DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mit nem hallunk az elmúlt évtizedekben folyamatosan a bírói munkával kapcsolatosan, azt, hogy milyen leterheltek a bíróságok, milyen nehezen működik a bíróság, illetve milyen lassú az ügyek elintézése, és akkor én most nem térnék ki arra, amit itt előzőleg már hallottunk, rengeteg mindent, ami ennek az egész alkotmánymódosításnak a körítését adja, hanem csak pusztán arra, ami ebben az alkotmánymódosításban szerepel.
Bizony erre egy lehetőség az, hogy ezeket az ügyeket gyorsítsuk, illetve a felszabadított ügyekkel egy kicsit ledolgozza a hátralékát a bíróság, az erre egy lehetőség, amit itt a Fidesz-KDNP javaslata tartalmaz az alkotmánymódosítás 1. paragrafusában, amely sokkal tágabb teret ad a bírósági titkároknak. Ha már erről beszélünk, akkor egy dolgot le kell hogy szögezzünk, mégpedig azt, hogy ez abból a szempontból nagyon meggondolandó, hogy ez csak egy átmeneti időszakra vonatkozhat, és csak a pillanatnyi problémákat oldja meg, hiszen nem lehet, álláspontom szerint nem szabad azt megtenni a bírósági titkárokkal, hogy bírói munkát végeztetünk velük egy sokkal kisebb fizetésért. A bírói fizetés töredékéért ugyanazt a felelősséget fogják megkapni, ugyanazt a munkát fogják megkapni, de nem kapják meg hozzá azt a bért, ami a bírói kinevezésükhöz hozzájárna.
(20.00)
Tudjuk azt, Magyarországon a bírói státusok száma kötött, és sajnos az ügyek oly mértékben feltorlódtak - főleg ha itt, Budapesten, leginkább a Pesti Központi Kerületi Bíróságon nézzük -, hogy gyakorlatilag ez már messzemenőleg a normál ügymenet rovására megy, illetve azokat a törvénymódosításokat, amelyeket itt folyamatosan kapunk, amelyekből az fog kiderülni, például a következő napirendi pontban is, amelyet majd tárgyalunk, hogy a továbbiakban még olyan ügyek tömkelege kerülhet esetlegesen a bíróság elé, amely még tovább rontja a bíróságok helyzetét, így mindenféleképpen szükséges valamilyen átmeneti megoldás. Jelen esetben én ezt annak látom, hiszen, mint mondtam, inkább a bírói státusok számát kell növelnünk ennek megfelelően.
Sajnos, gyakorlatilag ma kialakult egy életforma, hogy a bírósági titkárok gyakorlatilag sokszor arra állnak be, hogy reményük sincs arra, hogy ezt a hőn áhított kinevezést, a bírói kinevezésüket megkapják, és ezért éveket, akár évtizedet is ledolgoznak, vagy van, aki akár a nyugdíjig is ebben a funkcióban dolgozik, tehát nem lesz belőle bíró, hanem titkár marad.
Ha megnézzük azokat a mögöttes dolgokat, hogy milyen végzettsége is van egy bírósági titkárnak, akkor nyilván valamennyien tisztában vagyunk vele, hogy itt gyakorlatilag garanciális problémák a végzettség, szakképzettség szempontjából, esetlegesen a gyakorlat szempontjából tehát nem jelentenek problémát, ha a bírósági titkárok megkapják ezt a lehetőséget, ami itt, a törvényjavaslatban szerepel, hiszen ugyanúgy megvan az iskolai végzettségük, ugyanúgy eltöltötték a gyakorlati időt bírósági fogalmazóként, ugyanúgy megszerezték a szakvizsgát, sőt alkalmassági vizsgájuk is van, tehát tulajdonképpen készen állnak. Nagyon sokan, mint ahogyan elmondtam, éveket, öt-hat évet is eltöltenek ebben a funkcióban, tehát tulajdonképpen mindent tudnak, amit egy bírónak tudnia kell.
Tehát önmagában a szaktudás, a mögöttes tudás és adott esetben a gyakorlat is azt mutatja, hogy alkalmasak és felkészültek a bírósági titkárok ennek a feladatnak az ellátására, mindamellett valamiféle szakmai megbecsülést is kapnak, tehát abban az esetben sokkal nagyobb lesz a bírósági titkárok szakmai presztízse, hogyha még szélesebb az a kör, amelyben ők tevékenykedni tudnak. Ez egyébként évek óta egy folyamatos vita, hogy mi az a terület, amit a bírósági titkárok betölthetnek, mi az, amiben eljárhatnak, és ennek a határa folyamatosan változik.
Itt hallottunk szakmai kritikát arról, szabad-e így, hogy nincsen megfelelően előkészítve a bírósági titkárok feladatköre és hatásköre, szabad-e így belemennünk egy ilyen törvénybe. Ezzel kapcsolatban engem viszonylag megnyugtatott az alkotmányügyi bizottság ülésén az előterjesztő által elmondott gondolat, hogy tulajdonképpen ez egy keretjogszabály, amely keret megadja a lehetőséget a bírósági titkároknak arra, hogy részt vegyenek ebben a folyamatban, és a következő törvénymódosítások, tehát a szakmai tartalom hozzátétele majd a jövőben fog megtörténni. Azt gondolom, az a nemes cél, ami emögött áll, mindenképpen elfogadhatóvá teszi ezt a javaslatot, mindazonáltal, hogy nyilván hozzá kell majd tenni ezeket a szabályokat, hogy meglegyen a megfelelő garancia arra, hogy a bírósági titkárok is betölthessék ezt a pozíciót.
Mindamellett felmerül az emberben az a probléma is, hogy a bíró a harmadik hatalmi ág, és itt megvannak-e a megfelelő garanciák, ez nyilván a bírói függetlenséggel megfelelően párosul-e - Bárándy képviselőtársam megfelelő módon kifejtette azt, hogy ez milyen problémákat vet fel -, és félő az is, hogy egy kicsit feloldódik ebben az a bírói státus, amit ez a harmadik hatalmi ág jelent.
Tehát itt el kell gondolkodni arról, hogy mik azok, amiket megadhatunk. Ha ezeket a kormány megfelelően fogja szabályozni, megfelelő előterjesztéseket, törvényjavaslatokat fog előterjeszteni, azt gondolom, ha ezek megfelelően ki vannak dolgozva, akkor ezzel a jövőre nézve nem lesz probléma. E tekintetben a Jobbik Magyarországért frakciója mindenféleképpen támogatja az előterjesztők javaslatát.
A másik kérdés is érdekes kérdés. Van egy társadalmi igény, amivel magyarázza az előterjesztő az alkotmány 70/I. § módosítását. Azt hiszem, ez a társadalmi igény az emberekben egyértelműen benne van. Nagyon irritáló volt az elmúlt években, sorozatosan irritálta az embereket, amikor hatalmas végkielégítéssel mennek el emberek, akkor is, ha nyilván a magánszférából, de abba senkinek nincsen beleszólása, azonban az állami szférában kifizetett végkielégítések nagysága, illetve sokszor az azokkal történő visszaélés, amikor már látszik az, amikor megkötnek egy szerződést az állami szférában egy ott dolgozó vezető beosztású emberrel, és már úgy kötődik meg a szerződés, hogy már eleve a végkielégítésre felmondáskor, a jogviszony megszüntetésekor nagy, óriási mértékű adományokra számítanak - idézőjelbe tett adományra -, amelynek azután a sorsa majd kétséges lesz, már nem úgy, hogy kifizetődik-e, de láttunk rengeteg korrupciós ügyet, itt elsősorban a BKV-val kapcsolatban, de tudjuk nagyon jól, ez csak a jéghegy csúcsa. Tehát ezek a pénzek azért sok helyre vándorolhatnak, és olyan mértékűek, ami egy minimálbéren vagy akár a minimálbér dupláján élő embernek a jóérzetét, a közérzetét nyilván rombolja, amikor hallja azokat a milliókat, tízmilliókat és százmilliókat, amelyeket esetleg állami cégeknél szétosztanak. Bizony, amikor az ember a BKV-val utazott, nem egyszer hallotta azokat a hangokat is, hogy miért váltsak jegyet, amikor azt majd úgyis kifizetik a 80 milliós végkielégítésben.
Itt tehát nyilván van egy olyanfajta társadalmi elvárás, amelynek most megpróbálnak megfelelni a jelenlegi kormányzó pártok, amely azt mondja, hogy ezeket a végkielégítéseket valamilyen formában szorítsuk gátak közé. Én a magam részéről is üdvözlöm ezt a javaslatot. Erre vonatkozóan ez egy kísérlet arra, hogy ezt hogyan próbáljuk meg megadóztatni, vagy valamilyen formában kordába terelni ezt a fajta folyamatot.
Azonban nem biztos, hogy túl szerencsés az a megoldás, hogyha az adórendszert alakítom át, és az adózás szabályai alapján próbálom meg ezt a pénzt elvonni. Amikor elkezdtem olvasni ennek a törvénymódosításnak, illetve alkotmánymódosításnak a 2. §-át, abból egyértelmű: tehát a lényeg az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve állami többségi tulajdonban lévő szervezetekre vonatkozik, és ami nagyon lényeges, a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek tekintetében tartalmaz rendelkezést a törvény, amely szerint külön mértékű kötelezettséget kell megállapítani. Valóban elhangzott itt, az előterjesztésben, hogy a jó erkölcsöt több jogszabály is megfogalmazza, így például a polgári törvénykönyv is.
Én azonban rögtön egy ellentmondást látok a polgári törvénykönyv rendelkezései és itt, az alkotmánymódosítás között, mégpedig a tekintetben, hogy ha valami már önmagában a jó erkölcsbe ütközik, akkor az a polgári törvénykönyv szerint már egy semmis dolog lesz, tehát, ha valaki így köt egy szerződést, hogy semmis a szerződés, és a polgári törvénykönyv 200. §-ába ütközik, amelynek pedig van egy szankciója, ami azt mondja, hogy az eredeti állapot helyreállítása, azaz, ha jó erkölcsbe ütköző és ezáltal semmis, akkor helyre kell állítani az eredeti állapotot, azaz nem megadóztatni kell ezt a jövedelmet, hanem ez a jövedelem nem jár az illetőnek. Tehát ha már jó erkölcsbe ütköző a dolog, akkor a polgári törvénykönyvben itt már megvan a megfelelő szabályozás, és erre az esetre szerintem akkor ez már nem vonatkozhat, hiszen akkor semmi nem jár, nem pedig adóztatni kellene. Tehát itt látok egy erős ellentmondást, amellett, hogy a szándékot mindenféleképpen jónak találom, és mindenféleképpen szükség van arra, hogy erre megfelelő módszert dolgozzunk ki. De azt, hogy mi lesz a jó módszer, igazándiból még nem látom teljesen kiforrottnak, tehát ez egy kísérlet, amely talán üdvözlendő, de itt megint bejön az a kérdés, ki fogja eldönteni azt, hogy mi minősül a jó erkölcsbe ütközőnek, és ki lesz az, aki majd a szankcióval élni fog.
Tehát itt majd az APEH fog kapni erre vonatkozóan egy olyanfajta jogosítványt, tételezem fel, ő fogja kimondani, hogy bizony, ez a végkielégítés már a jó erkölcsbe ütközik, és ő fogja kimondani, hogy ez adott esetben - amit itt már hallottunk a miniszterelnök úrtól - akár 98 százalékos adókulcs alá fog esni. Az APEH akkor megint kapni fog egy olyan jogosítványt, amelyben tulajdonképpen a munkajogi jogviszonyokat fogja olyan módon eldönteni, amelynek talán nincsen meg a megfelelő alkotmányos garanciája, hiszen az APEH újra mérlegelési jogkörben fogja eldönteni, hogy az ő véleménye szerint ez most jó erkölcsbe ütközik-e, avagy nem ütközik a jó erkölcsbe.
(20.10)
S akkor majd felmerül az is, hogy ennek milyenfajta további felülvizsgálati lehetősége lesz, mert ezzel valamilyen formában vissza is lehet élni. Ha az APEH majd úgy fogja minősíteni, hogy jó erkölcsbe ütközött, ha társadalmi megítélés szerint pedig elméletileg nem lenne az, akkor majd egy bírósági felülvizsgálat következik. Korábban a végkielégítéssel kapcsolatos ügy munkajogi jogviszonynak számított, ezt munkaügyi bíróság tárgyalta, de mivel jelen pillanatban ez már az APEH-határozat felülvizsgálata lesz, rendes polgári úton fog történni, nem pedig munkaügyi bíróságon. Ez egy olyan folyamatot indít el, amelyben nem látom azt a megfelelő garanciát, amely adott esetben a jó erkölcs fogalmát meghatározza, amiből lehetett tudni, hogy ez az a határvonal, amely fölött ez már annak minősül, ezen belül pedig ezek azok a cselekmények, amikor nem minősül annak. Ezért a 2. §-t a magam részéről nem tartom eléggé kiforrottnak és szerencsésnek, és megfontolandónak tartanám ennek a továbbgondolását.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
