DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, köszönöm. Tehát ha jól és helyesen készítik el a közbeszerzési szabályzatot, akkor a felelősségi rend ebből tisztán levezethető és megállapítható.
A nemzeti protekcionizmus valóban egy fontos jogintézmény, viszont nem igazán értem, hogy miért kellett itt beszerzési tárgyanként megbontani azt az értékhatárt, ameddig fönn lehet tartani a közbeszerzési eljárásokat bizonyos típusú ajánlattevőknek. A mostani rendszert érdemes lenne egységesíteni, tehát azt javasoljuk, hogy akár árubeszerzések, akár szolgáltatásmegrendelések, akár építési beruházások esetén legyen fönntartható az eljárás a nettó egymilliárd forint árbevételt meg nem haladó ajánlattevőknek. Nem látom értelmét annak, hogy itt az árubeszerzésekben és szolgáltatásokban egy százmilliós értékhatárra csökkentsük le. Ezzel a javaslattal, amit az előbb megfogalmaztam, lényegesen bővíthető ez a kör, ahol hazai vállalkozóink juthatnának megrendelésekhez. Viszont a mostani szabályt, miszerint építési beruházásoknál ez csak 200 milliós becsült értékig terjeszthető ki, ezt pedig hatályon kívül kell helyezni.
Nagyon fontos az is, ahogy említettem, hogy lehetőség nyílik az ajánlattételi felhívás közvetlen megküldésével induló eljárásokra, és önmagában nem ez fogja eredményezni a korrupciót, a korrupciót már a közbeszerzés előtti időszak alapozza meg, amikor is a költségvetéseket mindenféle normális, fajlagos költséghatárok nélkül lehet tervezni. Tehát ha eleve például egy pályázati vagy direkt költségvetési forrásból megvalósuló beszerzés esetén minden beszerzési tárgyra kiterjedően ilyen fajlagos költséghatárokat munkálunk ki szakágazatonként, akkor eleve a költségvetésekben már csak egy tisztes vállalkozói vagy tisztes beszállítói haszon kerülhet be, eleve megelőzzük azt, hogy olyan összegek kerüljenek be, irreális kivitelezési díjak, illetőleg beszerzésértékek, amelyekből - hogy kicsit konyhanyelven fogalmazzak - majd később lehet visszaosztani, és különböző pártkasszákat feltölteni. Tehát önmagában megvalósítható az is, hogy támogatjuk a hazai vállalkozókat, de közben elejét vesszük a korrupciónak.
Nagyon fontos és nagyon gyakori probléma az önkormányzatok esetében, hogy a döntés-előkészítés és a döntéshozatal összemosódik a közbeszerzési eljárások során. Ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy a bírálóbizottságoknak nagyon gyakran tagjai képviselő-testületi tagok, polgármesterek és alpolgármesterek. 2005-ben volt szerencsém konzultálni, illetőleg azóta is folyamatosan, különböző közreműködő szervezetek referenseivel, és az ő állításuk szerint az eljárások döntő többségénél az előbb említett testületi tagok, polgármesterek, alpolgármesterek tagjai a bizottságoknak. Rendkívül aggályos, hogy azok, akik a döntés-előkészítés során a javaslatokat megfogalmazzák, néhány órával később a közbeszerzési eljárásokat lezáró döntéseket is meghozzák. Sokkal ésszerűbb, hogyha a döntés-előkészítő szerepet betöltő bírálóbizottság a munkaszervezet tagjaiból kerül ki, és a döntéshozatalt tartjuk fenn a képviselő-testületeknek, illetőleg a polgármestereknek.
Hogyha ezeket górcső alá vesszük, hogyha ezeket megvizsgáljuk, a körbetartozásokat megelőzzük, fajlagos költséghatárokat állítunk fel, megfelelő közbeszerzési szabályzatokat állítunk össze, kettéválasztjuk a döntés-előkészítést és a döntéshozatalt, akkor megszüntethetők azok az áldatlan állapotok, amelyek jelenleg fennállnak, tehát az, hogy a korrupció melegágyát jelentik a közbeszerzések, és az értelmetlen, a közvélemény számára is érthetetlen drágulások és árdrágítások helyett végre a közbeszerzések betölthetnék eredeti rendeltetésüket, miszerint a megtakarítás eszközévé válhatnának.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
