DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az e heti alkotmánymódosítás első pontját, ami a bírósági titkárokra vonatkozik, önmagában racionálisnak tartjuk. A probléma az, amit egyébként már a bizottsági ülésen is elmondtunk páran, hogy egy ilyen típusú alkotmánymódosításnál talán szerencsés, ha úgy jön elő a kormány a javaslattal, hogy világosan látszik - hiszen pontosan tudom, hogy ezt nyilván követi majd az eljárási, illetve szervezeti törvények módosítása -, hogy megnyitunk egy kaput, mégpedig egy fontos kaput nyitunk meg, hiszen eddig kizárólag a bírákra volt szabva ez az alkotmányos intézmény. Tehát, ha úgy jön be ez a javaslat, hogy a kormányzat világossá teszi, hogy ezeket a feladatokat eddig kik, hogyan tudták, illetve nem tudták ellátni, a másik oldalon pedig a bírósági titkárok jelenleg milyen ügyszakokban, milyen megoszlásban dolgoznak, és mennyiben szavatolt az, hogy ezeket a feladatokat a jelenlegi bírósági titkárok el tudják látni. Magyarul: ennél a törvényjavaslatnál is, mint oly sok másnál az elmúlt időszakban, szükséges lenne, hogy az előterjesztő egy konkrét hatástanulmánnyal érkezzen ide, amely mentén el lehet dönteni, hogy mennyire megalapozott ez a javaslat.
A másik, amit ellenzéki képviselőtársaim már szintén elmondtak, hogy azért illenék bizonyos egyeztetési köröket lefolytatni. S most nem arra gondolok, hogy a OIT-ban megtárgyalták. Bár megjegyzem, hogy az OIT-ba delegált képviselő, Rubovszky képviselőtársunk elmondta a bizottsági ülésen, hogy az OIT konkrét háttértanulmányok alapján jutott arra az álláspontra, amire. Jó lett volna, ha ezeket a háttértanulmányokat Rubovszky képviselő úr vagy a kormány megosztja az országgyűlési képviselőkkel. No, de nemcsak erről van szó. Az elektronikus információszabadság-törvény például előírja azt, hogy az ilyen törvénytervezeteket osszák meg a nyilvánossággal, mielőtt az beterjesztésre kerül az Országgyűlés elé.
Ami pedig a dolog érdemét illeti: önmagában az a kezdeményezésük, hogy a 46. § (3) bekezdésében teremtődjék meg az alkotmányos alap arra, hogy a bírósági titkárok eljárhassanak, azt gondolom, ez önmagában nem szentségtörés. Nagyon fontos azonban, hogy erre az alkotmánymódosításra úgy kerüljön sor, hogy világossá tesszük, hogy ugyanazok a függetlenségi garanciák vonatkoznak ettől kezdve a bírósági titkárokra, mint amik ma a bírákra vonatkoznak. Természetesen - függetlenül attól, hogy a kormánynak mi a konkrét szándéka; kicsit előreutalva már a következő törvényjavaslat vitájára - ha arra gondolunk, hogy számos esetben egy kifejezetten jogállami és az emberi jogokat védő garanciális elem, ha a bíróságok jogkörét, a bíróságok szerepét szélesítjük, valószínűleg szükséges az, hogy a bírósági titkárok ilyen jellegű szerepvállalását legalábbis megengedje az alkotmány, és felhatalmazza az Országgyűlést a további törvények meghozatalára. Ugyanakkor szeretném még egyszer hangsúlyozni, ezt csak úgy lehet megtenni, ha az ilyen ítélkezői vagy kvázi ítélkezői szerepbe kerülő bírósági titkárokat ugyanazok a garanciális rendszabályok kötik, mint a bírákat, és ez jelenjen is meg. Erre vonatkozó módosító javaslatot egyébként elő is terjesztettünk már.
Zárójelben megjegyzem, hogy a törvényjavaslat tartalmától és irányától függetlenül azt rendkívül aggasztónak tartom, amit néhányan már némi malíciával megjegyeztek ma, hogy minden hétre jut egy alkotmánymódosítás. Ezt lehet viccesen felfogni, s adott esetben lehet, hogy jók is ezek az alkotmánymódosítások, de amikor elindul egy alkotmány-előkészítő folyamat azzal a céllal, hogy két év múlva legyen egy új alkotmány, közben hetente állnak elő különféle alkotmánymódosításokkal, ez álláspontom szerint alapvetően kezdi ki a jogbiztonságot. Az alkotmány nem játék! Ha az új parlamenti többségnek van konkrét elképzelése arról, hogy akár két éven belül is mik azok a halaszthatatlan intézkedések, amiket az alkotmány szövetével kapcsolatban meg kíván tenni, azt tessék idehozni egy alkotmánymódosítási csomagban. Az alkotmányt nem lehet hetente változtatni!
A 46. § (3) bekezdésével kapcsolatos észrevételeket részletesebben majd Szilágyi Péter képviselőtársam fogja kifejteni.
Amiről még beszélni szeretnék, az a másik fele a mostani alkotmánymódosításnak, ami - hogy beszéljünk nyíltan - nyilvánvalóan a különböző BKV-s szerződésekre, Szalai Eleonóra, vagy nem is tudom, hogy hívják, Szilágyi Eleonóra, ezt a rendkívül ügyes asszonyt, aki igen jelentős összegre tett szert, helyzetére kíván reagálni a kormány. Önmagában ezt a célt, ezt a szándékot vagy a BKV-s és egyéb ügyeken való felháborodást természetesen osztjuk és helyesnek is tartjuk, hogy az új kormány megpróbál megfelelő eszközöket találni arra, hogy egyszer s mindenkorra kizárjuk annak a lehetőségét, hogy a közpénzekkel ilyen szemérmetlen módon vissza lehessen élni. Idáig egyetértünk. A probléma azzal van, hogy ehhez a célhoz - hogy klasszikust, Lázár Jánost idézzem: minden célhoz többféle úton lehet eljutni - nem a legjobb utat választotta a kormány. Adórendszerbeli változtatással, adórendszerbeli eszközzel reagálni egy létező, a jogtalanságot súroló immorális helyzetre körülbelül az ágyúval verébre lövés esete.
Feltételezem, hogy ez a kormány - legalábbis ezekből a szándékokból és előterjesztésekből ez világlik ki - nem kíván hasonló helyzeteket teremteni, mint amiket az elmúlt időszakban láthattunk. Ha ez így van, és ez egy lezárt szakasz, ami véget ért az önök kormányra kerülésével, akkor kiváltképp különös, hogy miért kívánnak egy egyébként már lezárt időszakra egy külön adónemet farigcsálni. De egyébként is, ha valami egyszer erkölcstelen, azt nem megadóztatni kell, arra megvannak a megfelelő polgári és büntetőjogi eszközök, hogy annak a végére lehessen járni. S még valami: önök - és ezt üdvözöltük is a kormányprogram vitájában, mert egybeesik az LMP választási programjával - az adónemek ritkítását tűzik ki célként. Ehhez képest rendkívül furcsa, hogy egy konkrét aktuálpolitikai helyzetre önök egy új adónemmel állnak elő.
De egyéb problémák is vannak ezzel az alkotmánymódosítási javaslattal. Répássy államtitkár úr helyesen fogalmazta meg, hogy a jó erkölcs egy zsinórmérték a polgári jogban. De nem az alkotmányjogban. A jó erkölcs mint kategória a római jog óta a civilisztikában használatos fogalom, a magyar polgári bíróságok is pontosan meg tudják tölteni tartalommal. Önök ugyanakkor alkotmányos szintre emelik. S nekem egyéb, az érzékenységemet sértő fogalomhasználati problémáim is vannak, de ezeket most nem vetném fel. Egész egyszerűen olyan kategóriákat hoznak be az alkotmányba, amelyek nem az alkotmányba valók. Nem azon az absztrakciós szinten fogalmaznak, ahogy egy alkotmányban álláspontom szerint fogalmazni kellene.
De van itt még valami. Ha ezt a megfogalmazást nézem, akkor a jó erkölcs hagyományosan polgári jogi, kötelmi jogi kategóriáját teljes egészében elszakítják a civilisztikai alapról, és az történik. Én többször nekifutottam, ha jobban megnézem ezt a szöveget, akkor a jó erkölcsbe ütköző módon történő juttatás ezek szerint nemcsak szerződések, munkaszerződések vagy különböző foglalkoztatási jogviszonyok alapján következhet be - ha jól olvasom ezt a normaszöveg-javaslatot -, hanem akkor is, ha önök vagy valaki úgy ítéli meg, hogy egy valamikori, mondjuk két évvel ezelőtti törvény a jó erkölcsbe ütközött, és annak alapján fizettek ki végkielégítéseket.
(20.20)
És itt nagyon fontos megállni. Abban partnerek vagyunk, hogy azon gondolkodjunk, hogy amennyiben valakik, mondjuk elévülési időn belül, nyilvánvalóan joghézagokat kihasználva, a különböző jogintézményeket rendeltetésellenes módon használva, visszaélésszerűen használva húztak ki közpénzeket különböző köztulajdonban álló vállalatoktól, állami intézményektől, hogy ennek a végére járjunk, hogy adott esetben ezeket elévülési időn belül vissza lehessen követelni. Hogy ennek a módját megtaláljuk, abban partnerek vagyunk. Abban viszont, hogy valakik a múltban, fél éve, egy éve, két-három-négy-öt évvel ezelőtt egy meghozott törvény alapján kaptak valamilyen juttatást, és arra teremtsünk alkotmányos alapot, hogy ezt bárki bármilyen módon visszakövetelje, egész egyszerűen nem illik egy demokratikus jogállam jogrendjébe.
Ilyen szabályokat diktatúrákban szokás hozni. Ha valaki egyszer egy akármilyen törvény alapján szert tett valamilyen várományra, hozzájutott valamilyen jövedelemhez, az akkor hatályos jogrend szerint teljesen törvényesen, egy jogállamban azt attól a jövedelemtől megfosztani nem lehet. Hiába gondoljuk azt, hogy adott esetben az a jogszabály az ízlésvilágunkkal nem egyezik. Egyvalaki semmisítheti meg, az Alkotmánybíróság, ha egyébként általános alkotmányos elvekbe ütközik.
A javaslatunk éppen ezért az lenne, ha a miniszterelnök úr szavai nem kőbe vésettek, már amit itt elmondott a 29 ponttal kapcsolatban, hogy fontolják meg a 98 százalékos adóval kapcsolatos javaslatukat. A Lehet Más a Politika frakciója egy olyan módosítást kíván előterjeszteni mind az alkotmánymódosítási javaslatukhoz, mind pedig a gazdasági, pénzügyi törvénycsomaghoz, ami megnyitja az alkotmányos lehetőséget arra, hogy akkor, amikor közpénzekről beszélünk, például köztulajdonban álló vállalatokról beszélünk, akár elévülési időn belül is vissza lehessen követelni pénzeket abban az esetben, ha törvény megnyitja a lehetőséget arra, hogy a jó erkölcs polgárjogi zsinórmértékét alkalmazni lehessen. Miről beszélek? Ma nem egyértelmű a különböző foglalkoztatási jogviszonyoknál, hogy lehet-e, általában nem lehet alkalmazni ezt a polgárjogi kategóriát.
A másik módosító javaslatunkban, ami az Mt. módosítását irányozza elő, meg szeretnénk nyitni a lehetőséget arra, hogy a különböző foglalkoztatási jogviszonyok esetében is a jó erkölcs zsinórmértéke érvényesüljön. Tehát azt mondjuk, hogy egy jogállamban nem adót kell kivetni ilyen esetben, hanem meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy ha jó erkölcsbe ütközik egy szerződés, arra elévülési időn belül visszamenőlegesen is lehessen szabályt alkotni. A jó erkölcsbe ütköző szerződés egyébként semmis, és annak semmissége iránt határidő nélkül lehet pert indítani.
Tehát azt a megoldást ajánljuk a kormánynak, hogy ne egy büntető adónemet vessen ki, hanem nyissa meg a lehetőségét annak, hogy a munkajogban is a jó erkölcs polgárjogi zsinórmértéke érvényesüljön, és ennek következményeit le lehessen vonni. Adott esetben a 3, illetve 5 éves elévülési időn belül ez a most megszületendő Mt.-módosítás nyissa meg a lehetőséget, hogy ezeket az egyébként jó erkölcsbe ütköző módon szerzett jövedelmeket vissza lehessen követelni. De szeretném hangsúlyozni, hogy mindaz, amit itt önök jó erkölcsbe ütközés alatt értenek, nemcsak polgári jogi, hanem nagyon sok esetben, éppen a BKV-ügynél látjuk, büntetőjogi szabályokat is sértenek. Tehát itt nem kell föltalálni a langyos vizet, mert a jelenleg hatályos jog sem megy el szó nélkül az ilyen ügyletek mellett.
Viszont amit nyomatékosan szeretnék kérni, hogy olyan helyzet véletlenül se álljon elő, hogy olyan jövedelmek visszakövetelésére vagy büntető adóztatására kerüljön sor, amit jóhiszeműen, egy érvényes jogszabályban bízva vett fel valaki. Egy demokratikus jogállamban nem lehet jó erkölcsbe ütközőnek minősíteni egy jogszabály alapján felvett jövedelmet, egyáltalán egy érvényes, hatályos jogszabály alapján szerzett bármilyen jogot, várományt. A mi módosító javaslatunk az önök alkotmánymódosításához világosan, kizárólag a kötelmi jellegű jogviszonyokra fokuszálja ennek a módosításnak a célkeresztjét.
Még egy apróság, és gondolom, hogy ez véletlen. Az önök alkotmánymódosítási javaslata az állami tulajdonban álló cégekről beszél, a mi javaslatunk ezzel szemben állami vagy önkormányzati szervekről, illetve állami, önkormányzati tulajdonban álló cégekről beszél. Legyünk bátrak, és ha valóban a BKV-botrányok adták az ötletet, akkor hogy néz az ki, hogy egy ilyen erős felindulásból megalkotott alkotmánymódosítás pontosan az önkormányzati tulajdonban álló vállalatokban jó erkölcsbe ütköző módon húzott jövedelmeket kerülné el?
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Arra kérném önöket, fontolják meg, hogy milyen alkotmánymódosítás méltó egyáltalán egy jogállamhoz, és legyenek nyitottak arra, hogy megfelelő megoldást találjunk az egyébként helyesen érzékelt erkölcsi probléma feloldására.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.)
