DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy a bizottsági ülésen is mondtam, olyan szerda magasságában már kezdtem egy picit csalódott lenni, hogy erre a hétre nem jut új alkotmánymódosító javaslat, aztán pénteken megnyugodtam, hogy mégis, ugyanis erre a hétre is, illetve múlt hétre tartogatott nekünk ilyet a kormány. Eddig az alkotmánymódosító javaslatokat képviselők nyújtották be, ahogy szintén az imént mondtam, nyilvánvalóan és biztosan valóban önálló képviselői akaratból és nem pedig a Fidesz elnöksége vagy esetleg a kormány hathatós kérése alapján. Itt végre azt az előrelépést meg tudjuk tapasztalni, hogy az alkotmánymódosító javaslatot a kormány nyújtja be.
Azonban úgy néz ki a javaslat, ha az ember a kezébe veszi, mintha egy önálló képviselői indítvánnyal állnánk szemben, ugyanis ahogy a kisebbségi vélemény ismertetésekor is elmondtam, nem tartalmaz hatástanulmányt, nem volt szakmai és társadalmi egyeztetés, nem volt gazdasági hatásvizsgálat, nem volt szervezeti kérdéseket vizsgáló elemzés a benyújtott törvényjavaslatban például arról egyébként, hogy milyen tárgyalóban fogják esetleg a bírósági titkárok lefolytatni ezeket a tárgyalásokat, hiszen most is meglehetős nagy hiány mutatkozik tárgyalótermekben, vagy milyen asszisztenciával ítélkeznek majd. És így arra a következtetésre jutott az ember, hogy azt a felvetést, amely részünkről úgy szólt, hogy a kormány úgy kívánja megkerülni a társadalmi egyeztetést, hogy önálló képviselői indítványok formájában nyújtja be a kormánynak a javaslatait, ezt a kormány egy sajátos módon oldotta meg, kormányjavaslatként nyújtott be, de a társadalmi és a szakmai egyeztetés éppúgy elmaradt, mint az önálló képviselői indítvány esetében.
Megjegyzem egyébként, hogy a jogalkotási törvény kapcsán így is nehezen lehetett volna megkerülni az egyeztetést, ha jogkövető magatartást folytat a kormány, hogy az önálló képviselői indítványok véleményeztetéséről, véleményezéséről a kormány köteles gondoskodni, tehát így is nehéz lett volna megkerülni, illetve nehéz volt megkerülni, de úgy, hogy a kormány nyújtotta be a javaslatot, és ez elmaradt, gondolom, ez példátlan. Egyetlen választ kaptunk, ahogy szintén utaltam már rá és elmondtam, hogy az OIT valami ilyesmit szeretne.
Hadd hangsúlyozzam, hiszen Rubovszky képviselő úr ismét erre utalt kormánypárti képviselőként, hogy ez nem a jogalkotási törvényben megkövetelt egyeztetés. Hogy az OIT szeretne valamit, és valami nagyon hasonlót benyújt a kormány, ez nem jelenti azt, hogy a kormány eleget tett az egyeztetési kötelezettségének. Ha a kormánynak ez az álláspontja, akkor abból az én meglátásom szerint két következtetés vonható le: hogyha jóhiszeműek akarunk lenni, és elnézést kérek előre is a kemény szavakért, akkor a kormány és a szakértői amatőrök és tudatlanok, hogyha rosszhiszeműen kívánok hozzáállni a dologhoz, akkor pedig a kormány és a szakértői arrogánsak és a hatalmukkal élnek vissza.
Úgy hiszem, hogy bármelyik megoldást is választjuk, meglehetősen kedvezőtlen eredményre jutunk. A formalizált egyeztetés tehát, tisztelt képviselőtársaim, nem lehetőség, hanem kötelesség. Aki ezt nem tartja be, az törvénysértően jár el, márpedig úgy hiszem, hogy valós és jogos elvárás az a kormánytól, hogy legalább ő tartsa be a jogszabályokat, tartsa be a törvényeket a működése során.
A konkrét törvényjavaslathoz, mert itt csak az OIT véleményéről volt szó, és szeretném hangsúlyozni, hogy ezen kívül, mert ez a rendelkezés nemcsak a bírákat érinti, kellett volna kérni az ügyészek, a Legfőbb Ügyészség véleményét, ki kellett volna kérni a Magyar Ügyvédi Kamara véleményét (Dr. Répássy Róbert: Az OIT tagjai!), ki kellett volna kérni vélhetően a büntetés-végrehajtás véleményét is ebben a témában, és egyébként illett volna legalábbis az ezzel foglalkozó társadalmi és szakmai szervezeteket megkeresni, és az ő véleményüket is kikérni, ahogyan egyébként ez az elmúlt 4-8 évben történt minden egyes kormány-előterjesztés esetén. A közzététel szintén kötelező, ahogy azt már említettem, nem lehet megspórolni úgy, hogy közben ne sértsen a kormány jogszabályt.
De hadd térjek rá a tartalmi vonatkozásokra, bár kétségtelenül lehetne még elemezni a formai jogsértő rendelkezéseket is. Az 1. szakaszban, az 1. §-ban a tervezet azt teszi lehetővé, ahogy államtitkár úr is elmondta, hogy helyi szinten az egyesbíró helyett, tehát amikor a bíró nem tanácsban ítélkezik, akkor a titkár is eljárhasson. Azt gondolom, hogy feltétlenül érdemes felvetni ezt a kérdést, és feltétlenül érdemes megvitatni. De hadd kezdjem azzal és hadd mondjam azt - ügyvédi praxis, sokan szoktunk erre utalni -, hogy amikor, mondjuk egy ügyfél elolvassa a törvényszöveget, és az a véleménye róla, hogy oda van írva, hogy mit szabad vagy mit nem szabad csinálni, tulajdonképpen minek ehhez a jogász, körülbelül ehhez a mentalitáshoz és ehhez a színvonalhoz tudom hasonlítani a most benyújtott törvényjavaslatot. Ez az ügyfél sem tudja azt, hogy egyébként ahhoz képest, ami mondjuk, egy különös részben le van írva, hogy mit szabad és mit nem szabad, még vonatkoznak rá, az ő ügyére különböző általános részi és egyéb jogszabályok is, akár a törvényen belül, akár a törvényen kívül. Bizony ez gyökeresen változtathatja meg azt a helyzetet, amit ő ott olvas elsőre.
A kormány, azt gondolom, majd’ ugyanebbe a hibába esett, ugyanis úgy kívánta orvosolni ezt a problémát, hogy titkár nem ítélkezhet, hogy az alkotmány 46. §-ába beírja azt, hogy mostantól kezdve akkor ezekben az ügyekben a titkár is eljárhat, a titkár is hozhat ítéletet, és úgy gondolja, hogy ezzel megoldotta a problémát. Egyetlenegy dolgot tesz hozzá, és mondjuk, ebben különbözik a viszonylag képzetlen, azonban roppant öntudatos ügyfélhez képest, annyival jobbak ők, mármint a kormány, hogy azt is tudják, hogy ha a titkár eljár, akkor őt sem lehet utasítani a döntése meghozatalakor.
Nos, ez kétségtelen tény, hogy így van, azonban a probléma ennél jóval összetettebb, tisztelt képviselőtársaim. Például - és ezt talán érdemes lett volna szakmai vitában megvitatni - a bíró függetlensége nem csupán ennyiből áll. A bíró függetlenségének az egyik legfontosabb záloga a státusa. A státusa, amely egészen más, mint a titkáré. A titkár egy igazságügyi alkalmazott. Az igazságügyi alkalmazott elmozdítására, munkaviszonyának a megszüntetésére egészen más szabályok vonatkoznak, mint a bíróéra. A bírót az Országos Igazságszolgáltatási Tanács előterjesztése alapján a köztársasági elnök nevezi ki, és nagyon szigorú szempontrendszer alapján szüntethető csak meg az ő bírói státusa.
(19.50)
Miért fontos ez? Azért, mert hogyha netán egy bíró olyan ítéletet hoz, ami másoknak nem tetszik, akkor ezért őt nem fogják tudni elmozdítani a pozíciójából. Azaz ezzel szemben, hogyha egy titkár hoz ilyen döntést, akkor összehasonlíthatatlanul, jóval könnyebb az ő státuszát megszüntetni. Azt gondolom, hogy nincsen vita a szakemberek között abban, hogy a bírói függetlenségnek tehát lényegi eleme az, hogy őt a köztársasági elnök nevezi ki, lényegi eleme az tehát, hogy mi az ő státusza, és ezt a titkárok vonatkozásában nem változtatja meg az előterjesztés. Nem tudni tehát, hogy akkor milyen különbséget szán - mert lehet, hogy erre később kapunk esetleg egy módosító indítványt, de egyelőre még nem kaptunk -, milyen státuszbeli különbséget szán a bíró és a titkár között az előterjesztő.
Meg kéne vizsgálni, hogy vajon devalválja-e a bírói hivatás értékét, és ezen keresztül az igazságszolgáltatás tekintélyét, az igazságszolgáltatás tekintélye sérül-e akkor, hogyha a titkárok ezt a széles körű felhatalmazást az ítélkezésben megkapják. Én úgy hiszem, hogy például erre szolgálhatott volna a szakmai és társadalmi egyeztetés, hogy ezeket megvitassuk, ugyanis nekünk sincs ellenünkre. És valóban, az OIT korábbi tagjaként pontosan tudom én is, amit Rubovszky képviselő úr elmondott, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak sincsen ellenére az, hogy a titkárok a jelenleginél szélesebb jogkörben kapjanak felhatalmazást a munkájuk végzésére, azonban nem tudjuk, hogy ez milyen széles körben kell, lenne ildomos, hogy megvalósuljon, és egyébként emellett milyen garanciális elemek beépítésével lehetne ezt megtenni.
Én úgy hiszem, hogy akkor lett volna teljes ez a javaslat, és akkor lehetne egyáltalán most, egy picit megkésve, de szakmai vitát folytatni róla, hogyha mellette szerepelne a bírák jogállásáról szóló törvény módosítása, az igazságügyi alkalmazottakról szóló törvény módosítása, esetleg a büntető eljárásjogi törvény módosítása, esetleg az ügyészségi törvény, ha szükséges - nem tudtam egy nap alatt megnézni, hogy szükséges-e, elképzelhető, hogy az -, annak a módosítása, a szabálysértési törvény módosítása és a többi.
Meg kellett volna azt vizsgálni, hogy vajon minden olyan esetben, ahol egyesbíróként járhat el a bíró helyi szinten, ami azt jelenti, hogy az 5 évig terjedő szabadságvesztések esetén van erre lehetőség, minden ilyen esetben jogot kell-e adni a titkárnak arra, hogy ítélkezzen. Én úgy hiszem, hogy ez egy picit eltúlzott. Hogyha ezt leszűkítjük a szabálysértési ügyekre, ott már azt gondolom, hogy inkább egyet tudok érteni a javaslattal. Vagy felemeljük, mondjuk a 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményekre, oda - és itt elvi alapot lehet képezni -, ahol a szabadságvesztés-büntetés mellett a büntető törvénykönyv lehetővé teszi más, alternatív szankció alkalmazását, így, most már, a nemrég módosult büntető törvénykönyv alapján generálisan a pénzbüntetést vagy a közérdekű munka alkalmazását. Ez is lehet egy elvi alap, de én azt gondolom, hogy az 5 évig terjedő szabadságvesztés, ami mondjuk egy különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértést jelent, vagy egy maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés nem biztos, hogy egyébként a bírói státusszal még nem rendelkező, a bírói esküt még le nem tett bírósági titkároknak kellene az ítélkezési munkát ellátniuk.
Meg lehetett volna nézni azt, tisztelt Országgyűlés, hogy inkább a bíró státusza felé akarjuk közelíteni a titkári státuszt, és akkor létrehozunk egy - akár idézőjelbe teszem, akár egy névváltoztatással - egy úgynevezett albírói státuszt, ahol ugyanúgy esküt kell tenni, akit ugyanúgy a köztársasági elnök nevez ki. Akkor valóban lehet szélesebb körű ítélkezési tevékenységet adni a titkárok kezébe, vagy pedig meg kívánjuk hagyni inkább a titkárok mai jogállását és mai feladatkörét - úgy látom, hogy nem ez a törvényalkotónak, az előterjesztőnek a szándéka -, akkor nyilvánvalóan ezeken a garanciális elemeken kevésbé kell változtatni.
Nos, ezek nélkül az információk nélkül meglehetősen nehéz véleményt nyilvánítani erről a javaslatról, még akkor is, hogyha figyelmen kívül hagyjuk egyébként azokat az egyáltalán nem marginalizálható problémákat, amik a benyújtás körül jelentkeztek.
Nagyon röviden pár szóval a 2. szakaszához a törvényjavaslatnak. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy az első voltam, azaz az első országgyűlési képviselő, aki benyújtottam azt a törvényjavaslatot, amely arról szól, hogy az állami szférában a végkielégítéseket maximálni kell; az a javaslat 6 hónapról szólt egyébként. Mindezzel együtt azt gondolom, hogy az, ami ebben a javaslatban szerepel, nem támogatható. Nem támogatható egyrészt azért, mert szerzett jogokat vesz el. Úgy gondolom, mélységesen igazságtalan, mert nemcsak arra a néhány emberre kell gondolni, aki fél év, egy év munkaviszony után 50-100 milliós végkielégítéssel távozik, hanem azokra is gondolni kell, akik 20-30-40 év munkaviszony után távoznak, mondjuk 4-5 millió forint végkielégítéssel, akik ezt a pénzt megkapták, akik ezt a pénzt adott esetben a családjukra fordították, és most az állam majd visszaköveteli tőle visszaható hatállyal. Én úgy gondolom, hogy ez nem igazságos annak ellenére, hogy az indokolatlanul magas végkielégítések az én meglátásom szerint is igazságtalanok, de ez nemcsak erre vonatkozik, hanem minden másra is, ha jól értem a kormány javaslatát a 2 millió forintos határral.
És ami a legfontosabb e vonatkozásban, hogy európai uniós jogelv (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.) a visszaható hatály tilalma, ez pedig elsődleges és kötelező jogforrás a Magyar Köztársaság kormányára és Országgyűlésére is, és ez az, tisztelt képviselőtársaim, ami még az önök kétharmadával sem írható fölül (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.), ugyanis az Unió polgárai nem önöket választották kétharmaddal. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
