CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT
CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT
CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Hadd köszönjem meg önnek külön ezen a korai órán - most már a képviselőtársaim mondták néhányan, hogy nem későn, hanem korán vagyunk -, külön köszönöm önnek, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitáján jelen van. Hiszen a bizottsági meghallgatásán, azt gondolom, hogy többünktől érkezett olyan kérdés vagy kérés, ami a miniszteri feladatait illeti, hogy tervezi-e a szociális szakmában az adminisztráció és a bürokrácia csökkentését, tervezi-e a szociális ellátásokhoz való jutás kiszámíthatóbbá tételét, és tervezi-e a szociális tárgyú törvények egyszerűsítését. Azt gondolom, hogy azzal jelzi az ügy fontosságát - és hogy a bizottsági ülésen adott válasza őszinte volt -, hogy jelen van ennek a törvényjavaslatnak az általános vitájánál.
Azt gondolom, hogy mindnyájan kellően fáradtak vagyunk ahhoz, hogy én viszont, nem megismételvén az előttem szólókat, de sokukkal egyetértve, néhány dolgot azonban mégis kiemeljek. Kezdeném a törvényjavaslat végén.
Én azt gondolom, Kaufer Virág képviselő asszonnyal szintén vitatkozva, hogy az egyházi kiegészítő normatívának az ilyen módú megállapítása, illetve ennek a büntető klauzulának a kivonása a törvényből nem a kiszervezéseket erősíti. Én nem mondanám azt a magyar történeti, egyháztörténeti hagyományok alapján, hogy Magyarországon az egyházakhoz kiszervezünk bármiféle szociális ellátást vagy gyermekvédelmi, gyermekjóléti szolgáltatást, ellátásokat. Azt gondolom, hogy az egyházi feladatellátásnak most már évszázados hagyománya van, és ha az egyházak, illetve az önkormányzatok az elmúlt időszakban arra kényszerültek, hogy átadják a feladatot - itt azért feladatátadásról beszélünk a szociális törvény, illetve a szociális tárgyú, illetve a szociális szolgáltatók működési engedélyezésére vonatkozó szabályok alapján -, akkor pontosan azért kényszerültek erre kis önkormányzatok, amelyek még intézményfenntartással próbálkoztak, mert az elmúlt időszakban a szociális normatívák kétségbeejtő módon csökkentek.
Itt kapcsolnám össze azt a számítási módszert, és talán át is vezetnék arra, hogy a gondozási szükséglet megállapítása során tett módosító javaslatok ebben a törvényben miért fontosak. A szakma, úgy, ahogy Csizi képviselőtársam említette, valóban kételkedve, de mégis bizakodva fogadta akkor a törvényt, amikor a gondozási szükséglet bevezetésre került, hiszen értettük a jogalkotó szándékát és a célját, nyilvánvaló volt, hogy a normatívák, illetve az állami hozzájárulás kontrollja, illetve legális támogatás valósuljon meg, és valóban csak az arra rászoruló kapjon olyan támogatást, amely állami és közpénzekből megy. Azonban itt is egy kicsit - és itt Szűcs Erika képviselő asszonyra visszautalnék - korrekcióról van szó, a gyakorlat nem igazolta ezt az eljárást. A gyakorlat nem igazolta, egyrészt azért, mert időben is kitolódott az ellátáshoz jutása a rászorulóknak, valamint többes eljárások halmozódtak fel.
Csizi képviselő úr említette, hogy itt párhuzamosan, attól függően, hogy milyen intézményről beszélünk, attól függően, hogy milyen ellátásra nyújtotta be a kérelmet az ügyfél, előfordult, hogy egyszerre három-négy hivatali apparátus is dolgozott azon, hogy az intézményi felvételéről vagy az idősotthoni elhelyezéséről döntsön.
(2.40)
Azt sem gondolnám, amit többen mondtak az előttem szólók közül, hogy valamiféle helyi korrupcióra vagy mutyira adna okot az, ha az intézményvezető hatáskörébe utaljuk az intézménybe való jutás eldöntését vagy elbírálását. Egyrészt azt gondolom, hogy az intézményvezető a szakmát képviseli ebben az eljárásban. Valóban van egy olyan folyamat, amelynek során - különösen az idősotthoni elhelyezésben előgondozást kell végezni -, így az idősotthon, illetve az ápolttal vagy leendő gondozottal már kapcsolatban lévő szociális munkások látják, hogy indokolt vagy indokolatlan egyébként szociálisan és mentálisan is az idősotthoni elhelyezés. Tehát azt gondolom, hogy a legszakavatottabbak fogják elbírálni, nem pedig 4-5-6 centis aktákból állapítják meg valakinek a rászorultságát vagy a gondozási szükségletét.
A normatíva esetében sem gondolom, hogy ez olyan nagyon nagy harc lenne, hiszen az intézményi térítési díjak megállapítását a szociális törvény elég körültekintően szabályozza, és szerintem nagyon jól tudják az itt jelen lévő képviselők, hogy különböző normatívát kap az intézmény attól függően, hogy demens ellátásáról, emelt szintű szociális intézményi ellátásról vagy egyszerűen csak - hadd nevezzem kicsit szakszerűtlenül - a normál vagy alapkategóriás intézményi ellátásról van-e szó. De egyik esetben sem alkalmazható olyan térítésidíj-megállapítás, amely túllépi az áthárítható költségeket. Tehát maximált az az összeg, amelyet az ügyféltől, a gondozottól az idősotthon, az intézmény beszedhet.
Azt gondolom, ilyen módon nem számíthatunk, nem gondolhatjuk azt, hogy valamiféle verseny vagy a gondozottakért való helyi korrupció alakulhat ki. Azt gondolom, ha van valamiféle elfogultság - és Szűcs Erika képviselő asszony azt mondta, hogy valamiféle érdekek fognak sérülni, illetve érdekegyensúlyok fognak felbomlani -, egyetlen érdekegyensúly fog létrejönni, ez pedig az ellátottak szociális biztonságához való joga. Mégpedig ahhoz, hogy egy 65. évét betöltött vagy annál idősebb, egyedül élő, vidéki idős ember különösebb tortúra és indokolatlan adminisztráció nélkül juthasson egy hozzá közeli idősotthoni ellátásba. Azt gondolom, egyikünk sem vitatja, hogy ő megérdemli a társadalomtól azt a fajta áldozatvállalást, hogy ő intézményi ellátást kapjon, és ez esetben ne folyamodjunk különféle többes eljárásokhoz.
Jó néhány dolgot felírtam még, de azt gondolom, a részletes vitában mód lesz annak a kifejtésére, hogy egyébként a gondozási szükséglet megállapítása során mi az, amire a későbbiekben ügyelni kell, hiszen az eddigi eljárás a gyakorlatban alkalmazási nehézségeket és polémiákat is kialakított, nem is volt ráadásul mindenütt egységes a jogalkalmazás. Úgyhogy azt szeretném kérni a képviselőtársaimtól, hogy tekintettel arra, hogy egyszerűsítjük ezt az eljárást, ezzel az ügyfelek számára elérhetőbbé vagy gyorsabbá tesszük az elérési útját a szociális szolgáltatásnak - a házi segítségnyújtásról nem is beszéltem -, a szociális szakosított ellátásnak, amivel gyakorlatilag könnyítünk, és elérhetőbbé téve ezeket az ellátásokat, kiegyensúlyozottabb szociális ellátórendszerhez jutunk.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
