NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Örömömre szolgál, hogy egy korábban ön által elmondott keddi napirend előtti felszólalás után most egy hétfői napon is lehetőséget biztosít számomra, hogy ezt a témát megvitassuk.
Ismerős-e a következő névsor: Kékessy Dezső, Pröhle Gergely, Győri Enikő, Boros Miklós, Barsiné Pataky Etelka, Csóti György, Keskeny Ernő, Szerdahelyi István, Schmitt Pál, Gergely András, Deseő László, Jávorszky Béla, Mikecz Tamás, Gyürk István, Fasang Árpád, Tar Pál? Képviselő úr, ön ezeket a személyeket miniszterként 2002-ben hazahívta. Mindegyikük nagykövet volt.
Bába Iván, Horváth Gábor, Dienes Egon, Gottfried Péter, Kőrösi Csaba, Lőrincz Csaba, Major István, Tomaj Dénes, Zupkó Gábor, Nagy Ágota, Klein András, Nagy József, Kovács Barnabás, Szeratics Péter, Makkay Lilla, Komáromi Andrea, Ambrus Jenő, Trombitás Zsófia, Körmendy István, Szíjgyártó Csaba, Gordos Árpád, Csejtei István, Bozsaky Katalin, Szilágyi Mátyás, Sztáray Péter. Képviselő úr, egyszer már megbeszéltük, hogy ezek voltak azok a minisztériumi vezető beosztású főosztályvezetők, akiket ön miniszterként leváltott.
Képviselő Úr! Ön jelenleg az a politikus ebben a Házban, akinek semmilyen erkölcsi alapja nincs számon kérni bármilyen felmentést. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik és az LMP soraiban.) Mert 2002-ben valóban politikai tisztogatás történt a Külügyminisztériumban, és ön volt akkor a politikai terminátor. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Az pedig, amit a médiában és a parlamentben művelt az elmúlt napokban, képviselő úr, hogy minekutána a fenti 42 fős névsorból hatot - tehát 14 százalékukat - nagykövetként kiküldte, ezt kegyként állítja be, az egyszerűen cinizmus. Csak hogy tisztán lássunk: 2002-ben a Külügyminisztériumban mindösszesen egy olyan főosztályvezető maradt, aki nem a rendszerváltás előtt vagy MSZP-SZDSZ-kormányzás idején került a külügybe. Egy fő. Ez az a hazug cinizmus, képviselő úr, ami felett ítéletet mondott a magyar választópolgár az országgyűlési választáson.
Ami pedig a konkrét felvetéseket illeti: igen, a Külügyminisztérium hazarendelt július 31-ei hatállyal 15 misszióvezetőt. A hazarendeléssel kapcsolatos jogszabályokat betartottuk. Ezek között vannak, akiknek lejárt a négyéves mandátumuk - valóban öten -, és vannak, akikben politikai okból nem bízunk meg. Nem bízunk meg, mert részesei voltak a 2002-es politikai tisztogatásnak, mert részesei voltak annak a folyamatnak, amely az akkori ellenzék vezetőjét külföldön megpróbálta lejáratni az akkori Miniszterelnöki Hivatal anyagainak a felhasználásával, és nem utolsósorban részesei voltak annak a folyamatnak, amelynek eredményeként egy lepusztult intézményt kellett átvennünk önöktől.
(15.50)
Felhívom a képviselő úr figyelmét, hogy szerdán reggel 9 órakor arra kényszerülünk, hogy a külügyi bizottságban tájékoztatást adjunk arról, hogy milyen állapotban adták át önök a Külügyminisztériumot egy felelőtlen gazdálkodás révén, és konkrét eseteket megemlítve, hogyan keletkezett egy több mint 10 milliárd forintos lyuk a Külügyminisztérium költségvetésében. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Dr. Soltész Miklós: Szégyen! Merjünk kicsik lenni!) És hogy kit terhel mindezért a felelősség, képviselő úr? Egy kicsit nagyobb visszafogottságot várnánk el öntől ennek tükrében.
Végezetül jelezni szeretném, hogy az elkövetkezendő időszakban valóban további személyügyi döntések várhatóak, azonban konkrét nevek megemlítésétől el kívánok tekinteni, ugyanis a döntést először az érintettekkel kívánjuk közölni, nem pedig a sajtón keresztül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kívánunk üzenni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
