SZŰCS ERIKA
SZŰCS ERIKA
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! E késői órán szeretném jelezni, hogy a benyújtott törvényjavaslat különböző mértékű beavatkozásokat jelent a gyógyszer-forgalmazási törvény, az egészségbiztosítás hatósági felügyeletéről szóló törvény, a szociális törvény és a gyermekvédelmi törvény által szabályozott viszonyokba.
Ez a törvényjavaslat nem tűzi ki célul a szabályozott terület szürke forradalmi átalakítását, és ezt mindenképp a javára írjuk, mert a csillogó porhintés legalább elmarad. Különben is, egyáltalán nem lebecsülendők azok a kezdeményezések, amelyek a jogszabályok alkalmazásakor jelentkező problémákat kívánják orvosolni. A jogszabályalkotónak mindig kemény dió a szabályozásban érintettek érdekeinek egészséges kiegyensúlyozása a törvényben, ezért önmagában a korrigálás nem hiba, hanem megítélésünk szerint erény.
Nagy kérdés azonban, hogy a módosítás csupán a végrehajtást segíti, vagy pedig alaposan felforgatja, megbolygatja a kialakult érdekegyensúlyokat. Sajnos ebből a szempontból a törvényjavaslat rossz példa. Két területen is olyan beavatkozás, amely nem a jogszabály alkalmazását segíti, hanem érdemi módosítás az érdekek érvényesítési lehetőségeiben, mégpedig sajnos az állampolgár hátrányára. Ha összefoglalóan kívánnánk jellemezni, hogy milyen trendek rajzolódnak ki a módosításból, akkor azt mondhatnám, hogy egyrészt az intézmények kedvezményezése történik a kliens állampolgár kárára, másrészt mindezt úgy, hogy folyamatosan szűkül, illetve megszűnik a jogorvoslathoz való jog európai normája.
Nézzük, mi támasztja alá ezt a megállapítást! Elsőként vegyük górcső alá az Egészségbiztosítási Felügyeletet. Ezt megszünteti a javaslat, amit azzal indokol az előterjesztő, hogy meghiúsult az a cél, amely szerint más típusú felügyeleti intézményrendszert kellene működtetni. Emellett megfogalmazzák azt is, hogy az egészségügyi rendszerben meglévő feladat- és hatásköri párhuzamosságok elsősorban a betegek jogainak védelme és az egészségbiztosító ellenőrzése terén nem bizonyultak kellőképpen hatékonynak.
Az indoklás a felügyelet feladatainak más szervekhez történő átszervezésétől a feladatellátás hatékonyságának növekedését és a bürokrácia csökkentését várja és reméli. Figyelemre méltó azonban, hogy a felügyelet jogkörei közül milyen sok és milyen tartalmúak megtartását tekintik szükségesnek. Itt eltekintenék attól a felsorolástól, amit a miniszter úr expozéjában is megtett, de ez bizonyítja, hogy bizony nagyon fontos és lényeges feladatok ellátása történt meg az Egészségbiztosítási Felügyeletben, amelyről nem feltétlenül lehet kizárólag azt gondolni, hogy az újjászervezni kívánt egészségbiztosítási piac generálta azokat. Ezek ettől függetlenül is létező és fontos funkciók, amit el kell látni.
Számtalan szolgáltató és fenntartó esetén, ami a magyar egészségügyet jellemzi, kifejezetten fontos, hogy legyen olyan, az egészségügy mindennapi működésétől független intézmény, amely pártatlanul foglalkozik ezekkel az ügyekkel. Ez nem bürokrácia, hanem garancia. A bürokrácia egyébként az a bűvszó mostanság, amivel rendre a kisember hátrányára változnak a jogszabályok. A törvény nem részletezi ráadásul, hogy az egyes funkciók mely ma is létező egészségügyi szervhez kerülnek, ezért a feladatellátás esetleg későbbi belső ütközéseit, érdekellentéteit most egyáltalán nem lehet látni, elemezni.
A szocialista frakció azon az állásponton van, hogy a betegek érdekét a felügyelet munkájának erősítése és korszerűsítése szolgálná jobban, nem pedig a funkciók széttelepítése más intézményekhez, más feladatok dzsungelébe. Ettől nem oldódik meg az egészségügy helyzete, nem világos, hogy ki felel majd a betegek ellátásának színvonaláért, jogaiért, pedig például a középtávú fogyasztóvédelmi politika is hangsúlyozza a betegek jogainak érvényesítését és az egészségügyi szolgáltatók ellenőrzésének a fontosságát. Az Egészségbiztosítási Felügyelet jelenlegi jogkörei ugyanis elengedhetetlenek az egészségbiztosítás jogszerű és transzparens működésének ellenőrzéséhez. Az egészségügy klienseinek, az embereknek kell tehát alkalmazkodni az intézményekhez, nem pedig azokat igazítják az emberek igényeihez és jogos elvárásaihoz.
Rendkívül aggályos a szociális törvénytervezet módosítása is. Az idősellátás területén ugyanis évek óta komoly gondot okoz az egyre növekvő igény a bentlakásos elhelyezés és vele szemben az ellátóhelyek korlátozott száma, illetve az, hogy a jó szándék ellenére a bővítés nem tud lépést tartani az igényekkel, hiszen sem a bentlakásra jelentkezők jövedelmi helyzete, sem az állami költségvetés helyzete nem teszi lehetővé ennek a költséges ellátásnak a gyors bővítését. Az ellátotti helyek viszonylag alacsony száma és a beszedhető térítési díjak, illetve a reálisan finanszírozható állami normatívák azt a fenntartói és intézményvezetői érdekeltséget generálták, hogy minél jobb egészségi állapotú és jövedelmi helyzetű jelentkezőket fogadjanak be az intézmények, mert így lehet akár fenntartói támogatás nélkül kijönni a bevételekből, és még színvonalas ellátást is biztosítani.
(1.20)
A jelenlegi szabályozás az ellátásra szorulók érdekeit és a minden rászoruló számára az ellátáshoz való igazságos és egyenlő hozzáférés alapvető szempontjait figyelembe véve egy arany középút kialakítására törekedett. Nem az intézményvezetőhöz, hanem független szakértőhöz telepítette a gondozási szükséglet megállapítását, és nemcsak az egészségügyi-gondozási, hanem a jövedelmi rászorultságot is figyelembe veszi. A tervezett változtatások várható kimenetele akár katasztrofális lehet.
Tessék elképzelni azt az intézményvezetőt, akinek a költségvetését a testülete állapítja meg, és akkor jó intézményvezető, ha minél kevesebb önkormányzati forrásra tart igényt. Legjobb szakmai tudása és etikai érzéke mellett is óhatatlanul a jobb egészségi állapotúak lesznek a kedvesebb ügyfelek, kivéve, ha valamelyik helyi potentát rokonáról van szó, mert akkor megint nem egyenlő a verseny.
Ráadásul a döntés ellen a törvényes javaslat szerint nincs jogorvoslat, ami teljesen elfogadhatatlan. Kétségtelenül a mai eljárásrendben gond a vizsgálatok időigénye, de azért már ebben is benne van az, hogy a jövedelemvizsgálatot végző egyik-másik önkormányzat nem siet a rosszabb anyagi helyzetűek kérelmének saját intézményhez továbbítására, éppen a fent említett érdekeltségek miatt.
Az eljárási procedúra megváltoztatása tehát korántsem csodaszer, inkább lassan, de biztosan ható méreg, hiszen a súlyos kapacitáshiányon nem enyhít, a férőhelyekre való bejutásban az egyenlő hozzáférés ellen hat, és az igazán rászoróknak nem az emberi körülményeket biztosító idősotthonban, hanem ismét a kórházak elfekvőosztályain lesz a végállomás. Valóban ezt akarják, vagy csak nem gondolták így végig a dolgot?
Végül egy intézkedés, amit egyértelműen üdvözlünk, mégpedig a közcélú munkavégzés lehetősége, a szükség-, veszély-, illetve katasztrófahelyzetből eredő károk helyreállításával kapcsolatos feladatokban. Az is üdvözlendő, hogy erre külön keret kerül megállapításra, hiszen az eddigi szakmai munkák, értékelések a közcélú foglalkozatás továbbfejlesztésére pontosan azt a megoldást javasolják hogy rövidebb idejű, tartalmi feltétel nélküli munkavégzés legyen, amelyet az önkormányzat értékteremtő projektekkel folytathat.
Ez a megoldás ezzel a szakmai tapasztalattal és javaslattal egybevág, ésszerű és célszerű, ezért támogatjuk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
