további személyeket beiktatni felesleges. Különösen akkor, ha tudjuk jól, ne felejtsük el, az öröklésnek kétféle módja van: van a törvényes öröklés rendje, és van a végrendeleti öröklés rendje, és azt, hogy melyik érvényesül, egyedül az örökhagyó fogja eldönteni. Ha az örökhagyó nem ért egyet a törvényes öröklés rendjével, úgy gondolja, hogy azoktól a szabályoktól el kell térni, akkor viszonylag igen tág korlátok között végrendelet alkotásával félreteheti a törvényes öröklés szabályait.
Az örökhagyó végrendeletével azt juttatja örökséghez, azt részesíti a hagyatékból, akit akar; egyetlenegy korlátozása van: a köteles rész. A köteles rész szabályait nem sértheti meg, mert a köteles részt a jogosultaknak ki kell adni - az egyébként rájuk eső törvényes örökrész felét -, de még itt is adva van a lehetőség - természetesen a törvényi feltételeinek fent kell állnia, hogy ezzel élhessen az örökhagyó -, a kitagadás lehetősége.
Tehát amikor tulajdonképpen az öröklés rendjében az örökhagyónak szabad keze van, nem túl sok korlát mellett, tehát nem túlzottan korlátozott módon, szabad keze van a hagyatéka felől szabadon rendelkezni - ha vadidegennek akarja adni, akkor annak adja, ha vele azonos nemű és vele érzelmi közösségben élő személynek akarja adni, akkor annak adja, ha más élettársa volt, annak adja, ha akarja, jogi személyre hagyja, egyházra hagyhatja, civil szervezetre hagyhatja, arra hagyhatja a vagyonát, akire akarja, a köteles rész tiszteletben tartása mellett -, akkor minek a törvényes öröklés szabályait túlbonyolítani, és bevinni olyan elemeket, amik vitathatóak; akkor, amikor a törvényes öröklés rendje az arra szolgáló rendelkezés, amikor végintézkedésre nem került sor.
Mindenből következően úgy gondolom, úgy gondoljuk, hogy a szocialista képviselőtársaimnak az a javaslata, miszerint jelenjen meg egy olyan szabály a törvényben, hogy az örökhagyó bejegyzett élettársa úgy örököl, mint az örökhagyó házastársa, úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat nem támogatható, mi nem fogjuk megszavazni, és kérjük képviselőtársainkat, hogy ezt ne támogassák, ne fogadják el.
Végezetül még egy módosító javaslat van, amiről néhány szót szeretnék szólni, ez pedig a 874. számú módosító javaslat, amely arra irányul, hogy a hatodik könyv 63. §-a maradjon el. Ez a rendelkezés a kormány terve szerint az élettárs használati jogáról szól. Akként szerepel ebben a törvénytervezetben, idézem: “Az örökhagyó élettársát az örökhagyóval közösen lakott lakáson és közösen használt szokásos berendezésen és felszerelési tárgyakon holtig tartó használati jog illeti meg, ha az életközösség közötte és az örökhagyó között a hagyaték megnyíltát megelőző legalább tíz évig fennállott.” Van egy második bekezdése is, de annak nincs olyan jelentősége most a vita szempontjából, hogy annak a szövegét is felidézzem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kettős problémát látunk ebben a javaslatban. Az egyik probléma az érveit tekintve ugyanaz, amit az imént elmondottam. Ha az örökhagyó bárkire szabadon végrendelkezhet, így élettársára is, akkor egy ilyen öröklési szabálynak a törvényes öröklés rendjébe történő beépítése nemcsak felesleges, hanem önmagában is indokolatlan és problémákat okoz.
Most arról többirányú kérdés is fölmerül, aztán egy ilyen esetleges rendelkezés gyakorlati alkalmazása során ez már az ezzel a javaslattal kapcsolatos érvek második csoportjába tartozik. Az egyik azon a tapasztalaton alapul, amit nagyon sok jogász, ügyvéd, így magam is a gyakorlatunk során, megszerezhettünk, nevezetesen, hogy általánosságban az élettársi viszonyt illetően, az élettársi viszony fennállta, időpontjának kezdete vita esetén bizony igen kétséges és eshetőleges kimenetelű bizonyításoktól függő kérdés.
(16.10)
Tudjuk, ismerjük jól azokat a típusvitákat, amelyek egy élettársi kapcsolat fennállta vagy fenn nem állta kapcsán jelenleg is jelentkeznek és előadódnak, hiszen vannak olyan jogi problémák már most is, a most hatályos törvényben is - például az élettársi vagyonközösség és az abból eredő viták, ez egy típusos ilyen terület -, amikor ezek a kérdések vitássá válnak. Tapasztalatból tudjuk, számtalanszor találkozunk azzal, hogy egy ilyen perben a másik fél eleve kétségbe vonja az élettársi kapcsolat fennálltát, esetleg elismeri azt, hogy nemi kapcsolat volt, de azt mondja, ez a kapcsolat a vagyonközösségre nem terjed ki. Tanúk garmadát próbálják a felek felvonultatni arra az egyébként nagyon nehezen igazolható kérdésre, hogy az együttlakás alkalmi volt, az együtt-tartózkodás alkalmi volt-e, vagy elérte az együttlakást, hogy egy ilyen kapcsolat az valóban a nemi kapcsolaton túlmenően is túlterjedt-e még másra is. Bizony, tapasztalataim szerint azt kell mondanom, hogy meglehetősen bizonytalan az ilyen ügyekben hozott ítélet.
Azt szokták mondani a bírák, sokszor nehéz helyzetben, amikor a feleket arra ösztökélik, hogy kérem, kössenek egyezséget; most idézek egy elhíresült és sztereotip bírói mondást: kérem szépen, én az ügyben fogok valamilyen ítéletet hozni, de hogy az megfelel-e az anyagi igazságnak, vagy nem, azt én sem tudom. Én perrendszerű bizonyítékokat fogok itt mérlegelni, és annak eredményeként valamit ki fogok mondani; viszont hogy mi volt az igazság, azt önök tudják a legjobban, úgyhogy jobb, ha a perben valamilyen egyezséget kötnek. Ez a sztereotip narratíva, ez a sztereotip bírói megnyilatkozás nagyon szépen alkalmazható az élettársi viszonnyal kapcsolatos vitás kérdésekre.
Aztán az egy külön kérdés, hogy mikor kezdődött a kapcsolat, mert ez a javaslat azt mondja, hogy tízévi élettársi viszony után. Kérem szépen, hasonlóképpen számos bizonyítási nehézséget vethet fel, hogy ez az időpont pontosan mikortól kezdődött. Nagyon nehéz ezt objektíve rögzíteni.
Miért beszélek én erről? Lehet erre mondani, gondolom, el is fog hangzani röviddel majd a felszólalásom után, hogy ügyvéd úr, képviselő úr, ilyen bizonyítási problémák a jogban számtalan esetben előfordulnak, miért lát ebben problémát. Ez igaz. Csakhogy itt azért ne felejtsük el, hogy a törvény olyan kérdéseket rendez, amelyeknek nagy a tétjük, és adott esetben egy-két valós vagy hamis tanúvallomástól függ majd ezeknek a kérdéseknek a rendezése. Amikor ezt a javaslatot elolvastam, akkor azt mondtam, Eris almáját dobjuk az emberek közé. Eris almáját, a viszálykodás almáját dobjuk az emberek közé, mert olyan jogi rendezést építünk be a törvényes öröklés rendjébe, ami kiszámíthatatlan és beláthatatlan hatásokkal fog járni.
Az egy külön kérdés, hogy mi a helyzet - mert itt nem is bejegyzett élettársi kapcsolatról van szó -, hogyha egy élettársi kapcsolat vagy annak mondott kapcsolat konkurál egy házassággal. A házastárs öröklési joga - kiesik a házastárs? Mikor? Hogyha a házastársi életközösség nem áll fenn, és akkor, hogyha a házastársi életközösség helyreállítására már semmi remény nincs. Az egy újabb ütközést fog hozni a szabály révén az élettárs vagy önmagát élettársnak mondó személy, illetőleg házastárs között. Miért? Miért van erre szükség, hogyha egyszer az örökhagyó alkothat egy végrendeletet, és a végrendeletében bárkit örökösévé nevezhet? Magunk teremtünk problémát, holott a jelenleg fennálló szabályozási rend tartalmazza azt a megoldást, hogy végül is úgy alakuljon a dolog, ahogyan azt az örökhagyó, aki igazán a vagyonról rendelkezni jogosult, méltányosnak tartja. Végül is abban, hogy ki örököljön, a döntő szónak az örökhagyót kell illetnie, amint azt kifejtettem, bizonyos korlátok között.
Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, mi ezt az alapjavaslatot, ami a használati jog öröklését kizárni kívánja, nem támogatjuk. Kérjük, hogy az ennek elhagyására irányuló módosító javaslatunkat szíveskedjenek támogatni. Köszönöm.
