DR. GYENES GÉZA
DR. GYENES GÉZA
DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magam az egészségbiztosítás hatósági felügyeletéről szóló 2006. évi CXVI. törvény módosításához kívánok hozzászólni, és Kiss Sándor képviselő kollégám pedig a gyógyszerészetet érintő kérdésről fog beszélni.
A felügyeletet a társadalombiztosítás üzleti alapokra való helyezésének kormányzati szándéka hozta létre 2006-ban, és bár a felügyelet kiépült, szerencsére az üzleti biztosítókkal fémjelzett rendszer kialakítására a róla szóló törvény többszöri parlamenti elfogadása ellenére sem került sor, ami elsősorban annak a civil kezdeményezésnek volt köszönhető, amely során több mint félmillió, ügydöntő népszavazást kezdeményező érvényes aláírás gyűlt össze a társadalombiztosítás privatizációjával szemben.
Mint tudjuk, erre a népszavazásra valójában nem került sor, hiszen a Gyurcsány-kormány időközben visszavonta a tb privatizációját elrendelő törvényét. Bár a létrehozás eredeti célja megszűnt, a felügyelet ennek ellenére természetesen - idézőjelben mondom - megmaradt, és jól-rosszul próbálta végezni a dolgát. Feladatai között olyan klasszikus biztosítási feladatok is szerepeltek, amely feladatokat korábban az OEP-nek kellett volna megoldania, ha évek, illetve évtizedek alatt nem sikerült volna annyira lerohasztani az OEP szervezetét, elvenni a költségvetését és egy csomó készségét visszafejleszteni.
A tapasztalatok azt mutatták, hogy a felügyelet sem a tb ellenőrzése, sem a betegjogok védelme tekintetében nem volt kellően hatékony, ugyanis nem volt több biztosító, egy biztosító maradt, azt is kellett volna ellenőrizze, de ebben nem volt igazán kezdeményező. Például a felügyelet nem ellenőrizte a háziorvosok és az OEP közötti szerződés törvényes voltát sem. Csak így fordulhatott elő az az érdekes helyzet, hogy olyan szolgáltatásokra, mint például a kötelező védőoltások, a csecsemő- és terhestanácsadás, a halottvizsgálat - amelyek nem szerepelnek egyébként az egészségbiztosítási törvény 10-17. §-ában szereplő, a tb-alapokból kötelezően finanszírozandó szolgáltatások között -, nem történtek meg a szerződéskötések mind a mai napig, és ezek a tevékenységek nem lettek elszámolva, rossz nyelvek szerint ki sem lettek fizetve.
Képviselő kollégám is elmondta, hogy jogászokból állt ez a szervezet, tudnék egy-két igen vicces történetet mesélni, amikor laikus betegbejelentés alapján a felügyelet jogászai kiszálltak. A betegbejelentés alapja az volt, hogy a beteg kérdezte: hogyan lehet az, hogy az egyik labor megvizsgálta a vizeletemet, és volt benne kórokozó, egy másik labor is megcsinálta a vizsgálatot, és akkor nem volt benne kórokozó? A dolognak egy szépséghibája - hová lett a kórokozó belőle - az volt, hogy közben célzott antibiotikus kezelést kapott, hiszen a laborvizsgálatot ezért végezték. Ilyen érdekes eredményekre is jutott a felügyelet. Ám hogy egyes területi egységekről nyomtalanul eltűntek szakellátások, ehhez különösebben nem volt véleménye.
Miniszter úr, rendben van, hogy a felügyeletet megszüntették, de ahogy a bizottsági ülésen is megkérdeztem, mikorra kívánják a jelenlegi semmire sem jó OEP-torzót egy igazi társadalmi egészségbiztosítási rendszerré alakítani, amely nem csupán egy egészségfinanszírozási rendszer, hanem az egészségügyi közszolgáltatás és közfinanszírozás olyan nemzeti intézménye, intézményi rendszere, amely kifejezi egyben, elősegíti az emberek egymás iránti szolidaritását, együttműködését és a társadalom együvé tartozását, s amely végül intézményesíti a népegészségügyet és a közforrások optimális felhasználását is. Ma, azt hiszem, az OEP erre képtelen.
Az igazi kérdés az, tisztelt miniszter úr, hogy mikor teszik alkalmassá az OEP-et például arra, hogy korcsoportonként felmérje az egészséggel kapcsolatos egyéni, családi, közösségi és társadalmi szükségleteket, folyamatosan értékelje az egészséget fenyegető kockázatokat, meghatározza a kockázatkezelés módozatait, a fentieket összehangolva, több időtávra kiterjedően tervezze az egészségszükségletek kielégítő ellátását, a szolgáltatásokat, a megvalósításukhoz szükséges intézményi hátteret, valamint a működtetés személyi, tárgyi, valamint finanszírozási feltételeit.
Mi ezt feltétlenül az OEP feladatának tartjuk, aminek jelen pillanatban még mindig nem felel meg. És mikor fogja tudni valójában kezelni az OEP a társadalombiztosítási kasszát? És mikor lesz képes biztosítani a mindenkori szolgáltatásainak működtetéséhez és fejlesztéséhez szükséges forrásokat? Mikor tudja lehetővé tenni a különböző egészségügyi szükségletű emberek számára az egyéni pillanatnyi egészségi állapotától vagy fizetési képességétől függetlenül, hogy teljes élethosszukon át egyenlő eséllyel férjenek hozzá az egészséggel kapcsolatos szolgáltatásokhoz?
Kedves miniszter úr, ezek a kérdések nagyon nehezek, de a megoldás kulcsa ott van az önök kezében. Mire gondolok? Arra a törvénytervezetre gondolok, amelyet még az előző kormány idején a nemzeti egészségügyi kerekasztal keretében dolgozott ki a kerekasztal. Ebben több párt mellett a Fidesz is részt vett. Ezt a törvényt egyébként a Fidesz az előző parlamentben be is nyújtotta az Országgyűlésnek, a társadalmi egészségbiztosításról szóló törvény címmel, és úgy gondolom, ennek a törvénynek az elővétele és megvalósítása azokat a kérdéseket, amiket feltettem, meg fogja oldani.
Köszönöm szépen a figyelmét. Köszönöm, elnök úr. (Taps.)
