DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nincs nehéz helyzete a képviselő úrnak ellenzéki székből, és nagyon nehéz helyzete van egy egészségügyi államtitkárnak, amikor az ön interpellációjára válaszolni kell. Nemcsak azért, mert nincs az a pénz, amit el ne lehetne jól költeni az egészségügyben, hanem azért, mert képviselő úr, és úgy tűnik, a parlamenti képviselők jelenetős része a maga számára szavazással könnyen megoldotta azt a dilemmát, hogyan kell előállítani azt a helyzetet, hogy társadalombiztosítási járulékot kevesebbet fizetni, egészségügyi kiadásokra forrásokat pedig jelentős mértékben növelni. Ezt a bizonyos politikai bravúrt egy parlament épületében könnyű megtenni, és nyilvánvaló, hogy ameddig a szocialista frakcióban szavazóképes állapotban csak 185 képviselő van, addig ez a szavazási arány ennyi lesz.
De képviselő úrnak szeretném elmondani, hogy nem igaz a képviselő úrnak az az állítása, hogy kivontunk az egészségügyből 250 milliárd forintot, mert ha a képviselő úr egyszer is elolvasta volna a költségvetési törvényt, tudná, hogy a rokkantsági nyugdíjak kifizetését a Nyugdíj-biztosítási Alaphoz helyeztük, és a feladatátadáshoz egyszerűen csak a forrásokat is áthelyeztük. Ez történt, képviselő úr, 2008-ban. Szeretném azt is elmondani, hogy 2006-ban a munkáltatói egészségügyi járulék 11 százalék volt, ez 2008-ra 5 százalékra csökkent, és a nyugdíjalaphoz áttevődött a rokkantrendszer. (Folyamatos zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.)
A képviselő úr azt mondja, hogy orvoshiány van ma Magyarországon, mintha képviselő úr nem Magyarországon élt volna, és ne tudná, hogy az aneszteziológus, a patológus mindig is egy hiányszakma volt. De a hiányszakmához, képviselő úr, önök vastagon hozzájárultak, mégpedig úgy, hogy 1999-ben... (Zaj a Fidesz soraiban. - A mögötte ülő fideszes és KDNP-s képviselők felé:) Érdekli képviselő urat a válaszom? (Felzúdulás és közbekiáltások a Fidesz soraiból: Folytassa nyugodtan! - Harrach Péter: Feszülten figyelünk.) Szóval, hogy 1999-ben 740 orvostanhallgató volt... (Többen dr. Pesti Imre felé mutatnak, majd dr. Pesti Imre feláll. - Zaj, derültség a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.) 1999-ben 740 orvostanhallgatót vettek fel, képviselő úr, ők azok, akik most szakorvosok lehetnének. Most ugyan több mint 200 a felvett orvostanhallgatók száma, de tudja, képviselő úr, belőlük önálló orvosi tevékenység végzésére alkalmas szakorvos majd csak a felvételükhöz számítva 8-9 év múlva lesz.
Ezért hát, képviselő úr, azt gondolom, hogy nagyon sokszor beszéltünk arról, hogy a felvételi keretszámokat helyes volt, hogy megemeltük, de azokból az orvostanhallgatókból csak évek múlva lesznek szakorvosok. Ezért azok az orvosok, míg azt mondja a képviselő úr és azt mondja a képviselőtárs, hogy Angliába mennek, képviselő úr, azok még nem mennek sehova, mert még egyikük sem érte el azt a helyzetet. De ezért kell megváltoztatni a szakorvosképzés rendjét, hogy minél több szakorvos legyen itthon, Magyarországon.
Képviselő úr, magam is kíváncsi vagyok arra, hogy a parlament el fogja-e ezt a választ fogadni. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) De, képviselő úr, azt szeretném mondani önnek, hogy csak abból lehet a forrásoldalon lehetőségeket előállítani, amennyit egy ország megtermel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Amikor szűkek a lehetőségeink, akkor a másik oldalon is szűkek a kiadási lehetőségek.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
